Kiemelt

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

Az Esti Hírlap 1982. április 8-i számában, Boríték címmel, Szász Péter kis cikket írt József Attiláról. E cikk az úgynevezett „kis színesek” közé tartozik, de nemcsak atmoszférateremtő erejével hat. Egy becses filológiai csemegét is kínál: egy sehol máshol meg nem jelent József Attila-szöveget, egy elismervényt. S ez a szöveg elég fontos ahhoz, hogy kicsit közelebbről szemügyre vegyük.       Az elismervény, mint ...

Tovább olvasom

Dedikációfigyelő

Dedikációfigyelő

A dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti (és a gyűjtői) érdeklődés látóterében vannak, hiszen egy-egy könyvbe a szerző által írt ajánlás „érdekes, mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma, s érdekes maga […] az ajánlás szövege is: az a mód, ahogy ez a gesztus nyelvileg realizálódik” – írja Lengyel András tudományalapozó tanulmányában, és felvázolja, hogy egy-egy dedikáció ...

Tovább olvasom

Bemutatkozás

Bemutatkozás

A Könyv Pub egy hely, ahol jól érezheted magad, ha szereted a könyveket. A Pub Írország szülöttje,  és az ottani Pub is egy olyan szórakozóhely, ahová közös érdeklődésű emberek járnak. A Pubokban habos korsó ír sört mérnek, mi irodalmat kínálunk, de habosan ám!   Várunk szerzői csapatunkba! Nálunk saját asztalod lehet, ahol szerzőként megoszthatod könyves élményeid.  Nálunk mindenki saját örömére írhat. Szerkesztőként a ...

Tovább olvasom

Friss hírek

Ritka, mint a fehér holló?

Ritka, mint a fehér holló?

Bibliofil csapdák 1.   A hazai antikvár könyvkereskedelemben időnként előfordul, hogy az eladó megtéveszti a vevőt. Nem meglepő, az élet minden területére ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

Szabó Magda és Szentmihályiné Szabó Mária rokoni szálai a dedikációk tükrében   „Rokon-lelkek”     Szabó Magda keveset írt apai családjáról, műveiben inkább édesanyja, ...

Tovább olvasom

A töredékes történet teljessége

A töredékes történet teljessége

Turczi István Minden kezdet című regényéről     A 2013-as könyvhétre Turczi Istvánnak prózaíróként való sokéves hallgatása után új, vaskos regénye jelent meg. ...

Tovább olvasom

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

Szabó Magda és Gion Nándor rokoni szálai a dedikációk tükrében   „Rokon-lelkek”   Szabó Magda anyai ági családjáról elég pontos képünk van. Az írónő ...

Tovább olvasom

Zoltánka karrierje

Zoltánka karrierje

A még mindig ritkának számító Krúdy-dedikációk sorában különleges helyet foglal el a Nyugat antikvárium 2013. áprilisi aukcióján felbukkant kis kötet. ...

Tovább olvasom

Egy elfelejtett költő portréjához

Egy elfelejtett költő portréjához

Fenyő Lászlóról, dedikáció-történeti kontextusban   1 A modern irodalom – ellentétben korábbi korszakok irodalmával – voltaképpen nagyüzem. Szereplői sokan vannak, s hogy hosszabb ...

Tovább olvasom

Egy szoknyapecér szenvedései

Egy szoknyapecér szenvedései

Dés Mihály: Pesti barokk     A barátnőm már napok óta azt beszéli, mért tetszik neki Dés Mihály könyve, a Pesti barokk. Én ...

Tovább olvasom

Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

A magyar könyves szakma történetének sajnálatosan elfelejtett, de fontos alakja volt Barna Sándor (1887—1952). Sorsa, ahogy mondani szokták, kész regény, ...

Tovább olvasom

Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

kabai lóránt avasi keserű című verseskötetéről     kabai lóránt ötödik verseskötete provokatív költői vállalkozás, mely nem csupán radikálisan új hangnemet szólaltat meg ...

Tovább olvasom

Ejnye Ádám, avagy…

Ejnye Ádám, avagy...

... egy óriási, ám hamis dedikáció története. Néhány hete került a kezembe Kosztolányi Dezső Bölcsőtől a koporsóig című kötetének első ...

Tovább olvasom

Egy szál verstől a boglyáig

Egy szál verstől a boglyáig

Petrence Sándornak május 30-án jelent meg Fagyott pacsirta című verseskötete. A rejtőzködő költőt a kiadás kérdéseiről faggattuk, de egy esetleges ...

Tovább olvasom

Máté Péter fotója

Slam poetry és bibliofília

Villáminterjú Pion István költővel   Két héttel Pion István első, a Helikon kiadónál megjelent Atlasz bírja című kötetnek premierje után, április 19-én, ...

Tovább olvasom

Abaúj Antikvárium 71. könyvárverésén Móra Ferenc irredenta verse

Móra Ferenc Hazajáró

Az Abaúj Antikvárium október 31-én, csütörtökön 17 órai kezdettel rendezi meg 71. könyvárverését a Medosz Hotelben (Budapest, VI. ker. Jókai tér 9.)

Az árverés 198. tétele egy irodalomtörténeti kuriózum, amelyet örömmel osztok meg a Könyv Pub olvasóival.

Móra Ferenc (1879-1934) író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makai” autográf tintával írt, saját kezűleg aláírt Hazajáró magyar imádság című irredenta költeményének utolsó két versszaka. A kézirat egy A/4 méretű fekete keretes levélpapír hosszanti felére íródott. A költemény eredetileg 6 versszakban teljes a lap jobb felső sarkában lévő „2” oldalszámozás jelzi, hogy az első 4 versszak egy másik lapra íródott. A bal felső sarokban a költemény címének részlete „hazajáró”.
Szeged, én. 1 lev. 1 beírt oldal. (10×29 cm)
„Irredenta verset egyet írtam, többre nem futotta pályám végéből. Azon melegében sistergett ki a szívemből a Hazajáró magyar imádság, még 1920-ban.” Móra Ferenc írta ezt a Magyar Hírlap 1932. január 31-i számában, Költők tilalmasában című tárcájában. Ezt a verset a Fáklyatartók névvel kezdett területvédő irodalmi mozgalomnak a Petőfi és a Dugonics Társaság közös szervezésében 1920. május 23-án, pünkösd vasárnapján a színházban rendezett ünnepélyére írta. Az ünnepély fénypontja Jászai Mari szereplése volt. Petőfinek Élet és halál című költeményét adta elő. Móra, fölbátorodva az egy asztalnál való szereplésen, és tapasztalva Jászai Mari érdeklődését verse iránt, 26-án megküldte a művésznőnek a szegedi lapok tudósításaival költeményének kéziratát. (példányunkat a Washingtonban élő Vasváry Ödön őrizte, majd ajándékozta szegedi barátjának) A nagy színésznő sokáig és sok helyütt szavalta is ezt a verset. Kéziratának másolata, amelyet Jászai Marinak küldött, hagyatékában az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti gyűjteményébe, onnan a kézirattárába került. Egy határon túli előadása alkalmával ezért a verséért följelentették „az ellenségnél”, és előadását a helyi rendőrparancsnok csak a várható botrány elkerülése végett nem tiltotta be. De hazatérve kisült, itthon meg Klebelsberg Kunó kultuszminiszternél jelentette föl a túlbuzgó magyartanár. Idős szegedi barátom emlékszik rá, hogy korábban különböző alkalmakkor gyakran szavalták az irredenta verset. (Tételünkhöz tartozik Péter László tanulmánya a versről, a vers teljes szövegével.)

