Kiemelt

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

Az Esti Hírlap 1982. április 8-i számában, Boríték címmel, Szász Péter kis cikket írt József Attiláról. E cikk az úgynevezett „kis színesek” közé tartozik, de nemcsak atmoszférateremtő erejével hat. Egy becses filológiai csemegét is kínál: egy sehol máshol meg nem jelent József Attila-szöveget, egy elismervényt. S ez a szöveg elég fontos ahhoz, hogy kicsit közelebbről szemügyre vegyük.       Az elismervény, mint ...

Tovább olvasom

Dedikációfigyelő

Dedikációfigyelő

A dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti (és a gyűjtői) érdeklődés látóterében vannak, hiszen egy-egy könyvbe a szerző által írt ajánlás „érdekes, mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma, s érdekes maga […] az ajánlás szövege is: az a mód, ahogy ez a gesztus nyelvileg realizálódik” – írja Lengyel András tudományalapozó tanulmányában, és felvázolja, hogy egy-egy dedikáció ...

Tovább olvasom

Bemutatkozás

Bemutatkozás

A Könyv Pub egy hely, ahol jól érezheted magad, ha szereted a könyveket. A Pub Írország szülöttje,  és az ottani Pub is egy olyan szórakozóhely, ahová közös érdeklődésű emberek járnak. A Pubokban habos korsó ír sört mérnek, mi irodalmat kínálunk, de habosan ám!   Várunk szerzői csapatunkba! Nálunk saját asztalod lehet, ahol szerzőként megoszthatod könyves élményeid.  Nálunk mindenki saját örömére írhat. Szerkesztőként a ...

Tovább olvasom

Friss hírek

Ritka, mint a fehér holló?

Ritka, mint a fehér holló?

Bibliofil csapdák 1.   A hazai antikvár könyvkereskedelemben időnként előfordul, hogy az eladó megtéveszti a vevőt. Nem meglepő, az élet minden területére ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

Szabó Magda és Szentmihályiné Szabó Mária rokoni szálai a dedikációk tükrében   „Rokon-lelkek”     Szabó Magda keveset írt apai családjáról, műveiben inkább édesanyja, ...

Tovább olvasom

A töredékes történet teljessége

A töredékes történet teljessége

Turczi István Minden kezdet című regényéről     A 2013-as könyvhétre Turczi Istvánnak prózaíróként való sokéves hallgatása után új, vaskos regénye jelent meg. ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

Szabó Magda és Gion Nándor rokoni szálai a dedikációk tükrében   „Rokon-lelkek”   Szabó Magda anyai ági családjáról elég pontos képünk van. Az írónő ...

Tovább olvasom

Zoltánka karrierje

Zoltánka karrierje

A még mindig ritkának számító Krúdy-dedikációk sorában különleges helyet foglal el a Nyugat antikvárium 2013. áprilisi aukcióján felbukkant kis kötet. ...

Tovább olvasom

Egy elfelejtett költő portréjához

Egy elfelejtett költő portréjához

Fenyő Lászlóról, dedikáció-történeti kontextusban   1 A modern irodalom – ellentétben korábbi korszakok irodalmával – voltaképpen nagyüzem. Szereplői sokan vannak, s hogy hosszabb ...

Tovább olvasom

Egy szoknyapecér szenvedései

Egy szoknyapecér szenvedései

Dés Mihály: Pesti barokk     A barátnőm már napok óta azt beszéli, mért tetszik neki Dés Mihály könyve, a Pesti barokk. Én ...

Tovább olvasom

Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

A magyar könyves szakma történetének sajnálatosan elfelejtett, de fontos alakja volt Barna Sándor (1887—1952). Sorsa, ahogy mondani szokták, kész regény, ...

Tovább olvasom

Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

kabai lóránt avasi keserű című verseskötetéről     kabai lóránt ötödik verseskötete provokatív költői vállalkozás, mely nem csupán radikálisan új hangnemet szólaltat meg ...

Tovább olvasom

Ejnye Ádám, avagy…

Ejnye Ádám, avagy...

... egy óriási, ám hamis dedikáció története. Néhány hete került a kezembe Kosztolányi Dezső Bölcsőtől a koporsóig című kötetének első ...

