Kiemelt

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

Az Esti Hírlap 1982. április 8-i számában, Boríték címmel, Szász Péter kis cikket írt József Attiláról. E cikk az úgynevezett „kis színesek” közé tartozik, de nemcsak atmoszférateremtő erejével hat. Egy becses filológiai csemegét is kínál: egy sehol máshol meg nem jelent József Attila-szöveget, egy elismervényt. S ez a szöveg elég fontos ahhoz, hogy kicsit közelebbről szemügyre vegyük.       Az elismervény, mint ...

Tovább olvasom

Dedikációfigyelő

Dedikációfigyelő

A dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti (és a gyűjtői) érdeklődés látóterében vannak, hiszen egy-egy könyvbe a szerző által írt ajánlás „érdekes, mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma, s érdekes maga […] az ajánlás szövege is: az a mód, ahogy ez a gesztus nyelvileg realizálódik” – írja Lengyel András tudományalapozó tanulmányában, és felvázolja, hogy egy-egy dedikáció ...

Tovább olvasom

Bemutatkozás

Bemutatkozás

A Könyv Pub egy hely, ahol jól érezheted magad, ha szereted a könyveket. A Pub Írország szülöttje,  és az ottani Pub is egy olyan szórakozóhely, ahová közös érdeklődésű emberek járnak. A Pubokban habos korsó ír sört mérnek, mi irodalmat kínálunk, de habosan ám!   Várunk szerzői csapatunkba! Nálunk saját asztalod lehet, ahol szerzőként megoszthatod könyves élményeid.  Nálunk mindenki saját örömére írhat. Szerkesztőként a ...

Tovább olvasom

Friss hírek

Ritka, mint a fehér holló?

Ritka, mint a fehér holló?

Bibliofil csapdák 1.   A hazai antikvár könyvkereskedelemben időnként előfordul, hogy az eladó megtéveszti a vevőt. Nem meglepő, az élet minden területére ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

Szabó Magda és Szentmihályiné Szabó Mária rokoni szálai a dedikációk tükrében   „Rokon-lelkek”     Szabó Magda keveset írt apai családjáról, műveiben inkább édesanyja, ...

Tovább olvasom

A töredékes történet teljessége

A töredékes történet teljessége

Turczi István Minden kezdet című regényéről     A 2013-as könyvhétre Turczi Istvánnak prózaíróként való sokéves hallgatása után új, vaskos regénye jelent meg. ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

Szabó Magda és Gion Nándor rokoni szálai a dedikációk tükrében   „Rokon-lelkek”   Szabó Magda anyai ági családjáról elég pontos képünk van. Az írónő ...

Tovább olvasom

Zoltánka karrierje

Zoltánka karrierje

A még mindig ritkának számító Krúdy-dedikációk sorában különleges helyet foglal el a Nyugat antikvárium 2013. áprilisi aukcióján felbukkant kis kötet. ...

Tovább olvasom

Egy elfelejtett költő portréjához

Egy elfelejtett költő portréjához

Fenyő Lászlóról, dedikáció-történeti kontextusban   1 A modern irodalom – ellentétben korábbi korszakok irodalmával – voltaképpen nagyüzem. Szereplői sokan vannak, s hogy hosszabb ...

Tovább olvasom

Egy szoknyapecér szenvedései

Egy szoknyapecér szenvedései

Dés Mihály: Pesti barokk     A barátnőm már napok óta azt beszéli, mért tetszik neki Dés Mihály könyve, a Pesti barokk. Én ...

Tovább olvasom

Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

A magyar könyves szakma történetének sajnálatosan elfelejtett, de fontos alakja volt Barna Sándor (1887—1952). Sorsa, ahogy mondani szokták, kész regény, ...

Tovább olvasom

Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

kabai lóránt avasi keserű című verseskötetéről     kabai lóránt ötödik verseskötete provokatív költői vállalkozás, mely nem csupán radikálisan új hangnemet szólaltat meg ...

Tovább olvasom

Ejnye Ádám, avagy…

Ejnye Ádám, avagy...

... egy óriási, ám hamis dedikáció története. Néhány hete került a kezembe Kosztolányi Dezső Bölcsőtől a koporsóig című kötetének első ...

Tovább olvasom

Egy szál verstől a boglyáig

Egy szál verstől a boglyáig

Petrence Sándornak május 30-án jelent meg Fagyott pacsirta című verseskötete. A rejtőzködő költőt a kiadás kérdéseiről faggattuk, de egy esetleges ...

Tovább olvasom

Máté Péter fotója

Slam poetry és bibliofília

Villáminterjú Pion István költővel   Két héttel Pion István első, a Helikon kiadónál megjelent Atlasz bírja című kötetnek premierje után, április 19-én, ...