Nem ez a tétel lesz az egyetlen kuriózum és érdekesség az Abaúj Antikváriumnál. Felhívom az érdeklődők figyelmét az árverés katalógusára!

>> Az árverés katalógusa

 

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Egy szoknyapecér szenvedései

désm

Dés Mihály: Pesti barokk

 

 

A barátnőm már napok óta azt beszéli, mért tetszik neki Dés Mihály könyve, a Pesti barokk. Én meg napok óta azt magyarázom; nekem mért nem tetszik. Őszintén szólva mást vártam, mikor először olvastam a könyvről a Facebook-on és a Magvető honlapján. Nagy izgalommal vártam a regény megjelenését, érdekelt a téma, a nyolcvanas évek miliője. Na, gondoltam, most majd megtudom, megismerem gyerekkorom világát, azt, amit én, gyerek lévén nem élhettem meg. Maga a történet a születésem évében játszódik, abban az esztendőben, ami Orwell regényének a címe. Igaz, az egy képzelt diktatórikus világban játszódik, de én akkor születtem, abban a valós évben. Így is dedikálta nekem a szerző a könyvet. Csak utána olvastam el a borító hátulján lévő szöveget, melyből az is kiderült, hogy a könyv főszereplője majdnem én vagyok. Ezt is mondhattam volna Dés Mihálynak, amikor dedikált, gondoltam magamban. De nem ezzel töltöttem az időt, inkább belelapoztam a könyvbe, amiben nem voltak képek. Ez volt az első csalódás. A Facebook-on ugyanis voltak képek, és azt gondoltam, a könyvben is lesznek, de nem, az csak a Facebook-változat. De jó, mondom magamban, Facebook-változat. De ott meg szöveg nincsen. Semmi sem lehet tökéletes, mint a kommunista pokolban, ahol hol víz nincsen, hol meg vödör. De nem akarom magam hergelni, térjünk rá a szövegre és ne foglalkozzunk a képtelenséggel.

A szerző, mondhatnánk, majdnem a teljes ismeretlenségből lépett az olvasóközönség elé, persze azt mindenki tudta, hogy Dés László rokona, csak abban nem voltak biztosak milyen rokon. Sokan, akik nem ismerték, elsőre a fiának gondolták, azt, hogy Dés Lászlónak van testvére, tényleg csak azok tudták, akik ismerték, vagy emlékeztek a Banánhéjkeringő című filmre, amiben Dés Mihály játszotta a főszerepet, doktor Kondacsot. A játékos véletlennek köszönhetően pár héttel ezelőtt megismerhettem az igazi doktor Kondacsot, igaz nem orvos, hanem a matematika doktora, de saját bevallása szerint róla nevezték el a filmben Dés Mihályt. Nem tudtam még eldönteni legyenek-e fenntartásaim ezzel az állítással szemben, ezért inkább elhiszem, nincsen kedvem utána járni. Amúgy sem változtat a könyvön, és a kritikámon sem.

désborSzép vaskos könyv, öröm volt olvasni. Pár hétig végigkísérte életem, kicsit hozzám is nőtt, hétköznapjaim részévé vált, sajnáltam, hogy nincs több elolvasandó oldala. Ezt szeretem a vaskos könyvekben, hogy az életem részévé válnak, a közeli ismerős bájával és megszokottságával léteznek az életemben, ezért a könyv vége felér egy szakítással, mintha vége lenne a kapcsolatnak, ami után csak az emlékek maradnak. S már megint. Megint sikerült locsogásommal elkapnom egy fonalat a történetből. Dés Koszta János szerelmének és szakításának történetét meséli el ebben a műfajokban burjánzó, csapongó regényben, mintha egy kádárkori Ulyssest akart volna írni. Olvashatót, olvashatóbbat, mint amit James Joyce írt. Az olvashatóság terén sikerrel járt, mégis kicsit unalmas ez a történet, legalábbis annyira nem keltette fel az érdeklődésemet, mint amennyire számítottam. Jó, talán kicsit többet vártam a könyvtől, ezt aláírom. Végül is mindkét regényben – őszintén megvallva az Ulyssest csak az ötszáznyolcvannegyedik oldalig olvastam – van egy kis érdektelenség, legalábbis az olvasó felteszi magának a kérdést, hogy miért? Például miért is írta meg Dés Mihály ezt a történetet? Jó kérdés, de igazából nem szeretnék válaszolni rá, hagyom lógni, és talán, ha lesz hozzá kedvem, válaszolok, persze a legjobb az lenne, ha az olvasó mondaná meg helyettem a választ. Ők is csináljanak már valamit, ne csak a kritikusok.

Barátnőm szerint minden sora arany – inkább Dés – válaszolom, persze nem mondom, hogy rossz, inkább az a baja, hogy nem elég jó. Nem úgy jó, ahogyan nekem jó lenne, talán ez a bajom a könyvel. Vannak benne jó részek – A temetői rondó című fejezet például zseniális –, néha döcög a stílus, mint egy szénásszekér, néha kiesik a ritmusból, amit megbocsájthatatlan bűnnek tartok egy ilyen hatalmas, ötszáznyolcvanegy oldalas szövegkolosszusnál. Nem mindig találja meg az odaillő szavakat, például következetesen „segget” ír fenék helyet, ami nem mindig passzol a szövegbe, sőt, bizonyos esetekben egyenesen sérti a fület. Próbál visszaadni valamit az élőbeszéd közvetlenségéből, ezért használ slendrián, hányaveti szavakat, amik így nem illenek bele a szövegbe, ami más helyeken mégiscsak irodalmi. A könyv szerkezetét, felépítést is érdemes alaposabban szemügyre venni, amit kissé kaotikusnak érzek. A lineárisan haladó történetet folyamatosan megtörő, más műfajban írott fejezetek csak megkavarják a regény menetét, az olvasót, akik nem tudnak rendesen elmerülni a történetben. Mintha Dés direkt meg akarná zavarni, ki akarná zökkenteni az olvasót a történet menetéből, amit egyébként kétlek, hiszen a Pesti barokk nem kifejezetten posztmodern mű, persze ettől függetlenül lehetnek benne posztmodern allűrök. Barátnőmnek tetszenek ezek, ahogy ő mondja, stíluskitérők, stílusbravúrok, szerintem inkább ripacskodások, „na, most jól megmutatom”-jellegű villogások… Hagyományos regényként indul, és minden benne is van, ami kell egy regényhez. Nem csak a műfajok váltakoznak, hanem Dés az alapmeséből több kiugrást tesz különböző történetekbe, így akar minél pontosabb képet adni a korról, amelyben a regény játszódik.