Tovább olvasom

Egy szál verstől a boglyáig

Egy szál verstől a boglyáig

Petrence Sándornak május 30-án jelent meg Fagyott pacsirta című verseskötete. A rejtőzködő költőt a kiadás kérdéseiről faggattuk, de egy esetleges ...

Tovább olvasom

Máté Péter fotója

Slam poetry és bibliofília

Villáminterjú Pion István költővel   Két héttel Pion István első, a Helikon kiadónál megjelent Atlasz bírja című kötetnek premierje után, április 19-én, ...

Tovább olvasom

Ritka, mint a fehér holló?

pofikép

Bibliofil csapdák 1.

 

A hazai antikvár könyvkereskedelemben időnként előfordul, hogy az eladó megtéveszti a vevőt. Nem meglepő, az élet minden területére igaz ez.

Vannak, akik profi hamisítványokkal próbálkoznak – ami, akárhogy is nézzük, a büntetendő kategóriába tartozik – és vannak, akik annyira nyilvánvalóan gagyi utánzatokkal, hogy vevőjük szinte csak magára vethet, ha megvásárolja az adott terméket. Nem kis összegekről van szó, és utóbbi esetben minimális utánajárással elkerülhető lenne a pénzkidobás.

Vannak azonban olyan könyvek, ahol a rutinosabb gyűjtő is elbizonytalanodik, és nemegyszer belesétál a talán nem is tudatosan felállított csapdába. Amikor maga a kötet valóban bibliofilnak látszik. Annyira, hogy megtéveszti az eladót is.

*

Az Erdős Renée kézjegyével ellátott kötetek gyakran előforduló tételei nemcsak az internetes könyvárveréseknek, hanem a hagyományos aukcióknak is.

Erdős Renée (1879–1956) saját korában hallatlan népszerűségnek örvendett, amit a mai irodalomtörténeti besorolása nem tükröz. Pályája második szakaszában leginkább lektűrbe hajló regényeket írt, melyek nagy példányszámban, több kiadásban és számos utánnyomásban jelentek meg.

Az aukciókon rendszerint aláírt kötetei szoktak szerepelni.

Aki így hirdeti az eladni szánt könyvet, nem valótlant állít. Viszont Erdős esetében a szerzői aláírás éppenhogy nem bibliofil kézjegy.

Ha kézbe veszünk egy Erdős Renée-kötetet, mindig valami nyomtatott szöveget találunk az aláírás fölött. A gyűjteményes kiadás darabjaiban például ezt: „A szerző fenntartja magának a fordítás jogát minden nyelvre és minden egyéb jogot, így különösen színdarab, mozgófénykép-műre, stb. való átalakítás jogát.” A szerzői kézjegy itt mintha valami jogi szerződés aláírása lenne. Más esetekben konkrétan kiderül, hogy miről van szó. „E könyvnek minden eladásra jogosult példányát szerző aláírta”, szerepel az egyikben, „E mű minden eladásra jogosult példányát szerző aláírásával hitelesítette”, olvasható a másikban. Egy harmadikban ez áll: „Ezen regényből az írónő aláírásával ellátott példányok kerülhetnek csak forgalomba”, egy negyedik nagyon röviden, tömören és éppen ezért egyértelműen így rendelkezik: „E könyvnek csakis aláírásommal ellátott példányai adhatók el”.

De mi késztethet egy írót arra, hogy ennyit körmöljön?

A választ Kosztolányi Dezsőné Karinthy Frigyesről írott könyve adja meg: „Azok, akik nem élvezték a hivatalos körök kegyeit, s kezdetben […] a közönségét sem, ki voltak szolgáltatva a nyakló nélküli kizsákmányolásnak. Egyikét-másikát szőröstől-bőröstül örökáron, úgyszólván krajcárokért vették meg a könyvkiadók, de megesett, hogy egy fillért sem fizettek nekik, s még jó volt, ha a nyomdaköltséget nem az ő nyakukba varrták. Arról még szó sem volt, hogy példányszám vagy ív szerint kapnának százalékos tiszteletdíjat. Ezt csak sokkal-sokkal később tették kötelezővé. De még ezután is nem egy könyvkiadó nagyon tágan értelmezte ezt a kötelezettségét. Közben-közben nyomatott néhányszáz, olykor ezer olyan példányt is valamelyik műből, amelyről elfelejtette értesíteni annak íróját, s természetesen elszámolni is megfeledkezett róla. Ki ellenőrizte ezt? Ki tudta, vagy merte volna ellenőrizni? Hogy bizonyíthatta volna? Erdős Renée volt az egyetlen, aki minden megjelent példányát, az »előkelő« kiadó bosszúságára aláírta, s így próbálta ellenőrizni, s úgy mondták, hogy akadt a könyvkereskedőknél és az antikváriumokban olyan példányokra, melyek nem voltak aláírva” (Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről. Sajtó alá rend.: Kovács Ida. Bp., 1988. 58.)