Tovább olvasom

Az Abaúj Antikvárium 76. könyvárverésén különleges dedikációk, többek között Fifi néni, Radnóti Miklósné könyveiből

75ARVbori14_ARV60.qxd

Az Abaúj Antikvárium karácsonyi könyvárverését december 16-án kedden rendezi meg 17 órai kezdettel a Medosz Hotelben (Budapest, VI. ker. Jókai tér 9.)

Az árverés különlegessége, hogy több “neves” dedikáció is kalapács alá kerül. Többek között Radnóti Miklósné, Fifi néni könyvtárából 4 dedikált kötet. Gyarmati Fanni kegyelettel őrizte férje Radnóti Miklós emlékét. Halála után nem ment újra férjhez, haláláig gondozta a költő-géniusz irodalmi hagyatékát. A családi könyvtár a költő halála után is számos dedikált kötettel gyarapodott. Fanni a teljes magyar irodalmár nemzedék Fifije volt, tisztelet övezte életében és immár halála után is. Nemzedékének számos tagja dedikált neki kötetet. Kétségkívül a gyűjtemény legbecsesebb darabjai a Radnóti Miklósnak dedikált kötetek, amelyeket nemrégiben a Központi Antikvárium bocsátott árverésre. Fifi néni a gyűjteményt haláláig őrizte, amelynek legbecsesebb darabjait már életében közgyűjteménynek ajánlotta fel. A könyvtár maradék részét végrendelete szerint az örökösei értékesítették. Kisebb botrányt okozott az anyag piacra kerülése, egyesek politikai célokra használták fel a történteket. Sajnos mind ezt olyanok tették, akiknek fogalmuk sincs az irodalmi értékekről. Számos nagy író-költő könyvtárának dedikált darabjai forognak az árveréseken hazánkban és külföldön is. Egyesek mégis különleges jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a könyveknek. Ha elfelejtjük, hogy mind ezt egyesek politikai célra használták fel, mindenképp örvendeznünk kell ennek a ténynek.

Mindenképp felhívnám a jeles bibliofil gyűjtők figyelmét Fenyő Miksa könyvtárának két kötetére, amelyeket Heltai Jenő, illetve Füst Milán dedikált a Nyugat alapító irodalmárnak. Számos kötet került elő Áprily Lajos könyvtárából is. Több dedikációra is felkaphatják irodalomtörténészeink a fejüket, amelyek különleges kapcsolatokra derítenek fényt. Kovai Lőrinc Rákosi Mátyásnak – Tamási Áron Tildy Zoltánnak a II. köztársaság államfőjének – Szabó Pál Dobi Istvánnak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökének dedikált. Ágai Adolf öccsének, Áldor Imre egy tanítványának, Csathó Kálmán Jászai Marinak, Dékány András Fáy Dezsőnek, Flesch Ármin mohácsi főrabbi Kiss Arnold budai főrabbinak, Dutka Ákos szerelmének későbbi feleségének, Illés Endre Nemes Nagy Ágnesnek, Jászi Oszkár páholy társának, Szirmai Albert Dohnányi Ernőnek, Örkény István Palotai Borisnak, Szenes Béla egy ellenségének dedikált.

Ezek a dedikációk is mind-mind tanúsítják, hogy nem egyedi eset, hogy egy írói hagyaték darabjai piacra kerülnek. Ezek bibliofil gyűjtők tulajdonába kerülnek, akik sokszor gondosabban őrködnek felettük, mint némely közgyűjtemény. Tisztelettel adózom azoknak a könyvgyűjtőknek, akik íróink, költőink kézvonásait nagy becsben tartják, így gondozva azok emlékét.

Azért nem csak a bibliofilek találják meg az árverésen kedvenceiket. Több ritka emigráns kötet, jogi, politikai, történelmi munka is megtalálható itt. A kéziratok között több miniszter kézjegye kerül árverésre. Többek között a kivégzett Bárdossy László, Endre László, Reményi-Schneller Lajos, Sztójay Döme és a fogságban elhunyt Hóman Bálint egy-egy kézirata.

 >>Az árverés katalógusa itt olvasható

 

 

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Változatok egy énre

img663_

Kántás Balázs négy szamizdat-verseskötetéről

 

 

Egy kiskocsmában ülünk valahol a Király utcában, nem messze Szomory Dezső szülői házától egy félhomályos sarokasztalnál, mint akik rosszban sántikálnak. Az emberek doromboló beszédfoszlányai körbevesznek, ölelnek minket. Az asztalon három vékonyka füzet hever, – valójában négyről van szó, csak az elsőt még előbb kaptam, amelyből ötven számozott példány készült – a felületesen odapillantó akár termékkatalógusnak, vagy Jehova tanúi ismertetőnek is nézheti őket. Csak ketten tudjuk, a füzetek valójában kis példányszámú szamizdat kiadványok, amelyek verseket rejtenek. Magától a szerzőtől, Kántás Balázstól lehet őket beszerezni. A kötetek természetesen nem korlátlan mennyiségben, hanem limitált szériában, mindössze háromszor harminchárom példányban lettek a nagyérdemű elé bocsájtva. A Nap Alapítvány utolsó könyvei ezek, egy kiskiadó hattyúdalai, mondhatnánk. Este Facebook-chaten beszéltem meg a találkozót Balázzsal, és alig negyven perccel később már Király utcai törzshelyünkön ültünk egy-egy korsó hideg sörrel az asztalunkon. A beszélgetés titkos fonala, miután kibeszéltük a minket foglalkoztató irodalmi pletykákat, hamar a szamizdatra terelődött. A szamizdat fogalmáról, lényegéről, hogy minek ad valaki ilyen címet egy könyvnek, hiszen elmúltak már a szamizdatos idők, mikor sok könyv gépelt vagy stencilezett példányokban terjedt. Manapság már nincsen cenzúra, bármit meg lehet írni – és sajnos, szinte bármit ki is adnak. Mindenki tudja, mire gondolok, nem hozok fel példákat.