dés

Dés Mihály keresztmetszetet akart adni egy korról, amelyben élt, amely meghatározta élete egy bizonyos szakaszát. Olvasás közben érezni lehet, ahogy feltörnek agya rejtett zugaiból a különböző emlékek, feltartóztathatatlanul zúdulva a monitorra és az olvasóra. Az információáradatban nem tud megkapaszkodni a befogadó, annyi mélységet és magasságot kap a könyvtől. Csapong. Dés Mihály, csapong ebben a könyvben, mondhatnám szószátyár, mint a regényben szereplő nagymama, mindenbe belefog, ettől lesz egy kicsit zsúfolt a könyv tere. Túl sok a cselekményszál, minden egy külön történet, ahogy ő maga is írja valahol, a regény valamelyik oldalán. Van benne minden, háborús menekülés, zsidóüldözés, ÁVH-s és ötvenhatos történetek, kémkedés, szerelem, árulás, megcsalás, egyszóval minden, ami egy regénybe kell. Barátnőm szerint kultuszkönyv lesz belőle, szerintem ez egy kicsit túlzás, inkább azt mondom, olvasható, főleg annak, aki élt akkor, és annak is, aki még nem, vagy nagyon fiatal volt, és nem emlékszik rá. Vagyis mindenki olvashatja, aki akarja. Persze lehet, hogy kultuszkönyv lesz, nem tudom, majd eldönti az idő. Vagy kultuszfilm, ha megfilmesítik. Még az is előfordulhat, nem tartom kizártnak, mármint, azt, hogy megfilmesítik. Egyes fejezetek sokkal jobban mutatnának filmen, mint így, szövegben.

Désnek ez az első könyve, számára ez csak szórakozás, játéknak tekinti, szórakoztatni akar, ez nem Thomas Mann, nincsenek benne olyan mélységek. Persze a maga módján vannak, nem mondanám felszínes könyvnek, hiszen nem az. Egész jó, mondjuk nem lett a kedvencem, de ettől még bárkinek el lehet olvasni. Tegye is meg, és szórakozzon egy jót.

 

 

2013, Budapest,  Magvető, 581 oldal, 3990 Ft.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Ejnye Ádám, avagy…

kosztolanyi

… egy óriási, ám hamis dedikáció története. Néhány hete került a kezembe Kosztolányi Dezső Bölcsőtől a koporsóig című kötetének első kiadása Babits Mihálynak szóló dedikációval: “Babits Mihálynak / szeretettel / Kosztolányi / Dezső / Budapest, 1934. karácsony”. Egy ilyen dedikációtól mindig felvillanyozódom, de másodpercek sem kellettek alábbhagyott a lelkesedésem. – Nem zöld! – Miért ilyen nagy? – Miért ilyen fura? Azonnal jeleztem, ezt a dedikációt jobban meg kell vizsgálni! A nem zöld, nem nagy probléma, hiszen volt kék és fekete korszaka is, bár kétségkívül zöld tintával szeretett írni, dedikálni, amely később szinte védjegyévé vált. Nem volt szokása teljes oldalas dedikációt írni, de Babits Mihállyal miért ne tehetett volna kivételt, mint jó barátjával és  a korszak legnagyobb költőjével. Ez azért kevés az üdvösséghez! Az első két sort, mintha más kéz írta volna, annyira eltér Babits “B” betűje és az utolsó sorban Budapest “B” betűje. Az írás kiírt, így egy amatőr szemlélődő, akár eredetinek is vélhetné. A dedikált lap hátoldalán szépen kitűnik, hogy ez az írás bizony nem tintával, hanem golyóstollal íródott.    - Ez már perdöntő! Sajnos hamisítvánnyal állunk szembe. A golyóstoll sorozatgyártása Magyarországon csak az I. világháború végén indult el. A kétséget az első másodpercben még tarthatta bennem, hogy az írás nem tűnik friss írásnak.

kosztolanyi4- De vajon ki készíthette ezt a hamisítványt? Nem volt kisstílű azonnal nagy névvel kezdett. Az írás bár gyakorlott szemlélődő számára azonnal gyanússá válik, szépen ki van írva. Valaki, vagy nagyon sokáig gyakorolt, vagy nagyon hasonló az írása. Egy irodalomtörténész barátom azonnal talált egy lehetséges választ. Az dedikáció írója nagy valószínűséggel lehet Kosztolányi Ádám, akinek kellően hasonlított az írása édesapja írására. Kiváló képességű ember volt, de nem tudott megbirkózni édesapja nagyságával. Ivott és gyakran kártyázott. Elbeszélések szerint kártya adósságait olykor édesapja kézirataival, egy-egy dedikált kötettel rendezte. Mikor ezek fogytán voltak előfordult, hogy saját jegyzeteit adta át úgy, mintha apja írása lett volna. Valószínűleg példányunk egy olyan kötet, amelyet Ádám készített apja nevében.

Az utóbbi időben nagy örömünkre megnövekedett a bibliofil, dedikált könyvek értéke. Egyre többen becsülik ezeket a köteteket, és azonosulnak az őket körülölelő irodalmi pátosszal. Ezzel egyidőben észrevehettük, hogy egyre több a hamisítvány. Mivel több eddig lappangó kötet és kézirat kerül elő, így a piacra kerülő korábban készült régi hamisítványok száma is megnőtt. A hamisítás, szinte egyidős a dedikációk írásával. Az új hamisítványok kiszűrése könnyebb, mint a régieké, de oda kell figyelnünk. Szerencsére még mindig elenyészőnek mondható a hamisítványok száma más műtárgyakkal összevetve. Ellenőrizetlen forrásból csak nagyon gyakorlott gyűjtő vállalkozhat vásárlásra. Célszerű  antikváriumtól vásárolni, amelyek többsége alaposan megvizsgálja a köteteket, legtöbbször összehasonlítási alapjuk is van. Az Abaúj Antikvárium minden kötetet alaposan megvizsgál, irodalomtörténetileg is ellenőrzi azokat. A bizonytalannak vélt darabokat több szakértővel is megvizsgáltatja, az eredetiségre visszavásárlási garanciát biztosít. Ezt a hamisítvány visszakerül a kötet korábbi tulajdonosához. A hamisítás tényét közöltük a tulajdonossal, így bízhatunk benne, hogy ez a kötet már nem kerül forgalomba.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Egy szál verstől a boglyáig

petrence

Petrence Sándornak május 30-án jelent meg Fagyott pacsirta című verseskötete. A rejtőzködő költőt a kiadás kérdéseiről faggattuk, de egy esetleges plágiumvádról is kaptunk választ.

