Kiemelt

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

Az Esti Hírlap 1982. április 8-i számában, Boríték címmel, Szász Péter kis cikket írt József Attiláról. E cikk az úgynevezett „kis színesek” közé tartozik, de nemcsak atmoszférateremtő erejével hat. Egy becses filológiai csemegét is kínál: egy sehol máshol meg nem jelent József Attila-szöveget, egy elismervényt. S ez a szöveg elég fontos ahhoz, hogy kicsit közelebbről szemügyre vegyük.       Az elismervény, mint ...

Tovább olvasom

Dedikációfigyelő

Dedikációfigyelő

A dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti (és a gyűjtői) érdeklődés látóterében vannak, hiszen egy-egy könyvbe a szerző által írt ajánlás „érdekes, mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma, s érdekes maga […] az ajánlás szövege is: az a mód, ahogy ez a gesztus nyelvileg realizálódik” – írja Lengyel András tudományalapozó tanulmányában, és felvázolja, hogy egy-egy dedikáció ...

Tovább olvasom

Bemutatkozás

Bemutatkozás

A Könyv Pub egy hely, ahol jól érezheted magad, ha szereted a könyveket. A Pub Írország szülöttje,  és az ottani Pub is egy olyan szórakozóhely, ahová közös érdeklődésű emberek járnak. A Pubokban habos korsó ír sört mérnek, mi irodalmat kínálunk, de habosan ám!   Várunk szerzői csapatunkba! Nálunk saját asztalod lehet, ahol szerzőként megoszthatod könyves élményeid.  Nálunk mindenki saját örömére írhat. Szerkesztőként a ...

Tovább olvasom

Friss hírek

Ritka, mint a fehér holló?

Ritka, mint a fehér holló?

Bibliofil csapdák 1.   A hazai antikvár könyvkereskedelemben időnként előfordul, hogy az eladó megtéveszti a vevőt. Nem meglepő, az élet minden területére ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

Szabó Magda és Szentmihályiné Szabó Mária rokoni szálai a dedikációk tükrében   „Rokon-lelkek”     Szabó Magda keveset írt apai családjáról, műveiben inkább édesanyja, ...

Tovább olvasom

A töredékes történet teljessége

A töredékes történet teljessége

Turczi István Minden kezdet című regényéről     A 2013-as könyvhétre Turczi Istvánnak prózaíróként való sokéves hallgatása után új, vaskos regénye jelent meg. ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

Szabó Magda és Gion Nándor rokoni szálai a dedikációk tükrében   „Rokon-lelkek”   Szabó Magda anyai ági családjáról elég pontos képünk van. Az írónő ...

Tovább olvasom

Zoltánka karrierje

Zoltánka karrierje

A még mindig ritkának számító Krúdy-dedikációk sorában különleges helyet foglal el a Nyugat antikvárium 2013. áprilisi aukcióján felbukkant kis kötet. ...

Tovább olvasom

Egy elfelejtett költő portréjához

Egy elfelejtett költő portréjához

Fenyő Lászlóról, dedikáció-történeti kontextusban   1 A modern irodalom – ellentétben korábbi korszakok irodalmával – voltaképpen nagyüzem. Szereplői sokan vannak, s hogy hosszabb ...

Tovább olvasom

Egy szoknyapecér szenvedései

Egy szoknyapecér szenvedései

Dés Mihály: Pesti barokk     A barátnőm már napok óta azt beszéli, mért tetszik neki Dés Mihály könyve, a Pesti barokk. Én ...

Tovább olvasom

Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

A magyar könyves szakma történetének sajnálatosan elfelejtett, de fontos alakja volt Barna Sándor (1887—1952). Sorsa, ahogy mondani szokták, kész regény, ...

Tovább olvasom

Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

kabai lóránt avasi keserű című verseskötetéről     kabai lóránt ötödik verseskötete provokatív költői vállalkozás, mely nem csupán radikálisan új hangnemet szólaltat meg ...

Tovább olvasom

Ejnye Ádám, avagy…

Ejnye Ádám, avagy...

... egy óriási, ám hamis dedikáció története. Néhány hete került a kezembe Kosztolányi Dezső Bölcsőtől a koporsóig című kötetének első ...

Tovább olvasom

Egy szál verstől a boglyáig

Egy szál verstől a boglyáig

Petrence Sándornak május 30-án jelent meg Fagyott pacsirta című verseskötete. A rejtőzködő költőt a kiadás kérdéseiről faggattuk, de egy esetleges ...

