A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

JA bélyegkép

Az Esti Hírlap 1982. április 8-i számában, Boríték címmel, Szász Péter kis cikket írt József Attiláról. E cikk az úgynevezett „kis színesek” közé tartozik, de nemcsak atmoszférateremtő erejével hat. Egy becses filológiai csemegét is kínál: egy sehol máshol meg nem jelent József Attila-szöveget, egy elismervényt. S ez a szöveg elég fontos ahhoz, hogy kicsit közelebbről szemügyre vegyük.

      Az elismervény, mint a cikkből kiderül, a Japán kávéház levélpapírjára íródott: „Japán kávéház. Tulajdonos Kraszner Menyhért, VI., Andrássy út 47.” Maga a papír a közlés időpontjában már „[f]oszladozó, összevissza ragasztott, kizöldült, merített levélpapír, amin az idő alapos munkát végzett.” A szöveg pedig, amelyet – sajnálatos módon – Szász Péter némileg „anonimizált”, a benne szereplő nevet kezdőbetűivel jelölve, ez:

      Elismerem, hogy H. R. úrral a mai estén két parti sakkot játszottam, s mindkét alkalommal 20-20 filléres mattot adott. Ugyanakkor H. R. úr elismeri, hogy az első partit én nyitottam jobban, de a B2 huszár lépést elnéztem. Tehát, ezért, 40 fillérrel tartozom. Ki kell jelentenem, hogy H. Rudolf úr a mai napon felvett busás honoráriumából, amely összeg valószínűleg az 5 pengőt is meghaladta, nekem fenti tartozáson kívül még 60 fillért kölcsönzött, mely összegért az éjszaka folyamán három tejeskávét és 6, azaz hat darab vajas, illetve dzsemmes zsemlét fogyaszthatok. H. Rudolf író úrnak így összesen 1 pengővel tartozom, ami összeget megállapodásunk szerint a távoli jövőben megadok. H. R. úr kijelentette, hogy akár egy évet is vár. H. R. úr ezennel nagylelkűnek nyilváníttatik.
Budapest, 1932. április 9.
Tisztelettel:
József Attila újságíró

 

     Az első kérdés, ami fölmerül, nyilvánvalóan az: hiteles-e ez a szöveg? Megítélésem szerint, igen. Az észjárás, amely e pár sorban megjelenik, jellegzetesen József Attila-i. De ettől függetlenül is: Szász Péter (1927–1983), a jeles filmes szakember, aki ekkor már, betegen, a filmszakmától visszavonulva,  csak alkalmi cikkeket írt, aligha mert volna egy fiktív „dokumentummal” előállni – a fikció és a valóság művészieskedő keverése még nem volt divatban. Egy fiktív szöveg közlése akkor s az ő részéről nem irodalmi gesztus, hanem hamisítás lett volna. S a fikcióteremtés szándékának ellentmond a cikk funkciója is. E cikk ugyanis, a József Attila-évforduló kapcsán, kihasználva a költő iránti érdeklődést, voltaképpen egy – tapintatból – névtelenségbe burkolt régi „lumpnak” állít emléket, aki halálos ágyán, pénze nem lévén, e kézirattal fizetett orvosának (innen a cím is, a Boríték). A cikk tehát a „nagylelkű kupléíró” emlékműve. A József Attila-szöveg pedig ennek az „emlékműnek” az alapzata. Az egész monumentum, amelyet a cikk H. R.-nek állít, ezen az alapzaton áll vagy bukik. A szövegnek mindenképpen hitelesnek kell lennie – másképp az egész megemlékezés értelmét veszti.

szaszpeter

Szász Péter

     De ha így van, Szász miért nem nevezi nevén azt, akiről beszél, s akinek nevét még a József Attila-szövegben is kezdőbetűire redukálja? A válasz, azt hiszem, nyilvánvaló: tapintatból. Egy elesett, „lepukkadt” régi pesti lumpról szól története, s ezt az embert, kevéssel halála után, e minőségében „nem illett” kiszerkeszteni. Márpedig a portré szerves része az, amit H. R.-ról az orvosa szavait megismételve Szász állít: „Volt ebben a megsemmisült emberben, ahogy ő mondta, lumpban és pesti linkben, alapvető önirónia és intelligencia. Felismerte, hogy az embernek egy sorsa van csak, és az is tele tragikomédiával.”  S Szász nemcsak elfedte a nevet, de az emberről azért annyit mégis csak elárult, amennyiből azok, akik ismerték, azonosítani tudták.