Ráadásul az írónő egy idő után aláírás-bélyegzőt használt. Már nem aláírt, csak alápecsételt.

Mindenesetre az a furcsa fordított helyzet állt elő, hogy ritkábbak azok a kötetek, melyeket nem írt alá. Meglehet, ezeket kellene árverésen indítani.

*

Hasonló példaként említhető Mécs László (1895–1978) költő számos „bibliofil” kötete. Az irodalomtörténeti besorolása még neki sem történt meg, de kijelenthető, hogy nem tartozott az élmezőnybe.

Mécs más utat választott: ő aláírt ex libriseket ragasztott a kötetekbe. A könyvjegy már maga bibliofil tárgy lehetne, a szerző által aláírva még inkább; kérdés, hogy hány példányban létezik.

mécsMécs sok könyvében élt ezzel a lehetőséggel. Az Élőket nézek (1938) példányai „a szerző által aláírt, Bajor Ágost által rajzolt ex-libris”-t tartalmazzák. Egy aukción ebből a 8690. számú példány kelt el. És ez nem a legkisebb szám. A költő Összes versei kiadásában (1943) Stanisław Ostoja-Chrostowski fametszetes ex librise található, Mécs által aláírva. Árverésen a 16380. számú futott, online piactéren volt kapható a 18278. számú, egy budapesti antikváriumban – 8000 forintért – pedig bárki megveheti a 19198. számú példányt.

Húszezer bibliofil darab? Nem éppen fehér holló.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Egy szál verstől a boglyáig

petrence

Petrence Sándornak május 30-án jelent meg Fagyott pacsirta című verseskötete. A rejtőzködő költőt a kiadás kérdéseiről faggattuk, de egy esetleges plágiumvádról is kaptunk választ.

 

Népi íróként egy-két éve robbantál be, Sanyi bátyám, a magyar irodalomba.  Mikor kezdtél el írni, és mikor kezdtél el kötetben gondolkozni?

Há az írásst má elíg korán gyerek fejjel (s lúd tollal!! kesztem el hozzá, de há szeréntem mindenki úgy van ezze’, hugy fojton rímeket farag az ember, csak há nem mindenkinek adassík meg, hogy, fel es fedezzík, mint engem a Marhócsy Úr, s a Hít ezer fojó irat szerkesztűsíge. Kötettbe hát ín sose, mer szabad gondókonak vallom magamrú, de ha úgy írcsed, hogy, könyvet mikortú akartam, há aszt má eggy jó ideje, csak rendessen ki akartam írlelni, mint a moslíkot, má bocsánat, hogy a párhuzamír, vagy há legyen énkáb bor!! Többen a faluba es, meg níhány irodalmass komám es tanácsótta már níköm, hogy há legyen könyvem, de há Kispocsolyságott a nyomda inkáb a Pógármesteri’ S Satöbbi Hivataloss Ügyek Hivatall ki adványaiva van el foglallva, há mondok, akkó keressek má rendess kiadót kiválló nípi ínekeimhő’, s asztá meg es taláttam az Endre Úrtt (má Balog Endre írtelmíbe, s a PARÍJ.HÚT, mej nem bunkóságbú ijen csupa nagy bötű, hanem rám szóttak, hugy, így kű le írnyi!!!

Ma már viszonylag szokatlan formáját választottad a könyvkiadásnak: előbb előfizetőket gyűjtöttél. Régebben, a század első felében ez megszokott volt. Hogy jött az ötlet?