Tovább olvasom

Máté Péter fotója

Slam poetry és bibliofília

Villáminterjú Pion István költővel   Két héttel Pion István első, a Helikon kiadónál megjelent Atlasz bírja című kötetnek premierje után, április 19-én, ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában III.

becsybels

Szabó Magda és Szabolcska Mihály kapcsolata a dedikációk tükrében

 

 

becs12

Szabolcska Mihály (1861–1930) és Szabó Magda (1917–2007) között semmilyen ismeretség nem volt. Az írónő még csak 13 éves, amikor a „költő-géniusz” meghal. Viszont szülei, nagyszülei Szabolcska verseit ismerték minden bizonnyal. Nem csak Karinthy Így írtok ti könyvéből, vagy Ady Üzenet Költőcske Mihálynak versén keresztül. Szabolcska a korszak ünnepelt poétája volt: az irodalompolitika Ady és a Nyugatosok ellenében őt emelte piedesztálra, a harmadvonalbeli versfaragóból élvonalbeli költőt csinált.

„Szabolcska Mihály különös tragédiája, hogy a maga nagyon szűk látókörén, szellemi igénytelenségén, művészi jelentéktelenségén belül jó költő volt: egy-egy bonyodalommentes hangulat finom és nem is eredetiség nélküli kifejezője (…), de ezt a kedvesen verselgető falusi papot rajta kívül álló erők egyenrangúként akarták szembeállítani az óriással: Adyval (…). Ha nem keverik irodalmi és irodalompolitikai küzdelmekbe, ha nem akarnak eszményt és mértéket csinálni belőle, helye ott állhatna a tiszteletre méltó harmadrendűek, a viszonylag színvonalas epigonok között, s emléke olyan szeretetre méltó lehetne, mint mondjuk Tóth Kálmáné vagy Lévay Józsefé.” (A magyar irodalom arcképcsarnoka – MEK)

A család mégis közelebbről ismerte Szabolcskát, nem csak író-olvasó kapcsolat volt közöttük.
A vizsgált dedikáció Szabó János lelkésszel, Szabó Magda apai nagyapjával hozza kapcsolatba. Az ajánlás csak közvetett, nem a nagyapának írta a költő. Dr. Szabó János (1908–1988) jogásznak, Szabó Magda elsőfokú unokatestvérének címezte, tehát a nagyapa egy másik unokájának.

becs3Szabolcska 1886-ban végezte el a teológiát Debrecenben, majd később visszatért a városba és egy évig (1889–1990) senior volt. A nagyapát, Szabó Jánost itt ismerhette meg a végzése idején.

becs4

Szabó János református lelkész, a nagyapa

A költő utolsó kötetének (Őseim nyomán, 1928) megjelenésekor a nagyapa már nem élt. A dedikációt dr. Szabó János kérhette. Valószínűleg nagyapja előtt tisztelegve ezzel. Szabolcska Mihály az unoka családi körében nem volt beszédtéma. Ők már egy újabb generáció képviselői voltak: eszményük már nem Petőfi volt, bár a Nyugatosokat még ők sem értették. Reviczkyt, Komjáthyt és Vajdát olvasták, bár a Nyugatosokat már tanulták középiskolai tanulmányaik során.

becs5

dr. Szabó János (unoka), Szabó Magda unokatestvére

A dedikáció keletkezésekor (1928) Szabolcska mögül már kivonult az őt addig támogató irodalompolitika. Belátták, hogy Ady ellenében Szabolcskát felléptetni balfogás volt. Az olvasók is eltávolodtak a költőtől, nimbuszát már hamisnak érezték. A dedikáció mégsem érdektelen. Egy olyan 20 éves ifjú kérte a költőtől, aki már nem olvasta a verseit.

Szabolcska Mihály Szabó Magda nagyapjának barátja volt. Cérnaszál-vékonyságú kapocs, de mégis kapocs. Valószínűleg Szabó Elek is ismerte a költő írásait és ezt a történetet, az apja és a költő ismeretségéről megemlítette az írónőnek. Hogy nevetve, vagy sem? Azt már nem tudjuk.

 

 

becs6

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Mikszáth Kálmán (1847-1910) író autográf levele „Méltóságos Uram” megszólítással Szász Károlynak címezve.

mikszath_tisza

Mikszáth Kálmán (1847-1910) író autográf levele Méltóságos Uram” megszólítással Szász Károlynak címezve.

mikszath_kezirat

Hely és dátum nélkül. Levelében Mikszáth indignálódva írja, hogy miután tudomására jutott, hogy a szerkesztő a Tisza évkönyvből kihagyta az ő Tisza-tanulmányát, ezért a cikknek máskor és máshol való megjelenésébe nem egyezik bele.