 

Népi íróként egy-két éve robbantál be, Sanyi bátyám, a magyar irodalomba.  Mikor kezdtél el írni, és mikor kezdtél el kötetben gondolkozni?

Há az írásst má elíg korán gyerek fejjel (s lúd tollal!! kesztem el hozzá, de há szeréntem mindenki úgy van ezze’, hugy fojton rímeket farag az ember, csak há nem mindenkinek adassík meg, hogy, fel es fedezzík, mint engem a Marhócsy Úr, s a Hít ezer fojó irat szerkesztűsíge. Kötettbe hát ín sose, mer szabad gondókonak vallom magamrú, de ha úgy írcsed, hogy, könyvet mikortú akartam, há aszt má eggy jó ideje, csak rendessen ki akartam írlelni, mint a moslíkot, má bocsánat, hogy a párhuzamír, vagy há legyen énkáb bor!! Többen a faluba es, meg níhány irodalmass komám es tanácsótta már níköm, hogy há legyen könyvem, de há Kispocsolyságott a nyomda inkáb a Pógármesteri’ S Satöbbi Hivataloss Ügyek Hivatall ki adványaiva van el foglallva, há mondok, akkó keressek má rendess kiadót kiválló nípi ínekeimhő’, s asztá meg es taláttam az Endre Úrtt (má Balog Endre írtelmíbe, s a PARÍJ.HÚT, mej nem bunkóságbú ijen csupa nagy bötű, hanem rám szóttak, hugy, így kű le írnyi!!!

Ma már viszonylag szokatlan formáját választottad a könyvkiadásnak: előbb előfizetőket gyűjtöttél. Régebben, a század első felében ez megszokott volt. Hogy jött az ötlet?

Há úgy, hogy, nem vót píz! Mer há fírre ne tessíl írteni, rendes, tisztess gazda vagyok, nem szórom ín a forintokat, hittves Rózsikám ügyíbe meg nem nyilatkozhatnák, mer szíjat hasítana há belűllem, de há mindég sose vótunk píz-zavarba, na de egy ijen szíp könyv kiadásáhó má nem vót elíg a párna cihába, meg gondóttuk es az Endre Úrra, hogy há ki adni akkó van írtellme, ha tílleg írdekli a embereket hogy, amit írok, há ezír kírtem a segíccsígüket, mejet ez útta es mekköszönök, mer hugy, be vált, meg es jelent a könyv!!

fagyott_pacsirta

Nem kapott támogatást a könyv? Tényleg, volt egyáltalán kiadója? Mi volt előbb, a könyv vagy a kiadó? Mikor került képbe a PRAE.HU?

Há boloncságot kírdezell, mer há ha má kísz lett vóna a könyv, nem köllöt vóna a kiadó, de a kísz írat, há az má elűb össze ált, vittem elűször a Pógármester Jóskáhó, kinek nagyon teccet, de nem kellet, mer enní komojab s hivataloss dógokat, szeret ki adnyi, asztá a politikai írtelembe ellene lábas Ferihő es, de ammeg se tutta ki adni, mer neki es teccet, de aszonygya, hugy, há idízzem, vers tanilag okokbú nem vagyok elíg kípzet, s meg nem lássa benne a fantáziát, továbá nem es nagyon írdekli az irodalom, há asztá fogtam magam, s mekkerestem az Endre Úrtt, s PARÍJ, kikrű má korábban hallottam, hogy óvastam könyveiket a Heji Kösz Könyvtárba, há mondok, ez pestiek ide vagy oda, igen derík, magyar vírtusst s stb. kípviselő intízmínyzet’, há nekik igazán oda mertem adni kísz íratomat, mejet elűtte, tavajja’ nyarán kesztem elűször össze rakosgatnyi, mej nagy munka vót, mer sok versem el keveredet a palytába, meg vót ami ádozatául eset, hogy há a budiba ki fogyot má bocsánat, de a papír, oszt há az Endre’ Úrnak meg jó vót a vers tan, meg mondani való, fő fedeszte sorjaimba az őszinte szándíkot, meg kőttői lelket, s há úgy döntöt, hogy ha lessz rá elíg píz, akkor lessz, s ki aggya a nyomdábú, így darabonkínt, níköm meg má csak a talicskába köllöt raknyi, mi mongyuk el tőrt!, versejim igen komoj súja alatt, ami há elíg kár, mer nem saját talicska vót, de ez es mutassa, hogy, nem könnyü irodalomrú van szó beszílünk!!!

Mit lehet tudni az előjegyzésekről? Hány példány fog így biztosan gazdára találni? És mindegyiket előre dedikáltad, otthon, a konyhasztalnál?

Há ez utóbit tudom csak meg erősítteni, hogy konyha asztal, de asztá Rózsikámhu vendígsíg gyütt, így a vígít má a sámlin kellet bé fejeznem. A számokrú nem tudnák sokat má ebbe az írtelembe, az ijeneket csak a ki adó tudhassa, de há nem fogyhatot valami rosszú, mer ki atták, de ezen közben meg azír, aszt monták, hugy, itt es mongyam el, hugy azír tessík a bótba es meg venni, hogy, az Endre Úr, s ki adó ne mennyen miattam csódben, mit, há elígí sajnánák, ha már ki attak, s minden! Úhhogy annyira azí jól se, há nem tudhassam, hogy akkó most mejik, de azí jó esne, ha miní többen bé szerezník nípi ínekeim, meg há mellesleg elíg jók es, mútkor es monta a kettűve mellettünk lakó Böske níni, hogy, pídául níki es elíggí teccet, míg metrum!! tekéntetébe de a tartalom es, há akkó meg má csak jó egy könyv ez!

Rejtőzködő költő vagy, viszont az interneten napi jelenlétben ott vagy. A Facebook-marketiged egyenesen remek. Hol tanultad a könyvreklámozást?

Há a reklámozásst sehol, de a Benűke unoka ecsím, s fiam, a kissebbik Sándor monta, hogy a físzbukkon nípszerüsítteni es lehet könyvet, há mondok, felűlem ugyan mind eggy, s regisztráttam es reá, mej amúgy es hasznos, mer ha jó tudom, ez kű mostantú a voksollásho es, oszt annyira mekszerettem ot, hogy most má van hogy, töb nap es rája kattincsak egy híten, má níha magán íleti (! okokbú es! Ís há tínyleg, mer sokan onnan írtesűttek rólam, úhhogy mindenkinek csak ajánlanám eszt a móccert, ha nem fílník, hugy, el reklámónnák elűllem a hejt, úhhogy lehetűleg énkáb mígse ajánlom, mer há azír ne utánozzanak má, ha eggy mód van rám!!