     S ezt az azonosítást a filológia is el tudja végezni. A szignóból, a Rudolf keresztnévből, s az életrajzi utalásokból (Komédia Orfeum, Moulin Rouge, az operettszerzőség, valamint a „zenés micsodák” emlegetése) jól körül lehet határolni H. R. személyét. József Attila sakkpartnere és hitelezője (de úgyis mondhatnánk: „mecénása”) Halász Rudolffal (1907—1981) azonosítható. Ő a hozzáférhető adatok szerint 1907. június 15-én született Nagyváradon (1932-ben tehát 25 éves volt!), s 1981. május 5-én halt meg Budapesten – amikor tehát történetét Szász megírta, még egy év sem telt el halála után. A lexikonok besorolása szerint zeneszerző és szövegíró volt. A bohémvilág krónikásai a „békebeli Moulin Rouge” egyik vezető figurájaként tartják számon, olyan szerzőként, akitől „sok nevezetes operett és sláger szövege származott”. Ismertebb dalai között olyanok említhetők meg, mint például: A haja szőke volt, Este fess a pesti nő, Lehet könny nélkül sírni, Csak a szépre emlékezem stb. A Halász csak művészneve volt, polgári neve haláláig a Siliga maradt. (Apja, a maga korában nevezetes „Siliga bácsi” gyermekszínházat működtetett.) A magyar szórakoztatóipar történetébe mindenesetre beírta (művész)nevét. (Olykor, némi bennfentességből, Siliga-Halászként is emlegetik, de neve még a sírkutatónak is gondot okozott. Halász Rudolf sírját hiába kereste, csak Siliga Rudolfé van meg.) Műveiről – mutatis mutandis – alighanem az mondható el, amit Molnár Gál Péter Szenes Iván dalairól írt: „Megannyi léha örökbecs.” (Magát Halászt egyébként MGP „a méltatlanul elfeledett dalköltő”-ként emlegette – valószínűleg joggal.)

JA_1932

József Attila 1932-ben

     József Attila számára Halász Rudolf természetesen egyike volt a kávéházi ismeretségeknek. Találkozásuk jelentőségét nem is a lejátszott két sakkparti s a hatvan fillér adja (bár valószínű, hogy a soha vissza nem fizetett „kölcsön” is jól jött neki). A találkozás igazi jelentőségét az elismervény adja meg. Ez nemcsak az életrajz egyik jellegzetes kávéházi epizódját teszi felidézhetővé, de elemezhetővé teszi azt az attitűdöt is, amellyel a költő lereagálta ezt a helyzetet.  Az elismervény: személyiségtörténeti dokumentum. Egy nagyon összetett emberi viszonyulás dokumentuma. A kiszolgáltatottság „játékos” és önérzetes „beismerése” és vállalhatóvá transzformálása. Halászt „íróvá” emeli, önmagát „újságíróvá” fokozza le, elismeri a sakkvereséget és a „kölcsönfelvételt”, de mindezt olyan verbális (s mentális) ellenpontozással, amely számára mindezt „lenyelhetővé”, elviselhetővé tette. Sajátos önvédelmi rabulisztika ez tehát, a kiszolgáltatott ember reakciója, aki önbecsülése feladása nélkül másként nem reagálhat. Aki verbális transzformációval védi meg önérzetét. Nincs más eszköze. Mert a pénzre, bármily kis összeg is, szüksége volt.

     Érdekes, hogy ezt az elismervényt Halász megőrizte. Úgy látszik, a kettőjük irodalmi jelentősége közötti aszimmetriával tisztában volt. (Nemcsak 1937, vagy 1945 után, de a jelek szerint már 1932 és 1937 között is.) Amikor pedig már semmije nem volt, orvosát ezzel az elismervénnyel „honorálta”.

*

Ki volt az az orvos, aki „hálapénzként” megkapta ezt a kéziratot?  Egyelőre nem tudjuk. De valószínűleg Szász Pétert is kezelte, s az „íróbetegnek” ő mutatta meg, amit másik betegétől kapott.  Neve nemcsak a filológiai pedantéria szemszögéből fontos. A kézirat ugyanis vagy ma is az ő birtokában van, vagy ha ő már nem él, az örökösei birtokában. S az elismervény kézirata filológus kezében olyasmiről is vallhat, amire Szász Péter nem figyelt föl.