Keltezés nélkül, de feltételezhetően 1885 decemberében. 1 lev. 1 beírt oldal.

szasz_karoly

Tisza Kálmán miniszterelnökségének tizedik évfordulója. 1885. november 29. címmel jelent meg kötet az Athenaeum gondozásában. Ezen a napon Tisza Kálmánról a Vasárnapi Újság is terjedelmes cikket közöl Szász Károly tollából. A megjelent kötet nem közli a szerkesztő nevét, de minden bizonnyal Mikszáth levelező társa és barátja Szász Károly részben szerző és szerkesztő. Hozzá írt leveleit Mikszáth mindig Méltóságos Uram” megszólítással kezdte, olykor hozzátéve “kedves bátyám” megszólítást.

Tisza miniszterségét az egész ország ünnepelte. Ezen a napon kapta nevét Szeged legidősebb, legpatinásabb szállodája. A Széchenyi tér szélén és a Wesselényi utcán álló eklektikus palota. 1885-ben épült és Tisza Kálmánról nevezték el miniszterségének 10. évfordulóján. Az épület jelentős kulturális eseményeknek volt a helyszíne a múlt században. Nagytermében, a város legszebb hangversenytermében fellépett Dohnányi Ernő és Pablo Casals, Bartók Béla hat alkalommal adott zongorakoncertet. A szálloda kávéházában Babits Mihály és Juhász Gyula törzsvendégek voltak. A Szabadelvű Párt megrendelésére bronz emlékérmet adtak ki. Mikszáth 1887-től élete végéig a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője, Tisza Kálmán, majd Tisza István támogatója. Mikszáth Tisza tanulmányát később Az én kortársaim c. 1904-ben megjelent kötetében publikálta.

szeged-szegedi-tisza-szallo-_2

Képviselőségének A tisztelt ház (1886.) című kötete állít emléket. Druszájáról, Tisza Kálmánról így ír:

„A generális nem konferál, csak határoz. A párt nem disputál, csak szavaz.” Helyben vagyunk – Tisza Kálmán a májer, a könyv főhőse. Nincsenek csodák: Mikszáth a Szabadelvű Párt képviselője, naivitás volna meglepődni, hogy külön fejezetet szentel a miniszterelnöknek: A generális. (Tisza 1875 és 1890 között volt az ország kormányfője a szabadelvűek élén. Ez tizenöt év. Gyors fejszámolás, mire jutnánk ezzel ma. Hogy tizenöt év, az demokráciában mi is.) Tisza Kálmán első tíz miniszterelnöki évében kapott jobbról is, balról is, de „mindent kihevert”. Bár ez idő alatt, oh, lelke és teste ifjúsága odalett, szemeinek fénye változatlanul „őszinte, majdnem szelíd” – ezt födi el „sötét színű” szemüvegével, másképp „nem bírna tábora felett uralkodni”. Mamelukjai haszonleső rajongása bőven megéri a fricskát. „A pártból kiveszett lassanként minden önállóság, sokkal jobban, mint Tisza szeretné. E nagy ember lapító súllyal nehezedik rájuk szellemével és egyéni tulajdonaival, Nekik azt kellett volna látniok ebből, hogy nagy ereje van, de ők csak azt nézték, hogy őnekik semmi erejök sincs.” Merthogy „Tisza proponál, s ők bólintanak rá egyet, vagy pedig ők proponálnak, de Tisza előleges beleegyezésével. Megszokták, hogy Tisza cselekszik mindent. Tisza oltalmaz mindenkit. Ha valamelyik miniszternek a torka fáj, nem a patikába szalajtja a lakájt, hanem Tiszához… alkalmasint ő rendel neki még vizikátort is”.

 

literary manuscripts 1885 /

Kálmán Mikszáth de Kiscsoltó (January 16, 1847 – May 28, 1910) was a major Hungarian novelist, journalist, and politician. Theodore Roosevelt enjoyed his novel, St. Peter’s Umbrella so much that he visited Mikszáth during his European trip in 1910 solely to express his admiration.
Mikszáth was a member of the Liberal Party, and in 1887 was elected to the Diet of Hungary (one of the two top legislatures in Austria-Hungary). Until 1879 he was the representative for the Illyefalva District in Transylvania, and from 1892 until his death he represented the Fogaras District.

 

>>KönyvLap

 

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Móricz Zsigmond (író, 1879-1942) géppel írt levele autográf aláírásával 1930. / Kézirat

moricz

MÓRICZ Zsigmond (író, 1879-1942) géppel írt levele autográf aláírásával, „Igen tisztelt Uram!” megszólítással. „A Nyugat kisérletképpen a könyvesboltjával kapcsolatban képkiállítást rendez. Ezen kiállításon Basilides Barna és Sándor, Fáy Dezső, Kohán György, Szobotka Imre és Szőnyi István egész kollekcióval vesznek részt s a Nyugat kedvéért műterem-árakat szabtak meg. Ilyen olcsón ilyen szép képeket még nem lehetett Budapesten kiállításon kapni. Kérjük, látogassa meg a Nyugat boltját, amely a Vilmos Császár út 34 sz. házban van. Nyitva hétköznaponként de. 9-től du. 4-ig. – Tisztelettel a Nyugat Móricz Zs.” Kelt: Budapest, 1930. jún. 6. A Nyugat fejléces levélpapírján, egy gépelt oldal, alul Móricz autográf aláírásával, szép állapotban.