Meddig lehet rejtőzködni? Mi van, ha valaki esetleg a könyvhéten dedikáltatni szeretné veled könyved?

Há mi lenne, dedikállok ín bár kinek, mútkor míg a Fridrihh kutyának es alá irtam egy pídányt, mer há meg van említve a könyvbe, de asztá rá jöttem, hugy ez nem vót jó ötlet, mer há a fíl ól míg benne van, könyveim lapjaiba köszt, s akkó túl sok pídány fogyna így ingyír, meg a Fridrihhnek se teccet asszem tússágost mód, mer há öszve es nyálaszta, s egyíb mindent csinát vele, mit a jó ízlísbű okán meg máshol es sajnos fojólag ki, énkáb nem es ríszletezník ríszletesebben!! Rejtűzködnyi meg há relatíve, hogy mennyire teszem, mer há it Pocsolyságot renceresst meg vagyok taláhható, csak Pestbe megyek ritkán, mer há az nagy út azír míg szekíren es, de ha kírdísed arrú irányú, hogy, amit sejtem, akkó viszont mást mondok rá!!

Mer most az a hejzet, hogy há van eggy másik kőttő, aki tanácsaiva’, s így úgy segítet nekem, az má más kírdís, hogy nem igazá fogattam meg amit mondot, mer nagy rísztt hüjesíg, de há gondóttam, mongya csak, na erre most meg gyün reklamánni, hogy há hol a neve a kötetrű!! Az ÍN PETRENCE SÁNDOR kötetemrű, há meg van ez bolondúva, meg hugy ez lopás, s szellemi termík, meg minden miegyíb, há nem es írttem a dógot, de meg fogattam níki ha má csapja it níköm minden nap levíllbe meg telefón, a patáliját, s hisztíria, mi meg elíg sokban kerű, mer távolsági hívás, szóva meg ígírtem neki, hogy, míg idín ív fojamán nyilvánosságra hozom, há űt es, bármij igaztalan igasság es a vággya, hogy ő es velem írta a könyvet, mit há ín írttam, saját kezemmel átall, de há inkáb ez, mint a pör, meg fegy ház, vas gojóbis a lábon, ijenek, há ín becsületess ember vónák meg há jobb a bíke, szóva ki fog ez derűnni, de akkó es tessík maj emlíkezni arra, amit most es mondok, hogy mindent ín írttam a könyvbe, aszt is, amit nem!!!

megjelent

 

A könyv Facebook-oldala: Petrence Sándor – Fagyott pacsirta.

A kötet megrendelhető a kiadótól: info@prae.hu.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 4.50 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Egy elfelejtett költő portréjához

Fenyő Lászlóról, dedikáció-történeti kontextusban

 

1

A modern irodalom – ellentétben korábbi korszakok irodalmával – voltaképpen nagyüzem. Szereplői sokan vannak, s hogy hosszabb távon közülük kik kerülnek be a kánonba, s ezzel kik váltják meg belépőjegyüket az élő irodalomba, sok mindenen múlik. A tehetség és a teljesítmény, azaz a „mű” csak az egyik komponens. Az elfeledettséget – gyakorta méltatlanul – sokszor teljesen véletlenszerű elemek váltják ki. (A „hatástörténet” terminus annak a folyamatnak a hermeneutikai fedőneve, amelyet a hermeneutika nem ért, s nem is igyekszik megérteni.) A legfőbb szelekciós elv, a helycsinálás az újonnan föllépők számára, persze érvényesül – s a nyers érdekek szempontjából ez a lényeges. De a tudat, mely a mához vezető folyamatokat megérteni is akarja, s a lehető legmagasabb szintről szeretné azt folytatni – sérül, csonkul. Az okvetetlenkedő filológusok munkája így egyszerre terhes az irodalmi élet számára és nélkülözhetetlen. Terhes, mert „fölöslegesnek” ítélt dolgokkal bajlódnak, a „tudni nem érdemes dolgok tudományát” művelik, s nélkülözhetetlen, mert föltáró és emlékeztető munkájuk eredményei nélkül a (mindenkori) aktuális irodalmi élet önmagát csapja be, vezeti félre. Az aktuális irodalom önmaga emlékezetét számolja föl (vagy – „jobbik” esetben – redukálja fölismerhetetlenné), s ez Nietzsche óta meglehetősen tudatos, ám önromboló gyakorlat.

      A felejtés ellen vívott harc persze végső soron reménytelen, eredménye a legjobb esetben is csak részleges. Ez sem lebecsülendő azonban, ez is gazdagabbá teszi a megértést, az élő folyamatok vezérlő tudatát. A költő, akiről az alábbiakban egy meghatározott aspektusban szó lesz, jó példa minderre. Szinte teljesen elfeledett, ám saját kora irodalmában szerepe volt. Becsülték, s a maga eszközeivel ő is alakította az irodalmat. Az alaktalan, amorf tapasztalatnak alakot talált, megnevezte azt.

 

2

fenyo_laszlo

Fenyő László

Fenyő László (1902—1945) természetesen szerepel az irodalmi lexikonokban, nevét a lexikográfia már rögzítette. Életrajza néhány eleme folytán olykor az irodalomtörténet-írás is emlegeti. Tudható róla például, hogy József Attilával is volt kapcsolata, méghozzá meglehetősen ambivalens kapcsolata: a barátságból féltékenykedés és szerelmi rivalizálás alakult ki. (József Attila előtt ő volt Szántó Judit élettársa.)  Az is tudható róla, egyike volt a Nyugat viszonylag sokat szereplő munkatársainak – versek mellett úgynevezett „figyelőkkel” is. S az is fölemlegetődik olykor, hogy ő is a holocaust áldozata lett. Egyik mozzanat sem lényegtelen persze, valamit mindegyik elárul róla. Meggyilkolása például, mint sok más irodalmi és „civil” sorstársa esetében is, azzal az egyáltalán nem lényegtelen következménnyel járt, hogy kézirati hagyatéka, levelezése stb. is csaknem teljesen elpusztult. Megismerése szempontjából a legfőbb forrást így kinyomtatott művei (folyóiratközlései és könyvei) jelentik. Azaz megismerhetősége beszűkült s áttételessé vált. Az irodalomtörténet-írás, kellő motiváció híján, nem is bajlódik sokat az ő megismerésével sem.