     E cikket nem utolsósorban annak reményében írtam, hátha segít nyomára akadni a lappangó dokumentumnak.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

becsybels

Szabó Magda és Gion Nándor rokoni szálai a dedikációk tükrében

 

„Rokon-lelkek”

szm gn

Szabó Magda anyai ági családjáról elég pontos képünk van. Az írónő számos írásában megörökítette, illetve felhasználta rokonságának históriáit. Édesanyjának, Jablonczay Lenkének fiatal éveit a Régimódi történet című regényében beszélte el.

Édesapja, Szabó Elek családjáról már kevesebbet tudunk. Az Ókút című művében állít emléket ennek az ágnak. Annyit azért leszűrhetünk a Für Elise életrajzi regényéből, hogy mindazt a tudást, amivel a szülői ház felvértezte, édesapjától kapta. Édesanyjában a „művészt” ismerjük meg. (A kor tipikus középpolgári asszonya: még nem dolgozik, vizitel, nőegyletbe jár, otthon zongorázik, olvas.)

Gion Nándor anyai ági családjáról is elég pontos képünk van. A latroknak is játszott címet viselő tetralógiájában írja meg történetüket (Virágos katona, 1973; Rózsaméz, 1976; Ez a nap a miénk, 1997; Aranyat talált, 2002). Ő más társadalmi közegből jött. Náluk a nők is keményen dolgoztak. Művészetre nem volt idő. Az író szerencséjére nagyapja, Gallai István, aki a fentebb említett tetralógia főszereplője is, mezőőr volt. Sokat foglalkozott unokájával, szépen citerázott, és nagyon jól tudott mesélni. Utóbbi tehetségét örökölte az író.

Az apai ág itt is hiányzik.

Mindkét szerző írásaiban az anyai ág dominál. Szabó Magda esetében azért, mert édesanyja otthon volt vele és saját történeteit beszélte el lányának. Gion Nándor esetében anyai nagyapja fogta az író kezét és mesélt a felmenők dolgairól.

Szabó Magda Mondjátok meg Zsófikának regényének egy aláírt példánya dr. Juba Adolfné könyvtárában maradt fönn. A két író későbbi rokoni kapcsolatának jelképe is lehetne ez.

Szabó M aláírás 1

A szerzői névbeírás keletkezésének történetét sem lehet tudni. A címzett Gyulán élt, így gyanítható, hogy az írónő valamelyik gyulai író-olvasó találkozóján készülhetett az aláírás.

Szabó Magda többször járt Gyulán, rokoni szálak is fűzték a városhoz. Édesapjának testvére, Szabó László törvényszéki elnök volt a vármegyei rendszer idején, egyúttal az írónő keresztapja is. Lászlónak három gyermeke volt: János, Mária, Ilona. Őket, elsőfokú unokatestvéreit látogatta a városban az írónő. Jánosnak három lánya közül a középső gyermekének egyik fia dr. Juba Adolfné unokáját vette feleségül, amely házasságból két gyermek, Sarolta és Zsombor született.

Dr. Juba Adolfné lánya Jugoszláviában kötött házasságot az akkor még pályakezdő Gion Nándorral. Így lett a hölgy a határon túli író anyósa.

szabó m aláírás 2

A házaspár gyermeküket Magyarországon, a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban taníttatta. A lány itt ismerkedett meg későbbi férjével, Szabó Magda elsőfokú unokatestvérének unokájával.

családfa

A vizsgált dedikációkor még nem tudta a dedikáló Szabó Magda, hogy elsőfokú unokatestvérének dédunokái és a dedikációt kapó dr. Juba Adolfné dédunokái egy és ugyanazon személyek lesznek.

Szabó Magda elsőfokú unokatestvérének dédunokái Gion Nándor unokái is egyben.

 

 

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Egy szál verstől a boglyáig

petrence

Petrence Sándornak május 30-án jelent meg Fagyott pacsirta című verseskötete. A rejtőzködő költőt a kiadás kérdéseiről faggattuk, de egy esetleges plágiumvádról is kaptunk választ.