moricz_nyugat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

literary manuscripts 1930. /

Zsigmond Móricz, (June 29, 1879, Tiszacsécse — September 4, 1942) was a major Hungarian novelist and Social Realist. During the revolutionary government after World War I, he was vice president of the Vörösmarty Academy. After its fall, his plays were not performed in the National Theater, and his work was published only in Nyugat and Az Est. At the end of 1929 he became the prose editor for Nyugat.

 

>>KönyvLap

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

becsybels

Szabó Magda és Szentmihályiné Szabó Mária rokoni szálai a dedikációk tükrében

 

„Rokon-lelkek”

 szabómagda   szentmihályiné

Szabó Magda keveset írt apai családjáról, műveiben inkább édesanyja, Jablonczay Lenke rokonságát beszélte el. Pedig Szabó Elek oldalán is találhatunk írókat, zeneszerzőket.

Szabó Emil, árvaszéki elnök, az írónő édesapjának testvére zeneszerzéssel is foglalkozott.

Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája című munkájában ezt írta a darabról:

„Egy gyulai ügyvéd, Major Simon énekes népszínműve – zenéjét Nuszbek Sándor és Szabó Emil szerezte – kelt még figyelmet szeptemberben. Az »érzelmes magyaros muzsikájú«, hangulatos meséjű darab előadása azonban magán viseli a rendezőkéz hiányát. A színészek készületlenek, »a súgó érthetően kiabál«, ráadásul ledől a díszlet, s kevés híján maga alá temet három embert.”

Szabó Emil fia, ifj. Szabó Emil az Eötvös kollégium német-francia szakát látogatta. Kelemen Imre, Eckhart Sándor és Babits Mihály aláírást találni az indexkönyvében. Majd a Zeneakadémián tanult. Indexében Kodály, Bartók, Thomán István (Liszt Ferenc tanítvány) aláírás.
Tehát az apai ági rokonság is kedvelte a művészeteket.

Ennek az ágnak a történeteit Szabó Magda elsőfokú unokatestvére, Szentmihályiné Szabó Mária írta meg kétkötetes regényben. Az első kötet címe: Emberé a munka (1935), a másodiké: Istené az áldás (1936).

Szentmihályiné Szabó Mária Ottomány településen született 1888. október 31-én. Középiskoláit a debreceni református (Dóczi) Leánynevelő Intézetben kezdte, de négy osztály után anyagi okok miatt abba kellett hagynia tanulmányait. Széles körű műveltségét, történelmi tájékozottságát, nyelvismeretét autodidakta módon szerezte. A középosztály népszerű írójává vált, főképp asszonyhősöket a cselekmény középpontjába állító társadalmi és részletgazdag korhűséggel megírt történelmi és életrajzi regényei révén. (Lorántffy Zsuzsanna, 1938; Zrínyi Ilona, 1939) Lorántffy Zsuzsannáról szóló regénye még a Kádár-korszakban is két kiadást megért. Az írónő 1969-ben a leányfalusi református szeretetotthon fogadta be, s ennek lakója volt. 1982. június 24-én halt meg Leányfalun.

Szabó Magda apja és Szentmihályiné anyja testvérek voltak. A 14 Szabó-testvér között Szentmihályiné anyját Szabó Máriának hívták. Szentmihályiné azért lett Szabó, mert édesapja szintén Szabó volt: Visontay Szabó Mihály ottományi lelkész, de nem volt rokon.

A testvérek:

szmközös

A két írónő kapcsolatáról nem tudunk sokat. Bár unokatestvérek voltak, mégis nagy volt közöttük a korkülönbség. Ez annak tudható be, hogy akkoriban a nők fiatalon szültek,  Szabó Magda apja, Szabó Elek pedig későn házasodott. Így Szentmihályiné 29 évvel volt idősebb Szabó Magdánál.

Szabó Magda szerette Szentmihályiné könyveit, de valószínűleg nem találkoztak sokszor.

A vizsgált két dedikáció kapcsolatot teremt közöttük. Mindketten dedikáltak ugyancsak elsőfokú unokatestvérüknek, Szabó Ilona gyulai zongoratanárnőnek. Szabó Ilona édesapja Szabó László vármegyei törvényszéki elnök volt, Szabó Elek és Szabó Mária testvére.