      Mindeközben azonban szerencse, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtára speciális könyvtár. Egy-egy műből nemcsak egy példányt gyűjt, hanem – fölismerve a könyveknek az írókhoz való tartozásából fakadó jelentőségét – írói könyvtárakat, ajánlással ellátott példányokat is. Mindazt, ami könyv és író összetartozása révén valamiképpen az irodalmi reálfolyamatokat segít megérteni. S mivel a könyveknek csakugyan megvan a maguk külön sorsa, amely olykor megfigyelhető és leírható, e könyvtár Fenyő László irodalmi szerepével kapcsolatban is megőrzött sok mindent. Így – ha sajnos, nem is teljes körűen – a Fenyőnek dedikált művek egy része is megmaradt, s Fenyő ajánlásaiból is jónéhány. Ezzel pedig Fenyő irodalmi kapcsolathálójának egy része dokumentálhatóvá és elemezhetővé válik. A töredékanyag töredékességében is sok mindent megvilágít tehát – így, egyebek közt, Fenyőnek saját kora irodalmi életébe való beágyazottságára is következtethetünk.

 

3

Illyés

Illyés Gyula

A Fenyő Lászlónak dedikált könyvek egyik jelentős tömbje Illyés Gyulától (1902—1983) származik. Hat kötet maradt meg, az 1929 és 1940 közötti évekből. Az első kötet a Nehéz föld (1929) – Illyésnek ez volt debütáló könyve, de már ezt is Osvát Ernő pártfogolta, s a Nyugat adta ki. Ebben az ajánlás ez: Fenyő Lászlónak őszinte barátsággal Illyés Gyula Budapest, 1929. január 7. A második kötet a Sarjúrendek (1931), ez is Nyugat-kiadvány, a dedikáció itt ez:  Fenyő Lászlónak őszinte nagyrabecsülése jeléül A Szerző Kelébia 1931. I. 8.  (Hogy miért Kelébiából kelt a bejegyzés, nem tudjuk, valami közös alkalom állhatott a háttérben.)  Az időrendben következő könyv a magánkiadásban megjelent Három öreg (1931). Ebben ezt az ajánlást olvashatjuk: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Illyés Gyula 1932. jan. A negyedik kötet debreceni kiadvány, ezt a Nagy Károly könyvnyomda adta ki, címe: Ifjúság (1933). A szerző tájékozódásában ennek is megvan a maga speciális szerepe. Nemcsak azért, mert az Új írók című sorozat nemzedéki kereteiben, az úgynevezett irodalmi decentralizáció jegyében jelent meg – itt már a népi szervezkedés is tetten érhető. Az e kötetben olvasható ajánlás ez: Fenyő Lászlónak őszinte barátsággal Illyés Gyula 1933. Az ötödik könyv a Szálló egek alatt (1935), s ez újra Nyugat-kiadvány. Az ajánlás itt, talán játékból, talán némi rejtőzködésből, francia nyelvű: A mon cher ami et confrére congéniál L. Fenyő cordialement, Illyés Gyula 1935. VI. 4. Az utolsó kötet évekkel későbbi, ez az 1940-ben megjelent Illyés Gyula összegyűjtött versei – az addigi verstermés reprezentatív gyűjteménye, a Nyugat kiadásában. Az ajánlás itt csak ennyi: Fenyő Lászlónak szeretettel Illyés Gyula. A szerző ekkor már irodalomközéleti nagyhatalom volt, közvetlenül Babits irodalomszervezői szerepének átvétele előtt. Sajnos, nem lehet eldönteni, az 1935 és 40 közötti, illetve az 1940 utáni hiány miből adódik. Elkallódtak a példányok, azaz a véletlen szelektált, avagy a tiszteletpéldányok küldése szakadt meg. Elvileg mindkét lehetőség fönnáll, de a nagyobb valószínűsége a véletlen szelekciónak van. (Illyés és Fenyő kapcsolatára 1940 utáni adatok is rendelkezésre állanak.) S ami megmaradt a könyvek közül, az is arra vall, Illyés nagyon is számolt Fenyővel. Illendőnek tartotta, hogy az írók egymás közötti konvenciójának eleget tegyen vele kapcsolatban.

Weöres

Weöres Sándor

Illyés az élvonalbeli költők közül csak az egyik, aki megtisztelte könyveivel Fenyőt. Az egészen más alkatú, sok vonatkozásban Illyés ellentétének tekinthető Weöres Sándor (1913—1989) több ajánlása is megmaradt. (A sorozat teljessége itt sem bizonyos, a megmaradás esetlegességével itt is számolnunk kell.) Az egyik Weöres-kötet, amelybe Fenyőnek szóló ajánlás van, a pécsi „illetékességű” Hideg van (1934). Ebben ez a dedikáció olvasható: Fenyő Lászlónak becsüléssel és barátsággal Weöres Sándor Csönge, 1935. jan. 31.

Vas

Vas István

A másik a Nyugat-kiadványként megjelent A kő és az ember (1935), amelyben ez áll:  Fenyő Lászlónak tisztelettel és barátsággal Weöres Sándor Pécs, 1935. dec. 30.

Itt is magyarázó értékkel bír a konvencionális gesztus. A csodagyerekként indult fiatal Weöres, úgy látszik, szükségesnek ítélte, hogy könyvét megküldje Fenyőnek (is).  Illyéshez és Weöreshez képest is megint más irodalmi képlet Vas István (1910—1991), aki két dedikált kötettel ugyancsak ott volt Fenyő könyvtárában. A Levél a szabadságról című kötetben (1935) a fiatal, de Kassáktól már a Nyugathoz megtérő költő ezt jegyezte be: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Vas István 1935 szeptember.  A három évvel későbbi Menekülő múzsa (1938) dedikációja pedig ez: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Vas István.

       A megmaradt dedikált kötetek közül két további példány még ugyanebbe a sorba tartozik. Az egyik, az Ébredj fel bennem, álom (1935) a ma már méltatlanul keveset emlegetett, ám mindenképpen figyelemre méltó költőnő, Hajnal Anna (1907—1977) könyve. Ő saját kiadású vékony kis kötetébe ezt írta be: Fenyő Lászlónak barátsággal: Hajnal Anna Bp. 1935. A másik könyv, a Pap Károlyé (1897—1945)  kirí ugyan a verskötetek közül, de a magyar irodalomnak mindenképpen egyik paradigmatikus műve. Ez a Zsidó sebek és bűnök című „vitairat” (1935) a Kosmos kiadásában jelent meg, s ez az ajánlás olvasható benne: Fenyő Lászlónak baráti szeretettel Pap Károly Bpest 1935 júniusán.

Hajnal

Hajnal Anna

       Egy tucat könyv: nem sok, elenyésző töredéke a Fenyőt irodalmi szerepe és rangja okán „megillető” példányoknak. De mint cseppben a tenger, ez is sokat megmutat irodalmi fogadtatásából. Nemzedéktársai (Illyés, Pap) s a nála fiatalabbak (Weöres, Vas, Hajnal) figyelme, gesztusa jelzi, nagyon különböző karakterű költők becsülték, fedezték föl benne az írótársat, a maguk közé tartozót. S ez a minta kicsisége ellenére is irodalomszociológiai relevanciával bír. Ha valaki, akkor az írók tudják, kire kell figyelniük, ki a számukra fontos. Az a bizonyos, teljességgel informális, ám a hivatalos kánonnál is pontosabban mérő „hamburgi mérték” mindig működik. Itt is. Megmutatja Fenyő életművének és szerepének irodalmi relevanciáját.