 

Népi íróként egy-két éve robbantál be, Sanyi bátyám, a magyar irodalomba.  Mikor kezdtél el írni, és mikor kezdtél el kötetben gondolkozni?

Há az írásst má elíg korán gyerek fejjel (s lúd tollal!! kesztem el hozzá, de há szeréntem mindenki úgy van ezze’, hugy fojton rímeket farag az ember, csak há nem mindenkinek adassík meg, hogy, fel es fedezzík, mint engem a Marhócsy Úr, s a Hít ezer fojó irat szerkesztűsíge. Kötettbe hát ín sose, mer szabad gondókonak vallom magamrú, de ha úgy írcsed, hogy, könyvet mikortú akartam, há aszt má eggy jó ideje, csak rendessen ki akartam írlelni, mint a moslíkot, má bocsánat, hogy a párhuzamír, vagy há legyen énkáb bor!! Többen a faluba es, meg níhány irodalmass komám es tanácsótta már níköm, hogy há legyen könyvem, de há Kispocsolyságott a nyomda inkáb a Pógármesteri’ S Satöbbi Hivataloss Ügyek Hivatall ki adványaiva van el foglallva, há mondok, akkó keressek má rendess kiadót kiválló nípi ínekeimhő’, s asztá meg es taláttam az Endre Úrtt (má Balog Endre írtelmíbe, s a PARÍJ.HÚT, mej nem bunkóságbú ijen csupa nagy bötű, hanem rám szóttak, hugy, így kű le írnyi!!!

Ma már viszonylag szokatlan formáját választottad a könyvkiadásnak: előbb előfizetőket gyűjtöttél. Régebben, a század első felében ez megszokott volt. Hogy jött az ötlet?

Há úgy, hogy, nem vót píz! Mer há fírre ne tessíl írteni, rendes, tisztess gazda vagyok, nem szórom ín a forintokat, hittves Rózsikám ügyíbe meg nem nyilatkozhatnák, mer szíjat hasítana há belűllem, de há mindég sose vótunk píz-zavarba, na de egy ijen szíp könyv kiadásáhó má nem vót elíg a párna cihába, meg gondóttuk es az Endre Úrra, hogy há ki adni akkó van írtellme, ha tílleg írdekli a embereket hogy, amit írok, há ezír kírtem a segíccsígüket, mejet ez útta es mekköszönök, mer hugy, be vált, meg es jelent a könyv!!

fagyott_pacsirta

Nem kapott támogatást a könyv? Tényleg, volt egyáltalán kiadója? Mi volt előbb, a könyv vagy a kiadó? Mikor került képbe a PRAE.HU?

Há boloncságot kírdezell, mer há ha má kísz lett vóna a könyv, nem köllöt vóna a kiadó, de a kísz írat, há az má elűb össze ált, vittem elűször a Pógármester Jóskáhó, kinek nagyon teccet, de nem kellet, mer enní komojab s hivataloss dógokat, szeret ki adnyi, asztá a politikai írtelembe ellene lábas Ferihő es, de ammeg se tutta ki adni, mer neki es teccet, de aszonygya, hugy, há idízzem, vers tanilag okokbú nem vagyok elíg kípzet, s meg nem lássa benne a fantáziát, továbá nem es nagyon írdekli az irodalom, há asztá fogtam magam, s mekkerestem az Endre Úrtt, s PARÍJ, kikrű má korábban hallottam, hogy óvastam könyveiket a Heji Kösz Könyvtárba, há mondok, ez pestiek ide vagy oda, igen derík, magyar vírtusst s stb. kípviselő intízmínyzet’, há nekik igazán oda mertem adni kísz íratomat, mejet elűtte, tavajja’ nyarán kesztem elűször össze rakosgatnyi, mej nagy munka vót, mer sok versem el keveredet a palytába, meg vót ami ádozatául eset, hogy há a budiba ki fogyot má bocsánat, de a papír, oszt há az Endre’ Úrnak meg jó vót a vers tan, meg mondani való, fő fedeszte sorjaimba az őszinte szándíkot, meg kőttői lelket, s há úgy döntöt, hogy ha lessz rá elíg píz, akkor lessz, s ki aggya a nyomdábú, így darabonkínt, níköm meg má csak a talicskába köllöt raknyi, mi mongyuk el tőrt!, versejim igen komoj súja alatt, ami há elíg kár, mer nem saját talicska vót, de ez es mutassa, hogy, nem könnyü irodalomrú van szó beszílünk!!!