Há úgy, hogy, nem vót píz! Mer há fírre ne tessíl írteni, rendes, tisztess gazda vagyok, nem szórom ín a forintokat, hittves Rózsikám ügyíbe meg nem nyilatkozhatnák, mer szíjat hasítana há belűllem, de há mindég sose vótunk píz-zavarba, na de egy ijen szíp könyv kiadásáhó má nem vót elíg a párna cihába, meg gondóttuk es az Endre Úrra, hogy há ki adni akkó van írtellme, ha tílleg írdekli a embereket hogy, amit írok, há ezír kírtem a segíccsígüket, mejet ez útta es mekköszönök, mer hugy, be vált, meg es jelent a könyv!!

fagyott_pacsirta

Nem kapott támogatást a könyv? Tényleg, volt egyáltalán kiadója? Mi volt előbb, a könyv vagy a kiadó? Mikor került képbe a PRAE.HU?

Há boloncságot kírdezell, mer há ha má kísz lett vóna a könyv, nem köllöt vóna a kiadó, de a kísz írat, há az má elűb össze ált, vittem elűször a Pógármester Jóskáhó, kinek nagyon teccet, de nem kellet, mer enní komojab s hivataloss dógokat, szeret ki adnyi, asztá a politikai írtelembe ellene lábas Ferihő es, de ammeg se tutta ki adni, mer neki es teccet, de aszonygya, hugy, há idízzem, vers tanilag okokbú nem vagyok elíg kípzet, s meg nem lássa benne a fantáziát, továbá nem es nagyon írdekli az irodalom, há asztá fogtam magam, s mekkerestem az Endre Úrtt, s PARÍJ, kikrű má korábban hallottam, hogy óvastam könyveiket a Heji Kösz Könyvtárba, há mondok, ez pestiek ide vagy oda, igen derík, magyar vírtusst s stb. kípviselő intízmínyzet’, há nekik igazán oda mertem adni kísz íratomat, mejet elűtte, tavajja’ nyarán kesztem elűször össze rakosgatnyi, mej nagy munka vót, mer sok versem el keveredet a palytába, meg vót ami ádozatául eset, hogy há a budiba ki fogyot má bocsánat, de a papír, oszt há az Endre’ Úrnak meg jó vót a vers tan, meg mondani való, fő fedeszte sorjaimba az őszinte szándíkot, meg kőttői lelket, s há úgy döntöt, hogy ha lessz rá elíg píz, akkor lessz, s ki aggya a nyomdábú, így darabonkínt, níköm meg má csak a talicskába köllöt raknyi, mi mongyuk el tőrt!, versejim igen komoj súja alatt, ami há elíg kár, mer nem saját talicska vót, de ez es mutassa, hogy, nem könnyü irodalomrú van szó beszílünk!!!

Mit lehet tudni az előjegyzésekről? Hány példány fog így biztosan gazdára találni? És mindegyiket előre dedikáltad, otthon, a konyhasztalnál?

Há ez utóbit tudom csak meg erősítteni, hogy konyha asztal, de asztá Rózsikámhu vendígsíg gyütt, így a vígít má a sámlin kellet bé fejeznem. A számokrú nem tudnák sokat má ebbe az írtelembe, az ijeneket csak a ki adó tudhassa, de há nem fogyhatot valami rosszú, mer ki atták, de ezen közben meg azír, aszt monták, hugy, itt es mongyam el, hugy azír tessík a bótba es meg venni, hogy, az Endre Úr, s ki adó ne mennyen miattam csódben, mit, há elígí sajnánák, ha már ki attak, s minden! Úhhogy annyira azí jól se, há nem tudhassam, hogy akkó most mejik, de azí jó esne, ha miní többen bé szerezník nípi ínekeim, meg há mellesleg elíg jók es, mútkor es monta a kettűve mellettünk lakó Böske níni, hogy, pídául níki es elíggí teccet, míg metrum!! tekéntetébe de a tartalom es, há akkó meg má csak jó egy könyv ez!

Rejtőzködő költő vagy, viszont az interneten napi jelenlétben ott vagy. A Facebook-marketiged egyenesen remek. Hol tanultad a könyvreklámozást?