 

4

A dedikálók egyike, a költőként jelentéktelen Izsó Sámuel, akinek még születési és halálozási évét sem ismerjük, más szempontból érdekes, gesztusa más összefüggésben tanulságos. Ő ugyanis, ha nem is alkotóként, de anyagi támogatóként, Kassák mozgalmainak mecénásaként valódi irodalmi szerepet töltött be. S ha ő úgy vélte, hogy Fenyő is azok közé tartozik, akiket érdemes dedikációval megtisztelni, az arra vall, Fenyő az ő nézőpontjából is érdemes alkotónak számított. Izsó mindenesetre Hirdess hitet című verskötetét (1940) így ajánlotta: Fenyő Lászlónak nagyrabecsüléssel Izsó Sámuel 1940. VI. 21. Majd két évvel később, Tasnádi bazár (1942) című kötetébe ezt írta be: Fenyő Lászlóéknak baráti szeretettel Izsó Sámuel 1942. V. (Itt a többes szám is beszédes, Izsó – úgy látszik – ekkor már nemcsak Fenyővel, de annak feleségével is személyes kapcsolatban állt. Nyilván anyagilag is támogatta a mindig máról-holnapra élő, teljességgel bizonytalan egzisztenciának számító költőt.) A mecénás szimata azonban maga is értékítélet, nem is akármilyen.

 

5

A dolog természete szerint fordított irányú dedikálás is zajlott: köteteit Fenyő is ajánlással ellátva küldte meg írótársainak, az irodalmi élet (számára valamiért fontos) egyéb szereplőinek. A múzeumi könyvtár ezekből a példányokból is őriz egy kollekciót. (A véletlen szelekcióval persze itt is számolni kell. A megmaradt példányok nyilvánvalóan csak egy kis töredékét alkotják a ténylegesen megszületett ajánlásoknak.)

     Ez a kollekció is tanulságos azonban, ez Fenyő László preferenciáiba enged bepillantást, s azt mutatja meg, őt milyen stratégia vezette gesztusaiban, e speciális önreprezentációkban.

     Az ajánlásokban legalább két vagy három különböző stratégia nyomát lehet fölfedezni. Többnyire a szöveg is, a megajándékozott személye is beszédes. Az egyik stratégia a megbecsülésé (s persze ezzel együtt a kapcsolatápolásé). Elküldöm könyvem annak, akit becsülök, s szeretném, ha tudna munkámról, eredményeimről. Ez a hasonszőrűekkel való kapcsolattartás érthető igény, mondhatnánk természetes gesztus. A szakmai alapú íróbarátság fönntartásának kézenfekvő eszköze és módja. A másik stratégia a számításé, annak is elküldöm könyvem, akit alkotóként esetleg nem is tartok igazán jelentősnek, de szerepe az irodalmi életben meghatározó, s „jó jóban lenni vele”. A gesztus persze itt legalábbis ambivalens, az ajánló nem teljesen őszinte, de a gesztus irodalomszociológiai funkciója valóságos. Az irodalmi élet szekunder alakítóinak, szerkesztőknek, lehetőség- és pénzosztóknak is érezniük kell az irántuk megnyilvánuló respektust. Ha ők kapnak dedikált példányt, az persze elsődlegesen csak captatio benevolentiae. A jóindulat megnyerése.

Déry Tibor

      Az első stratégiát Fenyő esetében elsősorban a Déry Tibornak (1894—1977) szóló gesztusok mutatják. Déry, akinek négy (megmaradt) ajánlás jutott, közel egy évtizeddel volt idősebb, mint Fenyő, de irodalmi helyzete még legalábbis bizonytalan és felemás volt. Beérkezése a harmincas években még nem történt meg, közéleti súlya nem volt számottevő. A Nyugatban is, Kassák lapjaiban is szerepelt, de nem tartozott azok közé, akiktől valakinek az irodalmi besorolása vagy pénze függött. Aki becsülte, önmagáért, illetve műveiért becsülte. S Fenyő, úgy látszik, a magyar irodalom e szegmenséhez tartozott. 1931 és 1939 közt négy könyvét is ajánlással küldte meg Dérynek. 1931-ben a Szavak, sebek című kötetében ez a dedikáció olvasható: Déry Tibornak szeretettel Fenyő László ’931. II. 13. Sztereotip formula ez, nehéz megítélni mögöttes tartalmát. De a kapcsolat meglétét, az irodalmi konvencióba való illeszkedést azért megmutatja. A három évvel későbbi Elítélt című kötet (1934) már beszédesebb. Ennek ajánlása ugyanis közös, bensőséges korrelációt idéz föl: Dérynek, szeretettel táncos-jelölt-társa Fenyő 1934. V. 23. A Déry-specialista Botka Ferenc lett volna a megmondhatója, milyen közös élményre, milyen életrajzi háttérre utal a szöveg, az azonban így is bizonyos: volt ilyen közösség kettejük közt. Az Őszi kávéház (1936), Fenyő e fontos kötete visszatér a szokványos formulához — Déry Tibornak szeretettel Fenyő László –, de ez az előzmények ismeretében mégis beszédesebb. Itt alighanem a megszokott, közeli nexusra vall. (Ezt erősíti, hogy datálva sincs.) Az utolsó – megmaradt – kötet a Hűség (1939), amelyet ezúttal maga a szerző adott ki. Ennek érdekessége, hogy a nyomtatott szöveget a szerző autográf javításai egészítik ki. Fenyő, úgy látszik, ügyelt rá, hogy írótársa pontos, jó szöveget olvashasson. Az ajánlás itt ez: Déry Tibornak / szeretettel / Fenyő László / 1939, III. 18.

Somlyó György

       Hasonló, mondhatnánk „érdek nélküli” stratégia figyelhető meg, amikor az irodalom peremén elhelyezkedő, de valamiért mégis figyelemre méltatott fiatalok az ajánlás címzettjei. Ilyenkor nem az irodalmi élet hierarchiája, hanem a személyes motívum a döntő. Így ajánlotta Elítélt című könyvét (1934) még a hivatalos megjelenés előtt egy fiatal, de az irodalomhoz sok szállal kapcsolódó hölgynek: Bálint Klárának / őszinte rokonszenvvel: Fenyő László / 1933, december. (Bálint Klára Bálint Aladár lánya, Endre testvére, előbb Szabó Lajos, utóbb Szerb Antal felesége volt. A könyv is Szerb könyvtárának részeként maradt meg.) Ugyanilyen megbecsülő, pusztán rokonszenvre épülő ajánlás szól a még nagyon fiatal Somlyó Györgynek (1920—2006). Ő a Városliget (1942) egyik példányát kapta meg, ezzel az ajánlással: Somlyó Györgynek szeretettel Fenyő László. Itt a dedikáció az idősebb költőnek egy szépreményű fiatal költő iránti megerősítő gesztusa.