A dedikációk személyesek, mindketten a zongoratanárnő családi becenevét használják. (Cuci)

felfelé

Szentmihályiné Szabó Mária dedikációja Szabó Ilonának

 

Míg Szentmihályiné a század első felének kedvelt írónője, addig Szabó Magda a század második felének megbecsült szerzője volt.

pilátus

Szabó Magda dedikációja Szabó Ilonának

családikapcs

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

A töredékes történet teljessége

turc

Turczi István Minden kezdet című regényéről

 

 

A 2013-as könyvhétre Turczi Istvánnak prózaíróként való sokéves hallgatása után új, vaskos regénye jelent meg. A Minden kezdet – a beavatás regénye című prózamű szokatlan és érdekes olvasmány a kortárs magyar irodalomban, mely véleményem szerint a posztmodern regénypoétikákkal szemben kissé háttérbe szorult lineáris-narratív prózaírás legnemesebb hagyományait eleveníti fel.

A tizenkét fejezetre tagolt regény paradox módon egyszerre sugároz szokatlan pesszimizmust és szokatlan optimizmust. A mű főhőse Azrael, az alig húszéves, romlatlan és idealista fiú, aki bár az elbeszélői sugalmazás szerint felsőközéposztály-beli család gyermeke, a jó anyagi körülmények ellenére családja mégis széthullott, ő pedig alapvetően boldogtalan figura. Szülei elváltak, anyja külföldön él, apja csak az élvezeteknek, a nőknek és az ivásnak hódol, nővére, Sára évekkel korábban elköltözött otthonról egy feldolgozatlan családi konfliktus miatt, s olyannyira eltűnt, hogy a testvérek öt éve nem is látták egymást. Ennek az állapotnak vet véget a regény bevezetése, amikor is kiderül, hogy Azrael nővére egy vidéki kastélyszálló tulajdonosának élettársa, ezzel párhuzamosan pedig vezető beosztást is betölt az intézményben. Hogy felkészüljön az életre, az első egyetemi szemesztere megkezdése előtti nyáron Azrael nővére közreműködésével diákmunkát vállal a Kővár Kastélyszállónál recepciósként, s ahogyan az a beavatás-regényekben lenni szokott, a fiatalember egy, a megszokottól teljesen különböző, számára idegen világba csöppen.

Turczi István elbeszélése szinte a végletekig realista, még ha néha irreálisnak is tűnik egy-két fordulat: bepillantást enged a nagypolgárság / újgazdag társadalmi réteg látszólag gondtalan, fényűző és csillogással teli, ám a felszín alatt természetesen intrikákkal, hazugságokkal, olykor félelmetes aljassággal teli világába. Azrael e környezetbe nem egészen idegenként érkezik, hiszen voltaképpen maga sem a nulláról kezdi életét, ám recepciósként, egyszerű alkalmazottként a hierarchiában mégis jóval a vendégek és a vezetőség alatt áll, hiába nővére látszólagos vezető státusza. Arra is nagyon hamar fény derül, hogy a szálloda kétes erkölcsű, középkorú tulajdonosa voltaképpen „kilóra megvette” a fiú nővérét, Sárát, s a lány nem egyéb a férfi mellett, mint a kötelező csinos fiatal barátnő az őszülő halántékú üzletember mellett, afféle akarattalan biodíszlet. Azraelnek van alkalma megfigyelni, miféle emberek veszik körül, s az őt érő impressziók természetesen a legkevésbé sem pozitívak.

A már-már szinte a pokol tornácára emlékeztető környezetet gyakorlatilag egy-két személy jelenléte teszi valamennyire elviselhetőbbé. A regényben természetesen szinte kötelező jelleggel kibontakozik egy sokáig elfojtott szerelmi szál is Azrael és Gréta, a kastélyszállóban tulajdonképpen végig kifejtetlen beosztásban (hostess? luxusprostituált?) dolgozó és élő gyönyörű, titokzatos ifjú színésznő-jelölt között. A lány nagynénje, az öreg, csupán Muter becenévre hallgató mindenes takarítónő is végig afféle segítő anyafiguraként van jelen a lassan felnőtté váló fiú életében.

Ami a külső történéseket illeti, bár a cselekmény lineárisan halad előre, a végkifejletig viszonylag kevés váratlan fordulat következik be, a hangsúly sokkal inkább a belső, lelki történéseken van, azon, ahogyan Azrael fokozatosan válik egy nyár alatt felnőtt férfivá, azon, ahogyan megismeri az őt körülvevő emberek maszkjait és végül a valódi arcukat. A könyv jelmondata egy, a sorok között többször is feltűnő Seneca-idézet: „egyforma hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.” Azrael, ha nem is bízik kezdettől fogva mindenkiben, alapvetően a jót igyekszik meglátni még azokban az emberekben is, akikből már első ránézésre is sugárzik a rossz.