Há a reklámozásst sehol, de a Benűke unoka ecsím, s fiam, a kissebbik Sándor monta, hogy a físzbukkon nípszerüsítteni es lehet könyvet, há mondok, felűlem ugyan mind eggy, s regisztráttam es reá, mej amúgy es hasznos, mer ha jó tudom, ez kű mostantú a voksollásho es, oszt annyira mekszerettem ot, hogy most má van hogy, töb nap es rája kattincsak egy híten, má níha magán íleti (! okokbú es! Ís há tínyleg, mer sokan onnan írtesűttek rólam, úhhogy mindenkinek csak ajánlanám eszt a móccert, ha nem fílník, hugy, el reklámónnák elűllem a hejt, úhhogy lehetűleg énkáb mígse ajánlom, mer há azír ne utánozzanak má, ha eggy mód van rám!!

Meddig lehet rejtőzködni? Mi van, ha valaki esetleg a könyvhéten dedikáltatni szeretné veled könyved?

Há mi lenne, dedikállok ín bár kinek, mútkor míg a Fridrihh kutyának es alá irtam egy pídányt, mer há meg van említve a könyvbe, de asztá rá jöttem, hugy ez nem vót jó ötlet, mer há a fíl ól míg benne van, könyveim lapjaiba köszt, s akkó túl sok pídány fogyna így ingyír, meg a Fridrihhnek se teccet asszem tússágost mód, mer há öszve es nyálaszta, s egyíb mindent csinát vele, mit a jó ízlísbű okán meg máshol es sajnos fojólag ki, énkáb nem es ríszletezník ríszletesebben!! Rejtűzködnyi meg há relatíve, hogy mennyire teszem, mer há it Pocsolyságot renceresst meg vagyok taláhható, csak Pestbe megyek ritkán, mer há az nagy út azír míg szekíren es, de ha kírdísed arrú irányú, hogy, amit sejtem, akkó viszont mást mondok rá!!

Mer most az a hejzet, hogy há van eggy másik kőttő, aki tanácsaiva’, s így úgy segítet nekem, az má más kírdís, hogy nem igazá fogattam meg amit mondot, mer nagy rísztt hüjesíg, de há gondóttam, mongya csak, na erre most meg gyün reklamánni, hogy há hol a neve a kötetrű!! Az ÍN PETRENCE SÁNDOR kötetemrű, há meg van ez bolondúva, meg hugy ez lopás, s szellemi termík, meg minden miegyíb, há nem es írttem a dógot, de meg fogattam níki ha má csapja it níköm minden nap levíllbe meg telefón, a patáliját, s hisztíria, mi meg elíg sokban kerű, mer távolsági hívás, szóva meg ígírtem neki, hogy, míg idín ív fojamán nyilvánosságra hozom, há űt es, bármij igaztalan igasság es a vággya, hogy ő es velem írta a könyvet, mit há ín írttam, saját kezemmel átall, de há inkáb ez, mint a pör, meg fegy ház, vas gojóbis a lábon, ijenek, há ín becsületess ember vónák meg há jobb a bíke, szóva ki fog ez derűnni, de akkó es tessík maj emlíkezni arra, amit most es mondok, hogy mindent ín írttam a könyvbe, aszt is, amit nem!!!

megjelent

 

A könyv Facebook-oldala: Petrence Sándor – Fagyott pacsirta.

A kötet megrendelhető a kiadótól: info@prae.hu.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 4.50 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Slam poetry és bibliofília

Máté Péter fotója

Villáminterjú Pion István költővel

 

atlasz bírjaKét héttel Pion István első, a Helikon kiadónál megjelent Atlasz bírja című kötetnek premierje után, április 19-én, a Hévíz című folyóirat friss lapszámának (amelyben Krúdy Gyula dedikációiról is szól egy írás) bemutatóját követően akár egy bibliofil kötet megszületésének is szemtanúja lehetett az ember. Egyeseknek Pion István nemcsak dedikált, de a kötetbe kis matricát is ragasztott, melyet megszámozott.

Pion István költőt, kulturális újságírót, újabban slammert a slam poetry és a bibliofília kapcsolatáról kérdeztük.

Vannak olyan vélemények, hogy a slam kizárólag élőszavas műfaj, nyomtatásban már egyáltalán nem, vagy legalábbis nem ugyanúgy hat a szöveg. A most megjelent első kötetedben mégis helyet kaptak slamszövegek is. Akkor hogy is van ez?