img664

            A szamizdatirodalom Magyarországon és a többi szocialista országban a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben élte fénykorát. Ezekben az országokban az írók nem írhatták le szabadon a gondolataikat, véleményüket azokról a dolgokról, amelyek nem tükrözték a szocialista társadalmi berendezkedés nézeteit. Nem írhattak, vagy csupán alig a nyugat-európai művészeti, társadalmi változásokról, a fogyasztói társadalom kialakulásáról, ami végül is ugyanolyan zsákutcának bizonyult, mint a szocialista rendszer. Kulturális és társadalmi némaságra voltak ítélve. Ebből a némaságból csak egyetlen kiút nyílt: az illegalitás. Csak az illegalitásban tudták terjeszteni gondolataikat, véleményüket a kor társadalmi változásairól és a múlt tényeiről, amit a szocialista rendszer a saját képére akart formálni, de leginkább el akarta hallgatni. Ezt az illegális terjesztési módot, megnyilvánulási felületet hívjuk szamizdatnak. Ezeket a könyveket és folyóiratokat titokban gépelték és stencilgéppel sokszorosították, majd árulták vagy éppen ingyen osztogatták. Így, ha nem is mindenki, de egy szűkebb réteg, kör hozzá tudott férni bizonyos szövegekhez. Direkt nem könyvet írok, hiszen a legtöbb szamizdat kiadvány alig volt pár oldal, így jobban illik rá a szöveg meghatározás. A legtöbb ilyen szöveg inkább elméleti jellegű volt, amelyeket filozófusok, történészek és közgazdászok írtak. Szépirodalmi szöveg a magyar szamizdat történetében csak kevés akadt, azok közül is a legtöbb fordítás. A legismertebb szépirodalmi szamizdat Petri György Örökhétfő című verses kötete, amely két kiadásban is napvilágot látott. Ezekre a hagyományokra épít Kántás Balázs, mikor úgy döntött, szamizdat címszó alatt jelenteti meg közéleti verseit. Igaz, ezekre a hagyományokra épít, de nem annyira követi őket, nála a szamizdat nem az illegalitásból ered, hiszen a versek jó része már megjelent különböző folyóiratokban. Nála ez inkább gesztus és tisztelgés. Egy alternatív kommunikáció lehetősége az irodalomban, ahogyan, ő mondja. A közéleti költészet, mint műfaj nem kap elég hangsúlyt az irodalomban, mintha valamiféle szégyellt / szégyellni való műfaj lenne, s inkább a pillanatnyi sikerre hajtó, nyerészkedő alkotók próbálkoznának vele. Pedig új színt visz az irodalomba, és lehet benne maradandót alkotni, igazi költőként, ahogyan ezt Kántás Balázs versei is bizonyítják.

img662

            Nem kapta meg ez a műfaj a neki járó rangot, csak megtűrik, mint egy árvagyereket a gazdag rokonok. Pedig Petri óta kialakulhattak volna a kortárs magyar közéleti költészet hagyományai, megkerülhetetlenné, átugorhatatlanná kellett volna válnia az elmúlt húsz-harminc évben, de úgy látszik, a szabadság nehéz mámora ezt is elsodorta magával. Ez az a lírai megnyilatkozási mód, amelyre mindig van igény, és szükség van rá, nem csak a valós és vélt diktatúrák szezonjában. A közéleti költészet, mint ahogyan nevéből is ered, a köz, az emberek hangján beszél, az emberek vélt vagy problémáiról szól, felhasználva a költészet adta lehetőségeket. Ezért lesznek ezek a versek egyrészről művészeti alkotások, másrészről kordokumentumok, egy adott kor lenyomatai, miként az ősember talpnyoma a megkövesedett iszapban.