Ami a szereplők lehetséges morális osztályozását illeti – hiszen a regény alapvetően arról is szól, hogy egy tapasztalatlan fiatalember megtanulja eldönteni, melyik a jó, s melyik a rossz út az életben –, Sára, Azrael nővére a regény talán egyik legnehezebben megragadható figurája: sem nem jó, sem nem rossz ember, afféle egyensúlyfiguraként mozog az őt körülvevő velejéig romlott világban. Az öccsét mindennél jobban szereti, alapvetően a jóindulat vezérli, ugyanakkor nem riad vissza attól, hogy érvényesítse az érdekeit, hazudjon, konspiráljon, e téren pedig teljesen a testvére antagonistájaként is értelmezhető. Ő az a testvér, aki egyrészről már ismeri az életet, mint olyat, s pontosan tudja, milyen világ veszi körül, ugyanakkor látszólag úgy döntött, integrálódik ebbe a világba, s mindennél fontosabb a számára, hogy megmaradjon a nehezen elért anyagi biztonsága. Élettársa, a kastélyszálló tulajdonosa, a látszólag mindenható üzletember, Valter ennél már jóval egyszerűbben leírható, mondhatni szimbolikus figura – könyörtelen pénzember, akinek sötét múltjára és jelenére (fegyvercsempészi karrier a rendszerváltozás előtt, kiterjedt alvilági kapcsolatok, a regény fő megoldatlan rejtélye, majd a szálloda Rudy gúnynevű luxusprostituáltjának eltűnése, mely az elbeszélői sugalmazás szerint nem más, mint leszámolásos gyilkossági ügy…) a könyv számos szöveghelyén történik utalás. Ő testesíti meg azt a társadalmi réteget, mely a politikai rendszerváltás zavaros vizeiben halászva olykor elképesztő vagyonra és befolyásra tett szert, s amelynek tagjai úgy járnak közöttünk, hogy észre sem vesszük őket. Hasonlóan könyörtelen, gyakorlatilag csak negatív tulajdonságokkal rendelkező szereplő a kastélyszálló csupán egykori szolgálati rangja alapján Százados becenévre hallgató biztonsági főnöke, a velejéig romlott exrendőr, akinek bizarr, már-már gyomorforgató előéletére ugyancsak találhatunk utalásokat a regény számos helyén. Az antihősök csak két mozgatórugót ismernek ebben a világban – a pénzt és a hatalmat, s lassan Azrael számára is valamilyen mértékben ismertté válik a felsőosztály látszat-csillogással teli életével párhuzamosan a mindezzel szorosan összefonódó korrupció és szervezett bűnözés világa. Oleg, a szállodába látogató szláv (talán orosz? ukrán?) „üzletember”, Valter „üzletfele” ugyancsak egyszerűen definiálható, szimbolikus figura, aki Valternél és a Századosnál még explicitebb módon testesíti meg a szinte korlátlan hatalommal rendelkező újgazdag gengszterfőnök archetípusát.

Aki látszólag ugyancsak inkább a szerethető szereplők közé tartozik, az a nagydumás, háromszor elvált szállodai úszómester, Maxi, aki már a kezdet kezdetén barátságába fogadja Azraelt. Ő az, aki bevezeti a fiatalembert a „férfidolgok” világba, megtanítja neki élvezni az életet, amennyire csak azt az adott környezetben lehet, s aki idősebb férfiként segít felfedezni a fiatalabban saját erősségeit, no és persze rávezeti, hogy ne féljen a nőktől semmilyen körülmények között, mert azzal eleve a vesztes pozíciójába helyezi magát. Persze a végére róla is kiderül, hogy nem egészen az, akinek látszik, ugyanakkor nagy szerepet játszik abban, hogy Azrael – egyébként nem is olyan lassan, hiszen a regénye kezdete és vége között mindössze két hónap telik el – férfivá érjen és az őt ért traumatikus hatások ellenére többé-kevésbé megtanulja helyén kezelni az őt körülvevő világ dolgait.

minden keszdet

A beavatás a történetben szimbolikus és konkrét síkon is megtörténik – Azrael egyrészt akaratán kívül a szálloda pincéjében tanúja lesz valamiféle titkos társaság / szervezett bűnözői csoport (?), maszkot viselő titokzatos emberek szexorgiába torkolló beavatási szertartásának (a jelenet egyébként eszünkbe idézheti a Tágra zárt szemek című amerikai thriller hasonló maszkos orgiajelentét), másrészt eme számára hátborzongató élménnyel párhuzamosan szinte anélkül, hogy észrevenné, maga is beavatottá –, azaz nem mássá, mint felnőtté válik. Ahogyan az a narrációból egyébként előre sejthető, a fiatalember Grétával való szerelme – aki ugyancsak nem az, akinek látszik, azaz nem érzéketlen, a férfiak iránta való sóvárgásából gúnyt űző femme fatale, sokkal inkább egy kényszerpályán mozgó, nagyon is érző, önvédelemből az érzéketlenség álarcát viselő fiatal nő – ugyan beteljesedik, ám ez a beteljesedés is csak egyszeri, hiszen Azrael és Gréta látszólag máshol, máshogyan folytatja életét.