Mit lehet tudni az előjegyzésekről? Hány példány fog így biztosan gazdára találni? És mindegyiket előre dedikáltad, otthon, a konyhasztalnál?

Há ez utóbit tudom csak meg erősítteni, hogy konyha asztal, de asztá Rózsikámhu vendígsíg gyütt, így a vígít má a sámlin kellet bé fejeznem. A számokrú nem tudnák sokat má ebbe az írtelembe, az ijeneket csak a ki adó tudhassa, de há nem fogyhatot valami rosszú, mer ki atták, de ezen közben meg azír, aszt monták, hugy, itt es mongyam el, hugy azír tessík a bótba es meg venni, hogy, az Endre Úr, s ki adó ne mennyen miattam csódben, mit, há elígí sajnánák, ha már ki attak, s minden! Úhhogy annyira azí jól se, há nem tudhassam, hogy akkó most mejik, de azí jó esne, ha miní többen bé szerezník nípi ínekeim, meg há mellesleg elíg jók es, mútkor es monta a kettűve mellettünk lakó Böske níni, hogy, pídául níki es elíggí teccet, míg metrum!! tekéntetébe de a tartalom es, há akkó meg má csak jó egy könyv ez!

Rejtőzködő költő vagy, viszont az interneten napi jelenlétben ott vagy. A Facebook-marketiged egyenesen remek. Hol tanultad a könyvreklámozást?

Há a reklámozásst sehol, de a Benűke unoka ecsím, s fiam, a kissebbik Sándor monta, hogy a físzbukkon nípszerüsítteni es lehet könyvet, há mondok, felűlem ugyan mind eggy, s regisztráttam es reá, mej amúgy es hasznos, mer ha jó tudom, ez kű mostantú a voksollásho es, oszt annyira mekszerettem ot, hogy most má van hogy, töb nap es rája kattincsak egy híten, má níha magán íleti (! okokbú es! Ís há tínyleg, mer sokan onnan írtesűttek rólam, úhhogy mindenkinek csak ajánlanám eszt a móccert, ha nem fílník, hugy, el reklámónnák elűllem a hejt, úhhogy lehetűleg énkáb mígse ajánlom, mer há azír ne utánozzanak má, ha eggy mód van rám!!

Meddig lehet rejtőzködni? Mi van, ha valaki esetleg a könyvhéten dedikáltatni szeretné veled könyved?

Há mi lenne, dedikállok ín bár kinek, mútkor míg a Fridrihh kutyának es alá irtam egy pídányt, mer há meg van említve a könyvbe, de asztá rá jöttem, hugy ez nem vót jó ötlet, mer há a fíl ól míg benne van, könyveim lapjaiba köszt, s akkó túl sok pídány fogyna így ingyír, meg a Fridrihhnek se teccet asszem tússágost mód, mer há öszve es nyálaszta, s egyíb mindent csinát vele, mit a jó ízlísbű okán meg máshol es sajnos fojólag ki, énkáb nem es ríszletezník ríszletesebben!! Rejtűzködnyi meg há relatíve, hogy mennyire teszem, mer há it Pocsolyságot renceresst meg vagyok taláhható, csak Pestbe megyek ritkán, mer há az nagy út azír míg szekíren es, de ha kírdísed arrú irányú, hogy, amit sejtem, akkó viszont mást mondok rá!!

Mer most az a hejzet, hogy há van eggy másik kőttő, aki tanácsaiva’, s így úgy segítet nekem, az má más kírdís, hogy nem igazá fogattam meg amit mondot, mer nagy rísztt hüjesíg, de há gondóttam, mongya csak, na erre most meg gyün reklamánni, hogy há hol a neve a kötetrű!! Az ÍN PETRENCE SÁNDOR kötetemrű, há meg van ez bolondúva, meg hugy ez lopás, s szellemi termík, meg minden miegyíb, há nem es írttem a dógot, de meg fogattam níki ha má csapja it níköm minden nap levíllbe meg telefón, a patáliját, s hisztíria, mi meg elíg sokban kerű, mer távolsági hívás, szóva meg ígírtem neki, hogy, míg idín ív fojamán nyilvánosságra hozom, há űt es, bármij igaztalan igasság es a vággya, hogy ő es velem írta a könyvet, mit há ín írttam, saját kezemmel átall, de há inkáb ez, mint a pör, meg fegy ház, vas gojóbis a lábon, ijenek, há ín becsületess ember vónák meg há jobb a bíke, szóva ki fog ez derűnni, de akkó es tessík maj emlíkezni arra, amit most es mondok, hogy mindent ín írttam a könyvbe, aszt is, amit nem!!!