            Az előbb felsoroltak ellenére, mostanában újra divatba jött a közéleti versek írása, nem csak köz/bérköltők tollából, hanem rangos alkotók, a költészet mostani mesterei – egy-két példát említve, Kemény István, Kántor Péter, Sajó László, stb. – közül is hozzányúltak ehhez a műfajhoz. Nem akarom értékelni ezeket a verseket, elég, ha elfogadjuk, hogy ahány költő, annyi vers, hiszen mindenki a saját stílusa, habitusa szerint írja meg közéleti verseit. Mindenkitől azt kapjuk, amit vártunk, csak Kántás Balázstól kapunk valami mást a közéleti verseiben, mint amire számítottunk. Nem vártuk ezt a vallonmásszerű, életrajzi elemeket is felvillantó hangot, amelyen természetesebben hatnak a szavak, a költői képek, metaforák, hasonlatok, mint korábbi verseiben. Megtalálta önmagát, a hangot, amelyen alkotni fog, amelytől majd fokozatosan meg akar majd szabadulni, amelyet folyton mag akar újítani írás közben.

img663

            Ha ezt a négy könyvet egy kötetként kezelnénk – s akár nyugodtan kezelhetjük is egyként –, akkor négy versciklust kapunk kézhez. Mindegyik ciklusnak hasonló a szerkezeti felépítése, a szövegek biztos költői érzékkel íródtak, felhasználva és kihasználva a nyelvi és poétikai lehetőségeket. A témájuk adott, az egyén élete a XXI. század Magyarországán. Társadalom- és korrajz, mégis az értelmezések végtelenében csak a mű egy, néha a kritikus mégis eltéved az olvasatok labirintusában. Ajánlatos kiválasztani egy-egy értelmezési pontot, ahonnan körbenézve csak a lényegre, az értelmezés sarokpontjaira tud figyelni. Végigolvasva a verseket egy lírai elbeszélő ciklus körvonalai rajzolódtak ki előttem. A szövegből kibontakozó élethelyzetekben, életképekben sok az önéletrajzi motívum, mintha nem csupán a köz, hanem az élet is megszólalna ezekben a versekben. Az önéletrajzúságot csak erősíti a kántál kifejezés, amely, mint célzás, humoros szófordulat talán magára a szerző nevére utal, mintha ő maga is csak kántálná ezeket a verseket. A visszatérő motívumok, szófordulatok csiszoltabbá, erősebbé teszik a szövegek alanyiságát. Ilyen visszatérő motívum még példának okáért a kutya képe, aki hol csahol, hol meghúzza magát, mint a versek szereplője, akinek nem mindig van más választása, ha talpon akar maradni egy szétesett társadalomban. A szövegekben kibontakozik egy apokaliptikus világ víziója, egy kifosztott és elhagyott országról, ahonnan már a tolvajok is elmenekültek. Érezni ezeken a költeményeken egy űrbe kivetett lélek szorongását, egy káoszba fulladt és összeomlott társadalom egzisztenciális félelmét.

            Kántás új hagyományokat teremtett a meglévők felhasználásával a közéleti költészetben. A személyes hang, amelyet megüt ezekben a kötetekben eddig nem volt jellemző ebben a műfajban. A lírai én hangjai inkább a belső érzelmek, érzések ábrázolására voltak hivatottak, amelyeket általában egy-egy elvont fogalom – szerelem, halál, stb. – képzete ihletett. Itt az elbeszélői én körül történő események kapnak lírai töltetet, ezáltal pedig a hétköznapok apró-cseprő dolgai, realitásai emelkednek költészetté. A költő maga beszél, pontosabban az ember, aki jelen esetben egyenlő a művésszel. Így kap hitelességet a mondanivaló és a szerző, Kántás Balázs hangja, aki új ösvényre lépett nem csupán a közéleti költészet sűrű erdejében, hanem talán a saját életművén belül is.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

JA bélyegkép

Az Esti Hírlap 1982. április 8-i számában, Boríték címmel, Szász Péter kis cikket írt József Attiláról. E cikk az úgynevezett „kis színesek” közé tartozik, de nemcsak atmoszférateremtő erejével hat. Egy becses filológiai csemegét is kínál: egy sehol máshol meg nem jelent József Attila-szöveget, egy elismervényt. S ez a szöveg elég fontos ahhoz, hogy kicsit közelebbről szemügyre vegyük.

      Az elismervény, mint a cikkből kiderül, a Japán kávéház levélpapírjára íródott: „Japán kávéház. Tulajdonos Kraszner Menyhért, VI., Andrássy út 47.” Maga a papír a közlés időpontjában már „[f]oszladozó, összevissza ragasztott, kizöldült, merített levélpapír, amin az idő alapos munkát végzett.” A szöveg pedig, amelyet – sajnálatos módon – Szász Péter némileg „anonimizált”, a benne szereplő nevet kezdőbetűivel jelölve, ez:

      Elismerem, hogy H. R. úrral a mai estén két parti sakkot játszottam, s mindkét alkalommal 20-20 filléres mattot adott. Ugyanakkor H. R. úr elismeri, hogy az első partit én nyitottam jobban, de a B2 huszár lépést elnéztem. Tehát, ezért, 40 fillérrel tartozom. Ki kell jelentenem, hogy H. Rudolf úr a mai napon felvett busás honoráriumából, amely összeg valószínűleg az 5 pengőt is meghaladta, nekem fenti tartozáson kívül még 60 fillért kölcsönzött, mely összegért az éjszaka folyamán három tejeskávét és 6, azaz hat darab vajas, illetve dzsemmes zsemlét fogyaszthatok. H. Rudolf író úrnak így összesen 1 pengővel tartozom, ami összeget megállapodásunk szerint a távoli jövőben megadok. H. R. úr kijelentette, hogy akár egy évet is vár. H. R. úr ezennel nagylelkűnek nyilváníttatik.
Budapest, 1932. április 9.
Tisztelettel:
József Attila újságíró

 

     Az első kérdés, ami fölmerül, nyilvánvalóan az: hiteles-e ez a szöveg? Megítélésem szerint, igen. Az észjárás, amely e pár sorban megjelenik, jellegzetesen József Attila-i. De ettől függetlenül is: Szász Péter (1927–1983), a jeles filmes szakember, aki ekkor már, betegen, a filmszakmától visszavonulva,  csak alkalmi cikkeket írt, aligha mert volna egy fiktív „dokumentummal” előállni – a fikció és a valóság művészieskedő keverése még nem volt divatban. Egy fiktív szöveg közlése akkor s az ő részéről nem irodalmi gesztus, hanem hamisítás lett volna. S a fikcióteremtés szándékának ellentmond a cikk funkciója is. E cikk ugyanis, a József Attila-évforduló kapcsán, kihasználva a költő iránti érdeklődést, voltaképpen egy – tapintatból – névtelenségbe burkolt régi „lumpnak” állít emléket, aki halálos ágyán, pénze nem lévén, e kézirattal fizetett orvosának (innen a cím is, a Boríték). A cikk tehát a „nagylelkű kupléíró” emlékműve. A József Attila-szöveg pedig ennek az „emlékműnek” az alapzata. Az egész monumentum, amelyet a cikk H. R.-nek állít, ezen az alapzaton áll vagy bukik. A szövegnek mindenképpen hitelesnek kell lennie – másképp az egész megemlékezés értelmét veszti.

szaszpeter

Szász Péter

     De ha így van, Szász miért nem nevezi nevén azt, akiről beszél, s akinek nevét még a József Attila-szövegben is kezdőbetűire redukálja? A válasz, azt hiszem, nyilvánvaló: tapintatból. Egy elesett, „lepukkadt” régi pesti lumpról szól története, s ezt az embert, kevéssel halála után, e minőségében „nem illett” kiszerkeszteni. Márpedig a portré szerves része az, amit H. R.-ról az orvosa szavait megismételve Szász állít: „Volt ebben a megsemmisült emberben, ahogy ő mondta, lumpban és pesti linkben, alapvető önirónia és intelligencia. Felismerte, hogy az embernek egy sorsa van csak, és az is tele tragikomédiával.”  S Szász nemcsak elfedte a nevet, de az emberről azért annyit mégis csak elárult, amennyiből azok, akik ismerték, azonosítani tudták.

     S ezt az azonosítást a filológia is el tudja végezni. A szignóból, a Rudolf keresztnévből, s az életrajzi utalásokból (Komédia Orfeum, Moulin Rouge, az operettszerzőség, valamint a „zenés micsodák” emlegetése) jól körül lehet határolni H. R. személyét. József Attila sakkpartnere és hitelezője (de úgyis mondhatnánk: „mecénása”) Halász Rudolffal (1907—1981) azonosítható. Ő a hozzáférhető adatok szerint 1907. június 15-én született Nagyváradon (1932-ben tehát 25 éves volt!), s 1981. május 5-én halt meg Budapesten – amikor tehát történetét Szász megírta, még egy év sem telt el halála után. A lexikonok besorolása szerint zeneszerző és szövegíró volt. A bohémvilág krónikásai a „békebeli Moulin Rouge” egyik vezető figurájaként tartják számon, olyan szerzőként, akitől „sok nevezetes operett és sláger szövege származott”. Ismertebb dalai között olyanok említhetők meg, mint például: A haja szőke volt, Este fess a pesti nő, Lehet könny nélkül sírni, Csak a szépre emlékezem stb. A Halász csak művészneve volt, polgári neve haláláig a Siliga maradt. (Apja, a maga korában nevezetes „Siliga bácsi” gyermekszínházat működtetett.) A magyar szórakoztatóipar történetébe mindenesetre beírta (művész)nevét. (Olykor, némi bennfentességből, Siliga-Halászként is emlegetik, de neve még a sírkutatónak is gondot okozott. Halász Rudolf sírját hiába kereste, csak Siliga Rudolfé van meg.) Műveiről – mutatis mutandis – alighanem az mondható el, amit Molnár Gál Péter Szenes Iván dalairól írt: „Megannyi léha örökbecs.” (Magát Halászt egyébként MGP „a méltatlanul elfeledett dalköltő”-ként emlegette – valószínűleg joggal.)