Mondjuk legyen ez egy kis provokáció. Teszem azt, a népdal is csupán szájról szájra terjedt, aztán egyszer csak lejegyezte őket valaki, én pedig nagyjából ugyanezt a folyamatot jártam be, csak sokkal rövidebb idő alatt, ráadásul a saját szövegeimmel. Úgy gondoltam, hogy van ezeknek a verseknek létjogosultságuk írásban is, és akkor ebben itt most az a provokáció, hogy a slam poetryvel szemben eddig az volt a kifogás, hogy nem az írott forma az elsődleges közege, hanem a verbális, és hogy akkor ez baj, erre én meg azt mondtam, hogy hát akkor nézzük meg, hogy működnek-e írásban. Eddig megoszlanak a kritikusi vélemények, és szerintem az jó, ha sikerül erről egy kis vitát generálni.

pereszlényi erika pion

A Corvintetőn – Pereszlényi Erika fotója

Nagyon új műfaj Magyarországon a slam, alig pár éves, és egyre népszerűbb. A bibliofília szinte mindenben az ellenkezője: ma már inkább archaikus (ha nem egyenesen anakronisztikus) dolog, egyre kevesebben tudják, mi az, egyre kevesebb szerző vagy kiadó műveli. Honnan jött az ötlet, hogy a nagyon új kötetedben összehozd a kettőt?

Furcsa, hogy ellentétként kezeled ezt a kérdést, mert én inkább párhuzamot látok ebben, ugyanis a költészet archaikus formáiról valahogy elfeledkeztünk, és lehet, hogy a név, a slam poetry nagyon új, viszont igencsak ősi alapokon nyugszik, hiszen visszanyúl az írásbeliség előtti időkre. Általában pedig nem jut eszünkbe, hogy a költészet a legősibb dalformából, az altatóból ered, így az sem véletlen, hogy a kötetben található négy slam-szöveg első darabja az Altató címet viseli. A számozott matricák ötlete egyébként onnan ered, hogy szerettem volna valami pluszt adni még a slam poetryn felül is, és sok-sok próbálkozás után erre jutottunk Szabados Balázzsal, a kiadó munkatársával: legyenek számozott matricák, mert számozott példányok már nemigen vannak a kortárs könyvkiadásban, és így akkor ez szépen rímel a múltfeldolgozásra is, ami meg az egész kötet sajátja, meg a visszanyúlásra, az elfelejtett hagyományok újraélesztésére.

Pion számozásA beragasztott matricából azt is megtudni, amit mostanában nem kötnek az olvasó orrára (pedig régebben minden könyvben benne volt): hogy hány példányban készült. Az Atlasz bírja – a matrica tanúsága szerint – 1000-ben. Tudsz arról, hogy hogyan fogy a könyv?

Nem tudom, hogy milyen ütemben zajlik az eladási mutatók összeszámolása, azt hiszem, a kiadónál negyed- vagy féléves zárások vannak, az egyik ilyenen derül majd ki, hogy mi a helyzet ezen a téren. Annyit viszont tudok, hogy a könyv megjelenésének napján, április 11-én a Corvin tetőn tartott könyvbemutatón közel 200 darab fogyott el belőle.

Fúú, gratulálok! Az eset, amelynek szemtanúja voltam, így történt: megkérted a dedikálást kérő illetőt, hogy mondjon egy számot 25 és 50 között (de a 25. már foglalt volt). Mondott egy számot, és az lett a kötet sorszáma. (Egy borítékból vetted elő az előre nem beszámozott matricát, beragasztottad, ráírtad az aktuális számot, majd a számot rávezetted a borítékra is, mint ami már „elkelt”.) – Kik kaptak, kik kapnak számozott példányokat? Ki fér bele az első és a második huszonötbe?

Nyilván az 1. példány a csajomé lett, magamnak közben kiosztottam az 50-es számot, szerzői példány, ezt is beleírtam, és általában ebből olvasok fel rendezvényeken. Amúgy pedig elsősorban a családom tagjai, a barátaim, a számomra kedves és valamiért fontos ismerőseim kapnak számozott példányt. Persze előfordult az is, hogy random megleptem egy teljesen ismeretlen dedikáltatót ezzel a kis játékkal. Egyébként csak az első tíz sorszámot osztottam ki önkényesen, a többinél mindig megkérdeztem, hogy ki hányast szeretne. Értelemszerűen pedig, ahogy fogynak a matricák, úgy csökkennek a választható sorszámok. Viszont nem dobálom két kézzel őket, már egy hónapja megjelent a kötet, és még van néhány matrica, úgyhogy lehet reménykedni.