Turczi – egyszerre érdekes és hatásos, ugyanakkor az olvasót kissé talán váratlanul fenéken billentő módon – egyszer csak elvágja az elbeszélés fonalát ott, ahol a mindenkori olvasó választ kaphatna a felmerülő kérdésekre. Mint fentebb írtuk, mindenféle misztikus elem és / vagy mágikus realista vonás mellett – a főhős végül elnyeri az áhított nő szerelmét, de azt is csupán egyetlen éjszakára, s hogy a kapcsolatnak lesz-e a folytatása, az már ránk van bízva – a Minden kezdet afféle valódi kortárs realista regény. Realista, mert nem garantált a happy end, mint ahogyan a minket körülvevő világban semmi sem. A főszereplő, bár elmondhatjuk, hogy eljut valahonnét valahová, a kamaszkorból a felnőttkorba, az idealizmustól a realizmusig, egyáltalán nem állíthatjuk, hogy a regény végére révbe érne, s körülötte minden megoldódna. A romantikus elbeszélések kora úgy látszik, lejárt. Azrael élete tulajdonképpen csak ott kezdődik el igazán, ahol az elbeszélő és az olvasó kényszerűen magára hagyja – tapasztalatokkal és átértékelt világképpel hagyja maga mögött a kastélyszállót, s bár búcsút vesz nővérétől, Sárától, és a szeretett nőtől, Grétától, a búcsú ugyanúgy nincs véglegesnek deklarálva, mint ahogyan a viszontlátás és a folytatás sincs sehol borítékolva. Turczi beavatás-regénye úgy ér véget, hogy nem ér véget – a történet szándékoltan töredékes marad, azon a ponton szakad meg, ahol valamiféle megoldást várnánk. A jó nem győzedelmeskedik, a rossz nem bukik el és nem nyeri el méltó büntetését. A kastélyszálló mögött álló szervezett bűnözői körök lényegében érintetlenek maradnak, s a regény krimiszerű cselekményszála, a luxusprostituált eltűnése (meggyilkoltatása a vezetőség által, mert túl sokat tudott, zsarolta őket?) is elvarratlan marad. A Kővár Hotelben gyakorlatilag minden ott folytatódik Azrael távozása után, ahol abbamaradt. Turczi mesterien döbbenti rá olvasóit arra, hogy világunk rohadtul nem a romantikus szélsőségek világa, mint azt olykor hinni szeretnénk.

Aki persze feloldásra, megoldásra, az értékek valamiféle kiegyensúlyozására vár a regény végére, az csalódhat a műben. A Minden kezdet éppen úgy reflektál a minket körülvevő emberi világ túlságosan is emberi oldalaira, romlottságára, felszínességére, pénzcentrikusságára és általános értékvesztettségére, hogy nem fordul szembe a napi realitásokkal, nem kísérel meg a fikció eszközeivel igazságot szolgáltatni. Azraellel sem történik más, mint ami a valóságban megtörténhetne egy hasonló szituációba csöppenő húszéves fiatalemberrel. A történet pont azáltal válik teljessé, hogy töredékes – hiszen egy húszéves ember élete még annyi mindent tartogathat, az elbeszélésnek valahol szükségszerűen meg kell szakadnia, ám oly korban élünk, hogy felesleges volna a narráció lezárásával az élet végleges lezárásának illúzióját kelteni bárkiben is.

forrás: Facebook

Érdemes pár szót ejteni a regény nyelvi magatartásformáiról is. Turczi elbeszélési technikája lineáris és gördülékeny, ami miatt a regény olvastatja magát. Stílusa fiatalos, kellően laza, lezser, nem egyszer a kortárs szlenget, az aszfaltmagyart is élethűen és személetesen alkalmazza mind az elbeszélői szólamban, mind pedig – az egyébként gondolatjellel vagy más írásjellel nem jelölt, a narrátori szólammal olykor szinte összefolyó – szereplői dialógusokban. Briliáns módon alkalmaz olykor (akció)filmes, lektűr- és krimi-elemeket oly módon, hogy bár a regény helyenként utánozni látszik e könnyed, népszerű műfajokat, esztétikai színvonala és mondanivalója ennél azonban jóval mélyebb és összetettebb, mely által akár a kortárs magyar próza jelentékeny alkotásává is emelkedhet.