JA_1932

József Attila 1932-ben

     József Attila számára Halász Rudolf természetesen egyike volt a kávéházi ismeretségeknek. Találkozásuk jelentőségét nem is a lejátszott két sakkparti s a hatvan fillér adja (bár valószínű, hogy a soha vissza nem fizetett „kölcsön” is jól jött neki). A találkozás igazi jelentőségét az elismervény adja meg. Ez nemcsak az életrajz egyik jellegzetes kávéházi epizódját teszi felidézhetővé, de elemezhetővé teszi azt az attitűdöt is, amellyel a költő lereagálta ezt a helyzetet.  Az elismervény: személyiségtörténeti dokumentum. Egy nagyon összetett emberi viszonyulás dokumentuma. A kiszolgáltatottság „játékos” és önérzetes „beismerése” és vállalhatóvá transzformálása. Halászt „íróvá” emeli, önmagát „újságíróvá” fokozza le, elismeri a sakkvereséget és a „kölcsönfelvételt”, de mindezt olyan verbális (s mentális) ellenpontozással, amely számára mindezt „lenyelhetővé”, elviselhetővé tette. Sajátos önvédelmi rabulisztika ez tehát, a kiszolgáltatott ember reakciója, aki önbecsülése feladása nélkül másként nem reagálhat. Aki verbális transzformációval védi meg önérzetét. Nincs más eszköze. Mert a pénzre, bármily kis összeg is, szüksége volt.

     Érdekes, hogy ezt az elismervényt Halász megőrizte. Úgy látszik, a kettőjük irodalmi jelentősége közötti aszimmetriával tisztában volt. (Nemcsak 1937, vagy 1945 után, de a jelek szerint már 1932 és 1937 között is.) Amikor pedig már semmije nem volt, orvosát ezzel az elismervénnyel „honorálta”.

*

Ki volt az az orvos, aki „hálapénzként” megkapta ezt a kéziratot?  Egyelőre nem tudjuk. De valószínűleg Szász Pétert is kezelte, s az „íróbetegnek” ő mutatta meg, amit másik betegétől kapott.  Neve nemcsak a filológiai pedantéria szemszögéből fontos. A kézirat ugyanis vagy ma is az ő birtokában van, vagy ha ő már nem él, az örökösei birtokában. S az elismervény kézirata filológus kezében olyasmiről is vallhat, amire Szász Péter nem figyelt föl.

     E cikket nem utolsósorban annak reményében írtam, hátha segít nyomára akadni a lappangó dokumentumnak.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Az Abaúj Antikvárium 74. könyvárverésén világhírű zeneszerzőink dedikált kottái

abauj74

Az Abaúj Antikvárium június 11-én, szerdán  17 órai kezdettel rendezi meg 74. könyvárverését a Medosz Hotelben. (Budapest, VI. ker. Jókai tér 9.)

A zenei antikvár ajánlat becses tételeket tartalmaz: Dohnányi Ernő aláírását, Huszka Jenő dedikált kottáját, Kacsoh Pongrác kétszeresen is dedikált művét, Lehár Ferenc Paganinijének teljes kottáját a zeneszerző autográf zenei névjegyével, épp a Paganini kis részletével, amelyeket itt is részletesen ismertetek.

Az árverés teljes katalógusa megtekinthető képekkel a KönyvLap oldalon.

223., DOHNÁNYI, (Ernő) Ernst von:
Ruralia Hungarica
Fünf stücke für orchester von: – -. Op. 32/b. Kleine Partitur.
Bp., (1925.) Rózsavölgyi. 104 p. Első kiadás!
Korabeli gerincén aranyozott félvászon kötésben. A könyvtestbe helyezve a világhírű zeneművész autográf aláírása Lenkei Zsigmond autogram gyűjtő levelezőlapján! Dohnányi legtöbbet játszott művei között tartjuk számon a Ruralia hungaricá-t. Az édesanyjának ajánlott művel valószínűleg maga Dohnányi is elégedett lehetett, mivel az eredetileg hét darabból álló zongorás változatból (op. 32/a) több átiratot is készített: ötöt zenekarra (op. 32/ b). A Pécsen 1924. szeptember 24-én a szerző által bemutatott mű a zongoraművész repertoárjának egyik legnépszerűbb darabjává vált, rendszeresen játszotta, illetve vezényelte külföldön és belföldön egyaránt. A kompozícióban mélységes hazaszeretetéről vall a zeneszerző, Trianon miatt érzett fájdalmát dolgozza fel. Nem véletlen, hogy ebben az opuszban Nagy-Magyarország területéről, javarészt Erdélyből válogatta össze a feldolgozott népdalokat. Kevés azoknak a műveknek a sora, melyben kimutatható a párhuzam élete egy adott eseménye és valamely kompozíciója között. Ez a mű azonban kétségtelenül e ritka személyes megnyilatkozások egyike. Becses kotta, amely a világhírű zeneművész autográf aláírását őrzi!