megjelent

 

A könyv Facebook-oldala: Petrence Sándor – Fagyott pacsirta.

A kötet megrendelhető a kiadótól: info@prae.hu.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 4.50 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Kuriózumból kötethulla

sanci

A Szép versek antológiasorozatról

 

 

A Szép versek kortárs költészeti antológia bizonyára sokaknak ismerős másik két „testvére”, a Körkép és a Rivalda mellett – az évenkénti kortárs költészeti „seregszemléről” van szó. Régebbi példányaival manapság leggyakrabban a százforintos könyvek és a könyvtári selejtezések szemétdombjain találkozhatunk. Ez azonban nem volt mindig így. Fénykorukban a Szép versek-kötetek ott sorakoztak minden magára valamit adó értelmiségi polcán, sőt bérszámfejtők, áruházi osztályvezetők és irodalmat nem olvasó, de “kultúrabarát” káderek, átlagemberek polcain is. Ezek a kötetek a “kulturált, modern lakásbelső” kötelező elemei voltak. Minden hónapban elmegy a kultúrember színházba, minden évben megveszi a Szép verseket és a Rivaldát, esetleg a Körképet. Hasonlóan reprezentatív sorozat volt a “30 év”, az arany kötetek, mely a kortársak és a közelmúltban elhunyt öregek klasszicizálásának volt a sorozata.

A Szép versek-sikersztorinak érezhetően a rendszerváltás vetett véget: bár életben maradt az antológia, a kivitelezés, az azt körülvevő érdeklődés érezhetően hanyatlott. Manapság pedig bár még mindig él, újra mint könyvtárgyat igyekszik vonzóvá tenni a Magvető, a kiadó, a külcsín minden évben más, a belbecs színvonala általában vagy esik, vagy jobb esetben stagnál.

Szép versek 1964

A sorozat kiadása az 1964-es Szép versek 1963 című kötettel kezdődött, s a Költészet Napjára jelent meg, ami ezen évtől került bevezetésre. A kiadás gyakorlata, mely szerint a címben jelölt évvel megjelenő Szép versek az előző évbeli „termésből” szemléz, így egy adott év válogatása mindig a következő évben jelenik meg, nos, ez a metódus egészen 1998-ig tartotta magát, amikor is megjelent a Szép versek 1997, majd 1999 első felében a Szép versek 1999. A tartalom lényegében nem változott, hiszen zömmel az előző év lírájából válogatott, lévén a június eleji könyvhétre jelent meg. Mindenesetre Szép versek 1998 mint olyan nem létezik, s az ezredfordulótól megjelenő antológiák már eszerint a szisztéma szerint kerülnek az olvasóközönség elé.

A Szép versek 1963-at egy bizonyos Versbarátok Köre nyújtotta át tagjainak, mint ajándékkönyvet (példányszám: 2100). Nem könyvesbolti terjesztésre szánták eredetileg, hanem mintegy exkluzív, mondhatni bibliofil kiadványként, ha a korszak példányszámaihoz is viszonyítunk. A Versbarátok Köre amennyire tudható, valamiféle könyvklub lehetett, a korszak irodalompártoló civil kezdeményezése – bizonyára szigorú ellenőrzés alatt.

A Szép versek 1964 volt még ilyen relatíve alacsony példányszámban megjelenő kötet az antológia történetében, ám itt már csaknem duplázódott a megjelenés: 4000-et nyomtak belőle.