 

6

A második stratégia nyomai – különböző változatokban – szerkesztőknek szánt ajánlásokban érhetők tetten. Ilyennek tekinthető például a Mikes Lajosnak adott példány, mindenekelőtt azonban a Gellért Oszkárnak szóló, egész sorozatot alkotó szerzői gesztus.

Mikes       A Fojtott virágzás (1928) Mikes Lajosnak (1872–1930) dedikált példánya a „rejtélyes doktornak”, Az Est-lapok befolyásos irodalmi szerkesztőjének szól, szövege ez: Dr Mikes Lajosnak / mély tisztelettel / Fenyő László / 1928 márc. 24. Mikes valódi tekintély volt, szerkesztői szerepe megkülönböztetett figyelmet érdemel, hiszen egy egész konszernt: három nagy lapot állított az élő magyar irodalom szolgálatába, s külön figyelt a fiatalok szerepeltetésére is. A dedikálás gesztusát e tény önmagában is jól magyarázza. Nem kizárható azonban egy ezzel a méltánylással egybeszövődő hátsó szándék sem: a szerkesztő jóindulatának megnyerése. Ez utóbbi szempont jelenléte csaknem teljesen bizonyos a Gellért Oszkárnak (1882–1967) szóló ajánlások

esetében. Gellért könyvtárában hét Fenyő-könyv maradt meg, s ez a folyamatosan kifejezett írói tiszteletadás csakis a Nyugat „szürke eminenciásának”, az Osvát majd Babits mögött is fontos informális szerepet betöltő irodalmi „adminisztrátornak” szólhatott. (Költészete mindezt önmagában nem indokolta volna, s életstílusa, alkata sem igen rokonítható a Fenyőével.) Nem is véletlen, hogy a Gellértnek szóló ajánlások gyakorlatilag teljes sorozatot alkotnak. Megvan már az 1926-ban kiadott Elveszett évek is,

Gellért Oszkár

Gellért Oszkár

ezzel az ajánlással: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel, / Fenyő László / 926 ápr 1. De megvan az 1928-a Fojtott virágzás, benne e sorokkal: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel / Fenyő László / 1928 márc. 24. Megvan a Szavak, sebek (1931) is, ezzel a dedikációval:

Gellért Oszkárnak / tisztelet, szeretet: / Fenyő László / 931, II/ 12. Az Elítélt (1933) ugyancsak megmaradt Gellértnek szóló sorokkal is: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel: / Fenyő László / 1933, XII. 1. De megvan az Őszi kávéház (1935) is: Gellért Oszkárnak / szeretettel: / Fenyő László / 1935. XII. 5. Majd következik a Hűség (1939), megintcsak ajánlással: Gellért Oszkárnak / szeretettel: Fenyő László / 939. III. 4. A sort az utolsó megjelent Fenyő-könyv, a Városliget (1943) zárja, ezúttal is dedikálva: Gellért Oszkárnak / tisztelő híve: Fenyő László. (Az ajánlásból most hiányzik a keltezés, maradt a pőre gesztus.)

       A Nyugathoz való tartozásnak, mint Fenyő számára fontos szempontnak a jelenlétére mutat rá a Baungarten Alapítvány jogtanácsosának, Basch Lórántnak (1885—1966) szóló ajánlás. Ennek érdekessége, hogy az 1928-ban megjelent Fojtott virágzásban olvasható, de maga a bejegyzés évekkel későbbi: Dr. Basch Lórántnak igaz tisztelője Fenyő László. 1935. jan. 2. Ez az erősen „megkésett”, mondhatnánk post festa dedikáció kétségkívül azért született meg, mert Fenyő számára (segély vagy díj reményében) fontossá vált a pénzcsap-kezelő ügyvéd. Jóindulatát megnyerni (vagy visszaigazolni) pedig célirányos volt, egy kötetet s a gesztust mindenképpen megért.

      A pénz, Fenyő helyzetében teljességgel érthetően, más dedikációk hátterében is alighanem ott volt. A Kunvári Bellának (1895—1979) adott Elveszett évek (1926) például ezért egészülhetett ki dedikációval: Dr. Kúnvári Bellának tisztelete jeléül 1926. május Fenyő László. Az irodalmi és művészeti érdeklődésű fogorvosnő ugyanis (akit egyébként a József Attila-irodalom is számon tart) könyvvásárlóként, esetleg alkalmi támogatóként is szóba jöhetett. (A verseskönyvért pénzt adó vásárló megbecsülendő ritkaság volt, üzletileg is értékelhető kereslet legfeljebb a legnagyobb „nevek” verseskönyvei iránt volt. A többieké kézen-közön kelt el.)

 

7

A dedikáció-kutatás tárgya, egyre bizonyosabb, nem pusztán a bibliofília körébe tartozó „kézírással ékes könyv”, hanem maga az irodalomszociológiai folyamat. A dedikáció-szöveg ugyanis kettős természetű, mint írásaktus és mint rögzített tudattartalom is érdekes. Egyszerre „kemény” és „puha” irodalmi tény. Kemény, mert eseményként megfogható cselekvés, s puha, mert értelmezésre szoruló megnyilatkozás. Az irodalomszociológiai szempontból alapvető jelentőségű kapcsolatháló vázát a kemény irodalmi tények (a dedikálások) sorozata önmagában is megadja (kiemelve e kérdéskört az úgynevezett szubjektivitás köréből), a puha, értelmezést igénylő szövegek pedig e kapcsolatháló finomhangolását teszik lehetővé.

     A gyűjtők kedvtelésében tehát benne rejlik egy professzionális stúdium lehetősége.

 

JEGYZET: A Fenyőnek dedikált kötetek könyvtári jelzete a következő: Illyés Gyula (C. 6.035, B 18.405, C 6.034, B 18.403, B 18.404, B 18.402), Weöres Sándor (C. 6.144, C 6.142), Vas István (B 18.400, C 6.145), Hajnal Anna (A 7.679), Pap Károly (B 18.401)., Izsó Sámuel (C 6.150, C 6.149). A Fenyő által dedikált kötetek jelzete: Déry Tibornak (B 25.828, B 25.829, B 25.827, C 8.453), Bálint Klárának (B 49.352), Somlyó Györgynek C 22.411), Mikes Lajosnak (B 16.475), Gellért Oszkárnak (B 9.660, B 9.624, B 9.584, B 9.447, B 9.688, C 3.223C 3.236), Basch Lórántnak (B 19.727), Kunvári Bellának (B 23.917).

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...