Egy magyar vonatkozású Thomas Mann-dedikáció

tmki

A magyar könyves szakma történetének sajnálatosan elfelejtett, de fontos alakja volt Barna Sándor (1887—1952). Sorsa, ahogy mondani szokták, kész regény, s országokat, sőt földrészeket ível át. Életének főbb állomásai, sorrendben, így alakultak: Budapest, Bécs, Belgrád, Szabadka, Bécs, Budapest, Buenos Aires, s végül újra Budapest. A Népszava könyvkereskedésében kezdte, majd Az Est könyvosztályát vezette, 1919 után pedig, már emigrációban a Bécsi Magyar Ujság igazgatója volt. Szabadkán megalapította a magyar betűt szolgáló Literária könyv- és lapterjesztő vállalatot, majd, Magyarországra visszatérve, 1926-tól néhány évig a megújuló Magyar Hírlap kiadóhivatalát vezette. Innen, 1930-ban újra emigrációba ment, Argentínába, Buenos Airesbe költözött, ahol előbb egy kis magyar könyvkereskedést, majd, azt bővítve, egy nagyobb „internacionális” céget hozott létre. Elsősorban antifasiszta irodalom terjesztésére specializálódott, de emellett német nyelvű antikváriumot, spanyol nyelvű könyvkiadót is üzemeltetett, és szerzői jogok közvetítésével is foglalkozott. Az általa alapított Editorial Autorjus és a Progreso y Cultura a spanyol nyelvű könyvkiadásnak fontos intézményei lettek. 1948-ban tért haza. A konstrukciós perek egyik áldozataként börtönben halt meg.

      Pályájáról készülő nagyobb tanulmányom anyaggyűjtése során került elő (egykorú, 1948-ban készült fotókópia formájában) egy Thomas Mann-dedikáció. Ennek címzettje nem ő, hanem fia, Barna Erwin (1910–?), aki 1939-től formálisan is részt vett a cég vezetésében. (Ez a viszony a cég nevében is megjelent: Barna és fia könyvkereskedés, Alejandro Barna y Hijos.) Amennyire megítélhető, Ervin elsősorban a szerzői jogok értékesítésével foglalkozott a cégen belül, s így került kapcsolatba sok neves íróval, egyengetve könyveik spanyol nyelvű kiadásának útját.

tmbe      Az amerikai emigrációjában élő Thomas Mann neki szóló dedikációja a következő:

       Herrn Erwin Barna / mit verbindlichem Gruss /  Pacific Palisades, 14. IV. 1941. / Thomas Mann

      Sajnos, a fotókópiából nem állapítható meg, a nagy német író melyik művét ajánlotta az ifjabb Barnának, de nagyon valószínű, hogy valamelyik spanyol nyelvű kiadást köszönte így meg.

      Barna Ervin későbbi sorsa ismeretlen előttem – ő 1948-ban valószínűleg nem tért haza. Addigi életútja is csak apja életrajzának függvényeként vázolható föl. Budapesten született, anyja Berger Aranka (1890–?) volt, s életútja szüleiével együtt alakult. 1919 és 24 közt Bécsben élt, 1924/25-ben Belgrádban, 1925/26-ban Szabadkán, 1926/30-ban Budapesten, 1930 és 1948 közt Argentínában. A harmincas évek elején, egyéb lehetőség híján földmíves napszámosként dolgozott, majd ahogy apja cége stabilizálódott, az állami agrárfőiskolán tanult.1935-ben mézkereskedéssel is próbálkozott. Hogy mikor kapcsolódott be a családi cégbe, nem tudható, de 1939-ben már formálisan is cégtárs lett. Magyarul, németül, spanyolul bizonyosan, s talán angolul is tudott.

      Érdekességként említem meg, hogy 1940-ben egy levelében Guillermo de Torre (Jorge Luis Borges későbbi sógora) is emlegette – ők egy Lorca-kötet kiadása kapcsán álltak munkakapcsolatban.

      Argentínában, az internetes rákeresések tanúsága szerint, ma is „élő” név a Barna családnév. Nem lehetetlen, hogy Barna Ervin (vagy testvére, Tamás) leszármazottai.

       Ezt a Thomas Mann-dedikációt azzal a hátsó szándékkal teszem közzé, hátha a címzett nyomára vezet.

tmded

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...