Országosan terjesztetté és igencsak népszerűvé az 1966-ban kiadott Szép versek 1965-tel vált a kiadvány, amely ekkor nyeri el sokak által jól ismert, az 1987-es darabig élő, hagyományos formátumát. Azaz: az igazolványkép-méretű kisportrékkal telepöttyözött borítót, a minden évben más (ezévben piros) háttérszínű feliratot, a kötet elején pedig a szerzőlista után található, egész oldalas portrékat, mely a kötetek egyik fő vonzereje és egyben védjegye lett az ezt követő több mint húsz évben.

Szép versek 1986

A sematikus és sokszor erőltetetten művészieskedőnek ható portrék cigarettával, sokszor kalapban-kabátban, az íróasztalnál, roskadozó könyvespolc előtt, távolba (a jövőbe vagy ki tudja hová) révedő, elgondolkodó arccal álló költőkről sokak számára ismerős lehet, aki fogott kezébe ebből az időszakból „klasszikus” Szép versek-kötetet. A kétezres évek elején próbálta a Magvető feléleszteni a portrék mellékelésének gyakorlatát, ám ez hamar elhalt, nem tudni, miért.

Röviden kitérve az 1965-ös kötetre: a kiadványban eredetileg nem szerepelt előszó, második kiadásában ugyanakkor már találunk, köszönhetően annak, hogy „napok alatt elfogyott a könyv”. Ezen kis szöveg konstatálja, hogy az antológia néhány év alatt „elkötelező hagyománnyá vált”. Mint írja, idén először került nyilvános forgalomba, s „alaposan megtréfált bennünket”. Állítólag külföldről is több ezer példányra érkezett megrendelés, s „apró szervezési hibák” miatt még a Versbarátok Köre tagjai sem jutottak mindannyian a számukra ezek szerint még mindig alanyi jogon járó kötethez. Az előszó legerősebb mondata, mely szerint „Látszólag »magától értetődő« dolog történt, költő és nép szerencsés egymásra találását – hét évszázad örökségének világszínvonalon álló folytatását – jelképezte a vártnál is nagyobb siker” – azért hagy némi kívánnivalót maga után. Mindesetre megszületett a második kiadás. Az első példányszáma 9200 volt, a másodiké 10 ezer.

Az ezt követő időszakban indult csak be igazán a Szép versek-divat, mint olyan, elég csak megvizsgálunk a többi példányszámot. Az 1966-osból már, talán okulva az előző évből 27 900-at nyomtak (!), az 1967-esből 36 ezret, az 1968-asból 45 300-at, az 1969-esből 52 400-at, az 1970-esből 54 ezret, az 1971-72-73-asokról pedig pontos információink nincsenek, de 50-54 ezer körülit.

szépversek

Fénykorként és ugyanakkor poétikai és szerzői szempontból legérdektelenebb korszakként a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig terjedő időszakot szokták emlegetni, amiben van is némi igazság, mindenesetre a példányszámok ekkor szöktek manapság már szinte elképzelhetetlen magasságokba. A Kardos György által összeállított ’74-esből 80 ezret nyomtak, a ’75-’83-asokból 90-91 ezret, a Szép versek 1984-ből pedig 86 ezret. Természetesen kérdés, hogy mennyire olvasták a köteteket, és mennyire képezték mindössze a könyvtárak kötelező beszerzési tételeit és az értelmiségi, szocialista enteriőr részét. A szakmai érték és a reprezentatív szerep viszonya ebben az időszakban a legkevésbé vitatott, kevésbé, mint az indulás környékén, és kevésbé, mint 1990 után.

1985 után aztán megfigyelhető a meredek lefelé ívelés. Pár példányszám: 1987 és 1988: 61 ezer, 1989: 43 ezer, 1990: 25 ezer.

A Szép versek 1987 az utolsó antológia, amely a klasszikusnak mondható, „rácsos” védőborítóval jelent meg.  Az 1988-as darabtól változik a kötet külcsínre is. Vastagsága a megszokott, kötése ugyanakkor puha lesz valamiféle sajátos, különböző színekben játszó vaktérképpel a borítón, s ez a külcsín marad az 1990-es, utolsó általunk tárgyalt kötetig, hátul a szerzőlistával. A képek 1988-1989-ben még nagyalakúak, majd az 1990-esben már csak igazolványkép-méretűek, egyszerre 4 darabbal egy oldalon. A „hanyatlás” valamelyes jelzője lehet tehát a sima papírkötés, valamint, hogy a fényképek már csak matt papírra lettek nyomva, nem pedig fényképnyomóra (bár ez utóbbi már az 1979-es kötettől megfigyelhető) majd pedig a képek mérete is csökken.