Értékelhetnénk a regény végkicsengését egyszerűen pesszimistának, hiszen az értékviszonyok korántsem állnak helyre semmilyen formában, az elvileg büntetést érdemlő emberek pedig továbbra is élik világukat, az ártatlanok pedig olykor anélkül bűnhődnek, hogy bármivel is rászolgáltak volna. E látszólagos pesszimizmus ellenére azonban hangsúlyozandó, hogy bár a főszereplő mélységeiben tapasztalja meg az emberi aljasság és romlottság fokozatait, ő maga, bár világképe gyökeresen átalakul, hangsúlyozottan nem integrálódik ebbe a környezetbe, nem válik olyanná, mint az őt körülvevő figurák többsége.

Bár az alcímben direkt módon, egyértelműen ott szerepel, hogy a beavatás regénye, felmerülhet bennünk, voltaképpen a regény műfaján belül miként is érdemes olvasni a művet. Beavatás-regény? Igen, hiszen egy fiatalember felnőtté válásáról szól, aki beavatás révén válik férfivá, tanul meg őszintén szeretni és felelősséget vállalni, illetve felmérni, kivel hányadán is érdemes állni az életben. Fejlődésregény? Igen, hiszen az alapvetően szinte még gyermekien naiv és jóhiszemű Azrael, bár sokat csalódik az elbeszélés kéthónapos időtartama alatt, s talán még egy világ(kép) is összeomlik benne, ám egyúttal sokkal érettebb és erősebb személyiséggé válik, aki ugyan tisztába kerül a dolgokkal, de megőrzi saját belső tartását, s korántsem válik olyan romlottá – egyszerűen erre valahogy adott módon nem képes –, mint amilyenné az őt körülvevő környezet akár könnyedén tehette volna. Pikareszkregény? Noha ebbe az irányba is mutat, mégsem egészen, hiszen bár az elbeszélő sokat láttatja a külső történéseket, a főszereplő lelkében zajló folyamatok és az elbeszélői szólammal olykor vegyülő belső monológok ezt a tendenciát valamennyire árnyaltabbá teszik.

Talán egyetérthetünk Szepes Erika Posztmodern és modern között című, egyébként Turczi líráját elemző tanulmányának azon, ezúttal talán a szerző prózaírói munkásságára vonatkoztatva is helytálló megállapításával, mely szerint „Turczi modern költő, aki erős, határozott modern világnézete (…) mellett érzi a posztmodern kor problémáit, fel is dolgozza őket, stílusjegyeket is átvesz. Mégsem posztmodern, de legalább annyira nem neokonzervatív. Egy autonóm világot teremtett.” Bár a Minden kezdet kétségtelenül a posztmodern kor terméke, s rá is világít a posztmodern világ és ember értékvesztettségére, sőt, azzal kíméletlenül szembesíti olvasóját, a pesszimizmussal együttesen jelen van az optimizmus, a fiatal élet (talán teljesen új) kezdetének lehetősége, ez az elbeszélés módszeres félbehagyása és a további történések bizonytalansága által keltett remény pedig talán még erősebb is, mint a kastélyszálló romlott és gátlástalan mikrovilágának értékvesztettsége által sugárzott pesszimizmus. Bár a regény reflektál a posztmodern kor problémáira, látens módon mégiscsak valamiféle hit rajzolódik ki belőle abban, hogy még a nihilizmus, a pénz, a szexualitás, a puszta materialitások világában is megőrizhetőek az értékek, ha mást nem, legalább részben.

Mindez által pedig Turczi regénye mindenképpen a modernség irodalmi hagyományához áll közelebb, semmint a posztmodernhez, melynek mint kor(stílus?)nak már pusztán kronológiai okok miatt is része(se). Elég, ha csak értelmezzük a főszereplő nyilván tudatosan választott, beszélő nevét: az Azrael amellett, hogy a zsidó misztikában és az iszlám hagyományban a halál arkangyalának neve is, héberül annyit tesz: akit az Isten megsegít, tehát olyan ember, aki Isten szeretetét és kegyelmét élvezi, akinek minden körülmények között, minden csalódás, veszteség, trauma ellenében esélye van a megváltásra, az újrakezdésre, sorsa jobbra fordulására. Az olykor kegyetlen realitás a reményt azért nem képes megölni. Turczi István kényszerűen-realisztikusan félbeszakadó, s a töredékesen maradó történet alakulásának további menetét, teljessé tételét az olvasóra bízó elbeszélése ezt üzeni nekünk egy olyan világban, ahonnét látszólag minden érték eltűnt – ám ha jobban körülnézünk és / vagy mélyen magunkba tekintünk a regény elolvasása után, talán láthatjuk, hogy mégsem minden érték veszett oda.

 

(Palatinus Kiadó, Budapest, 2013, 350 oldal)

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...