Aki bibliofil kötetet hoz létre, bizonyosan maga is kedveli a ritkaságokat. Te magad is gyűjtöd a bibliofil kiadványokat?

Nagyon szeretem ezeket a különlegességeket, nekem is sikerült beszereznem egy-két bibliofil példányt, bár mániásnak és még gyűjtőnek sem nevezhetem magam, viszont ha tehetem, például mindig dedikáltatok: egyrészt az nekem érték, másrészt annak öröm, aki dedikál. És hogy egy kicsit renitens is legyek, szeretem a jegyzetelt, de még az összefirkált könyveket is, életszaguk van, azonnal érezni rajtuk, hogy nem csak álltak a polcon, hanem használták is őket. A bemutató napján pedig abban az örömben részesültem, hogy az általam összefirkált Atlasz bírját, amit az esten használtam, ellopták: a Téged tanuljalak című vers felolvasásához írtam bele, hogy melyik részt olvassa fel Marci (Simon Márton) és melyiket Matyi (Sirokai Mátyás) – szóval kábé tízszer-tízszer szerepel benne a Marci és a Matyi név. És ez tényleg öröm volt, mármint hogy ellopták, és ha lehetne, szívesen megkeresném a mostani tulajdonost. Üzenem neki, hogy ha időben megmutatja, kap bele még egy sorszámot is.

pion ded

Simon Márton, Sirokai Mátyás és Pion istván dedikál (Libri Kiadó)

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

A Jánosként dedikáló Bor Ambrusról

TT-portré

Sok esetben – barátainak – Jánosként dedikált Heltai Jenő is. Most mégsem róla lesz szó.

 „Könyvtáramban szinte egyetlen olyan Bor Ambrus-könyv sincs, amelyet nekem dedikált volna, holott a mi kettőnk viszonya, bizonyos szembefeszülésektől eltekintve, sosem romlott meg, sőt, egyetemista koromtól kezdve oldott, színes, tartalmas lett” – írja Tarján Tamás a Kézjegyek a múltról című sorozatának harmadik részében.

 Bor Ambrus (1921–1995) író, fordító, a Magvető kiadó főszerkesztője volt. Egyik dedikációja nem mindennapi irodalomtörténeti és életrajzi forrás is. Az Útlevélkép háttérrel kötetébe írt ajánlás így szól:

Azaz: „Gizkének, / szeretettel, / és azért se Tamásnak, ámbár / jó tudnia – az irodalomtörté- / net háborítatlan jövője érde- / kében is –, hogy én novella- / válogatással szívesebben szere- / peltem volna ebben a már le- / csúszott sorozatban, hogy továbbá / ez a rövidített szöveg, ez a hi- / teles, és hogy végül hárman / korrigálták, amíg az ispotály- / ban feküdtem, ezért van tele / hibával. / Még egyszer szeretettel / Jancsi / 78. 11.”

 

Tarján Tamás cikke itt olvasható.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Tarján Tamás Hubay Miklós dedikációjáról

TT-portré1

„Hubayval döcögve, összetűzésekkel indult, később néha így folytatódott személyesebb ismeretségem. Fiatal éveiből ugyan jól emlékezett apámra, valamint nagybátyámra, Bor Ambrus íróra (polgári nevükön »a két Hovhannesian fiúra«): a jogi kar környékén és a fiatalság irodalmi törzshelyein találkozott velük. Írt is erről s róluk, emlegette őket. Tőlem viszont kétszer is zokon vette, hogy – mivel szabott idejű nyilvános megszólalásait ő maga nemigen korlátozta, egy ötperces beszéd, hozzászólás, köszöntő nála huszonöt perceg is eltarthatott – műsorvezetőként két alkalommal kénytelen voltam óvatosan gátat szabni mondandójának. Haragja azonban hamar elillant, […] s 1980-tól már korántsem formálisan dedikált köteteivel ajándékozott meg.”

A Könyvhét honlapján futó Kézjegyek a múltból sorozatának második darabjában az irodalomtörténész feleleveníti a drámaíróval való több évtizedes kapcsolatát, és Hubay Miklós kék dedikációjának keletkezéstörténetét osztja meg az olvasóval.

 

 

Tarján Tamás írása itt olvasható.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...