A rendszerváltást követően az 1993-masig mutat egységes képet a megjelenés, majd 1994 kakukktojásként szerepel, s 1995-1997-ig újra egy egységes arculat látszik kibontakozni Bán Zoltán András szerkesztése alatt, s ez az egyetlen időszak, ami szakít a hagyományos, névsort szerinti szerkesztéssel, és mintegy tematikus ciklusokba vannak rendezve az adott évi „szép” versek.

1999-től a lehető legnagyobb a borítók varianciája, a szerzőgárda pedig napjaink felé haladva egyre kevésbé.

Szép versek 2013

Az antológiasorozatnak idén jelenik meg a 49. kötete, és ötvenedik születésnapját is idén ünnepli (ha szigorúan vesszük, akkor csak a negyvenkilencediket, de nem vesszük szigorúan). Népszerűsége és presztízse kérdéses és vitatható, mint ahogyan ez születésétől kezdve elmondható, egy dolog viszont biztos: olyan hagyománya a kortárs magyar költészetnek, amelyre vétek nem odafigyelni. S hogy hogyan lett a bibliofil seregszemléből kötethullák tömege? Nem lehet tudni. A Szép versek régi kötetei a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyar költészetének devalválódott pénze. Talán érdemes eltenni és nézegetni néha, mint a régi egymilliárd milpengősöket szokás.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (13 szavazat alapján, az átlag: 4.69 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Gottfried von Strassburg: Tristan

Nemrégiben a kezembe került Gottfried von Strassburg befejezetlen verses regénye, a Tristan, ami a Borda Antikvárium gondozásában jelent meg, Márton László kitűnő fordításában. A könyv szép, fólió nagyságú, minőségi papíron, szép tipográfiával került kiadásra, mint általában a Borda Antikvárium kiadványai.

A kötet érdekessége a kis példányszámon (300) kívül, hogy most először jelenik meg magyarul a teljes szöveg. Igazi csemege a könyvgyűjtőknek, és azok számára is, akik szeretik az egyedi könyveket, ugyanis a háromszázból tizenkét példány számozott lesz Juhász János művészi bőrkötésében, tokban a közreműködők aláírásával. Várhatóan a Könyvhétre készül el.

Igazi ünnep ez a bibliofilek számára, hiszen hazánkban egyre kevesebb a számozott, kispéldányszámú, igényes kivitelű, minőségi papírra nyomott, szépen megtervezett, egyedi kötésű könyv. Vagyis egyszóval mondva egyre kevesebb a bibliofil kiadvány, és amik vannak, azok sem ütik meg azt a szintet, általában silány minőségűek, amik között csak pár olyan akad, amit szépnek lehet nevezni. Ilyen kivételeknek számítanak Borda Lajos könyvei, amik egytől-egyik megfelelnek egy vérbeli bibliofil gyűjtő igényeinek. A második világháború előtt, hazánkban is tombolt a bibliofil mánia és mondhatnám garmadával jelentek meg a római, vagy arab számokkal ellátott merített papírra nyomott, fél, vagy egész bőrbe kötött könyvek. Legutóbb a hatvanas, hetvenes években élte fénykorát a bibliofil könyvkiadás. Persze, amíg van Borda Lajos, még nem szabad temetni az igényes könyveket. Vannak törekvések a szép könyvekre, és ahogy a könyv a XXI. században egyre inkább művészeti alkotássá válik, úgy növekszik majd a ritka, szép könyvek iránt a vágy, nemcsak gyűjtők körében, hiszen a szép utáni vágy, önmagában is igény. Legalábbis annak kellene lennie.

96395DtA másik ismert és szép Borda kiadvány Sebastian Brant könyve A bolondok hajója, amit szintén Márton László fordított, Borda Lajos kérésére, míg a fent említett Tristan magyarra fordítása Márton László szívügye volt, aminek kiadására a legmegfelelőbb embert választotta Borda Lajos személyében. Így az olvasó nemcsak irodalmi, hanem könyvészeti élményt is kap Borda Lajos könyvein keresztül.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (4 szavazat alapján, az átlag: 3.75 out of 5)
Töltés ... Loading ...