226., HUSZKA, Eugen v. (Jenő) – Arányi, Marie (Mária):
Bleib von mir ferne, o tod! (Nem kívánom a halált) (Bilingvis magyar-német) Gedicht von: Marie Arányi. Komponiert: – -.
Leipzig, (1934.) J. Rieter-Biedermann. 6 p. 1 sztl.lev.
Kiadói papírborítóban. „Polgár Tiborné Tóth Erzsinek a kitűnő művésznőnek szíves emlékül 934. ápr. 28. Huszka Jenő” dedikált példány! Huszka Jenő (1875-1960.) világhírű zeneszerző és felesége Arányi Mária írónő közös műve. Hubay Jenő és Koessler János tanítványa. Koncertszervezéssel is foglalkozott, egyik koncertjén lépett először nyilvánosság elé az akkor 18 éves Dohnányi Ernő. Az 1902. december 20-án bemutatott Bob herceg című operettje hatalmas siker lett, ez volt az első magyar operett, amelyet külföldön is műsorra tűztek!

228., KACSOH Pongrác Dr.:
Rákóczi – Daljáték három felvonásban és egy képben.
Zenéjét szerzette: – -. A szövegkönyvet írta: Bakonyi Károly. A versek Endrődi Sándor és Pásztor Árpád költeményei. A zongorakivonatot készítette: Kovács Sándor.
Bp., (1906.) Zipser és König biz. 98 p. (zene és szöveg) Első kiadás!
Későbbi keménytáblás papírkötésben, a kiadói papírborító címlapja gondosan a könyvtestbe kötve. „ Tömöry Károlyné nagyságos asszonynak igaz tisztelettel – Kacsoh Pongrác 18. V. 12.” dedikált példány! Kacsóh Pongrác (1873-1923.) zeneszerző, zenepedagógus. 1905–1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz c. dalművét, amely óriási sikert aratott. Ennek a sikernek a terhével készült az újabb mű a Rákóczi, amelyet nem kisebb sikerrel adtak elő 1906. november 20-án a Király-Színházban. Huszka Jenő jó barátja többek között ezzel a felejthetetlen daljátékkal írta be nevét a zenetörténetbe. A teljes kotta ritka első kiadásának dedikált példánya!

231., LEHÁR, Franz (Ferenc):
Paganini
Operette in drei Akten von Paul Knepler und Bela Jenbach. Musik von – -.
Berlin, 1925. Crescendo Theaterverlag. 120 p. (zene és szöveg) Első kiadás!
Korabeli gerincén aranyozott félvászon kötésben, a kötéstábla verzójába ragasztva a világhírű zeneszerző autográf kéziratos zenei névjegye a Paganini operett „Szép álom, szállj a szívembe” sorának rajzos kottájával és szövegével, autográf aláírásával „Lehár F. Budapest 1926. V. 9.”. Lehár Ferenc (1870-1948.) világhírű zeneszerző, operettkomponista, karmester. Többek között Antonin Dvorak tanítványa Prágában. Többek között Puccini egyik legjobb barátja. Lehár műveinek népszerűsítésében oroszlánrésze volt Richard Taubernak, a kor egyik legjelesebb tenorjának. Az ő számára írta a Paganinit. A művet Paul Knepler könyvkereskedő írta saját kedvtelésére. Knepler beleegyezett librettójának megzenésítésébe, amit aztán Jenbach Béla alakított át a zeneszerző ízlésének megfelelően. Így jött létre a Paganini, amelyet a Johann Strauss Theaterben mutattak be 1925. október 30-án. A bécsi előadáson Tauber nem énekelhetett, a fogadtatás visszafogott volt, ám 1926-ban Tauberrel Berlinben már óriási sikert aratott. A teljes operett kotta első kiadása, amely különösen ritka darab. A becses kotta őrzi Lehár Paganinije egy sorának autográf kottáját és aláírását!

 

 

>>Az árverés katalógusa

 

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 4.50 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Ritka, mint a fehér holló?

pofikép

Bibliofil csapdák 1.

 

A hazai antikvár könyvkereskedelemben időnként előfordul, hogy az eladó megtéveszti a vevőt. Nem meglepő, az élet minden területére igaz ez.

Vannak, akik profi hamisítványokkal próbálkoznak – ami, akárhogy is nézzük, a büntetendő kategóriába tartozik – és vannak, akik annyira nyilvánvalóan gagyi utánzatokkal, hogy vevőjük szinte csak magára vethet, ha megvásárolja az adott terméket. Nem kis összegekről van szó, és utóbbi esetben minimális utánajárással elkerülhető lenne a pénzkidobás.

Vannak azonban olyan könyvek, ahol a rutinosabb gyűjtő is elbizonytalanodik, és nemegyszer belesétál a talán nem is tudatosan felállított csapdába. Amikor maga a kötet valóban bibliofilnak látszik. Annyira, hogy megtéveszti az eladót is.

*

Az Erdős Renée kézjegyével ellátott kötetek gyakran előforduló tételei nemcsak az internetes könyvárveréseknek, hanem a hagyományos aukcióknak is.

Erdős Renée (1879–1956) saját korában hallatlan népszerűségnek örvendett, amit a mai irodalomtörténeti besorolása nem tükröz. Pályája második szakaszában leginkább lektűrbe hajló regényeket írt, melyek nagy példányszámban, több kiadásban és számos utánnyomásban jelentek meg.

Az aukciókon rendszerint aláírt kötetei szoktak szerepelni.

Aki így hirdeti az eladni szánt könyvet, nem valótlant állít. Viszont Erdős esetében a szerzői aláírás éppenhogy nem bibliofil kézjegy.

Ha kézbe veszünk egy Erdős Renée-kötetet, mindig valami nyomtatott szöveget találunk az aláírás fölött. A gyűjteményes kiadás darabjaiban például ezt: „A szerző fenntartja magának a fordítás jogát minden nyelvre és minden egyéb jogot, így különösen színdarab, mozgófénykép-műre, stb. való átalakítás jogát.” A szerzői kézjegy itt mintha valami jogi szerződés aláírása lenne. Más esetekben konkrétan kiderül, hogy miről van szó. „E könyvnek minden eladásra jogosult példányát szerző aláírta”, szerepel az egyikben, „E mű minden eladásra jogosult példányát szerző aláírásával hitelesítette”, olvasható a másikban. Egy harmadikban ez áll: „Ezen regényből az írónő aláírásával ellátott példányok kerülhetnek csak forgalomba”, egy negyedik nagyon röviden, tömören és éppen ezért egyértelműen így rendelkezik: „E könyvnek csakis aláírásommal ellátott példányai adhatók el”.

De mi késztethet egy írót arra, hogy ennyit körmöljön?

A választ Kosztolányi Dezsőné Karinthy Frigyesről írott könyve adja meg: „Azok, akik nem élvezték a hivatalos körök kegyeit, s kezdetben […] a közönségét sem, ki voltak szolgáltatva a nyakló nélküli kizsákmányolásnak. Egyikét-másikát szőröstől-bőröstül örökáron, úgyszólván krajcárokért vették meg a könyvkiadók, de megesett, hogy egy fillért sem fizettek nekik, s még jó volt, ha a nyomdaköltséget nem az ő nyakukba varrták. Arról még szó sem volt, hogy példányszám vagy ív szerint kapnának százalékos tiszteletdíjat. Ezt csak sokkal-sokkal később tették kötelezővé. De még ezután is nem egy könyvkiadó nagyon tágan értelmezte ezt a kötelezettségét. Közben-közben nyomatott néhányszáz, olykor ezer olyan példányt is valamelyik műből, amelyről elfelejtette értesíteni annak íróját, s természetesen elszámolni is megfeledkezett róla. Ki ellenőrizte ezt? Ki tudta, vagy merte volna ellenőrizni? Hogy bizonyíthatta volna? Erdős Renée volt az egyetlen, aki minden megjelent példányát, az »előkelő« kiadó bosszúságára aláírta, s így próbálta ellenőrizni, s úgy mondták, hogy akadt a könyvkereskedőknél és az antikváriumokban olyan példányokra, melyek nem voltak aláírva” (Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről. Sajtó alá rend.: Kovács Ida. Bp., 1988. 58.)

Ráadásul az írónő egy idő után aláírás-bélyegzőt használt. Már nem aláírt, csak alápecsételt.

Mindenesetre az a furcsa fordított helyzet állt elő, hogy ritkábbak azok a kötetek, melyeket nem írt alá. Meglehet, ezeket kellene árverésen indítani.

*

Hasonló példaként említhető Mécs László (1895–1978) költő számos „bibliofil” kötete. Az irodalomtörténeti besorolása még neki sem történt meg, de kijelenthető, hogy nem tartozott az élmezőnybe.

Mécs más utat választott: ő aláírt ex libriseket ragasztott a kötetekbe. A könyvjegy már maga bibliofil tárgy lehetne, a szerző által aláírva még inkább; kérdés, hogy hány példányban létezik.

mécsMécs sok könyvében élt ezzel a lehetőséggel. Az Élőket nézek (1938) példányai „a szerző által aláírt, Bajor Ágost által rajzolt ex-libris”-t tartalmazzák. Egy aukción ebből a 8690. számú példány kelt el. És ez nem a legkisebb szám. A költő Összes versei kiadásában (1943) Stanisław Ostoja-Chrostowski fametszetes ex librise található, Mécs által aláírva. Árverésen a 16380. számú futott, online piactéren volt kapható a 18278. számú, egy budapesti antikváriumban – 8000 forintért – pedig bárki megveheti a 19198. számú példányt.

Húszezer bibliofil darab? Nem éppen fehér holló.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...