Szabó Magda-dedikációk nyomában III.

becsybels

Szabó Magda és Szabolcska Mihály kapcsolata a dedikációk tükrében

 

 

becs12

Szabolcska Mihály (1861–1930) és Szabó Magda (1917–2007) között semmilyen ismeretség nem volt. Az írónő még csak 13 éves, amikor a „költő-géniusz” meghal. Viszont szülei, nagyszülei Szabolcska verseit ismerték minden bizonnyal. Nem csak Karinthy Így írtok ti könyvéből, vagy Ady Üzenet Költőcske Mihálynak versén keresztül. Szabolcska a korszak ünnepelt poétája volt: az irodalompolitika Ady és a Nyugatosok ellenében őt emelte piedesztálra, a harmadvonalbeli versfaragóból élvonalbeli költőt csinált.

„Szabolcska Mihály különös tragédiája, hogy a maga nagyon szűk látókörén, szellemi igénytelenségén, művészi jelentéktelenségén belül jó költő volt: egy-egy bonyodalommentes hangulat finom és nem is eredetiség nélküli kifejezője (…), de ezt a kedvesen verselgető falusi papot rajta kívül álló erők egyenrangúként akarták szembeállítani az óriással: Adyval (…). Ha nem keverik irodalmi és irodalompolitikai küzdelmekbe, ha nem akarnak eszményt és mértéket csinálni belőle, helye ott állhatna a tiszteletre méltó harmadrendűek, a viszonylag színvonalas epigonok között, s emléke olyan szeretetre méltó lehetne, mint mondjuk Tóth Kálmáné vagy Lévay Józsefé.” (A magyar irodalom arcképcsarnoka – MEK)

A család mégis közelebbről ismerte Szabolcskát, nem csak író-olvasó kapcsolat volt közöttük.
A vizsgált dedikáció Szabó János lelkésszel, Szabó Magda apai nagyapjával hozza kapcsolatba. Az ajánlás csak közvetett, nem a nagyapának írta a költő. Dr. Szabó János (1908–1988) jogásznak, Szabó Magda elsőfokú unokatestvérének címezte, tehát a nagyapa egy másik unokájának.

becs3Szabolcska 1886-ban végezte el a teológiát Debrecenben, majd később visszatért a városba és egy évig (1889–1990) senior volt. A nagyapát, Szabó Jánost itt ismerhette meg a végzése idején.

becs4

Szabó János református lelkész, a nagyapa

A költő utolsó kötetének (Őseim nyomán, 1928) megjelenésekor a nagyapa már nem élt. A dedikációt dr. Szabó János kérhette. Valószínűleg nagyapja előtt tisztelegve ezzel. Szabolcska Mihály az unoka családi körében nem volt beszédtéma. Ők már egy újabb generáció képviselői voltak: eszményük már nem Petőfi volt, bár a Nyugatosokat még ők sem értették. Reviczkyt, Komjáthyt és Vajdát olvasták, bár a Nyugatosokat már tanulták középiskolai tanulmányaik során.

becs5

dr. Szabó János (unoka), Szabó Magda unokatestvére

A dedikáció keletkezésekor (1928) Szabolcska mögül már kivonult az őt addig támogató irodalompolitika. Belátták, hogy Ady ellenében Szabolcskát felléptetni balfogás volt. Az olvasók is eltávolodtak a költőtől, nimbuszát már hamisnak érezték. A dedikáció mégsem érdektelen. Egy olyan 20 éves ifjú kérte a költőtől, aki már nem olvasta a verseit.

Szabolcska Mihály Szabó Magda nagyapjának barátja volt. Cérnaszál-vékonyságú kapocs, de mégis kapocs. Valószínűleg Szabó Elek is ismerte a költő írásait és ezt a történetet, az apja és a költő ismeretségéről megemlítette az írónőnek. Hogy nevetve, vagy sem? Azt már nem tudjuk.

 

 

becs6

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Szabó Magda-dedikációk nyomában II.

becsybels

Szabó Magda és Szentmihályiné Szabó Mária rokoni szálai a dedikációk tükrében

 

„Rokon-lelkek”

 szabómagda   szentmihályiné

Szabó Magda keveset írt apai családjáról, műveiben inkább édesanyja, Jablonczay Lenke rokonságát beszélte el. Pedig Szabó Elek oldalán is találhatunk írókat, zeneszerzőket.

Szabó Emil, árvaszéki elnök, az írónő édesapjának testvére zeneszerzéssel is foglalkozott.

Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája című munkájában ezt írta a darabról:

„Egy gyulai ügyvéd, Major Simon énekes népszínműve – zenéjét Nuszbek Sándor és Szabó Emil szerezte – kelt még figyelmet szeptemberben. Az »érzelmes magyaros muzsikájú«, hangulatos meséjű darab előadása azonban magán viseli a rendezőkéz hiányát. A színészek készületlenek, »a súgó érthetően kiabál«, ráadásul ledől a díszlet, s kevés híján maga alá temet három embert.”

Szabó Emil fia, ifj. Szabó Emil az Eötvös kollégium német-francia szakát látogatta. Kelemen Imre, Eckhart Sándor és Babits Mihály aláírást találni az indexkönyvében. Majd a Zeneakadémián tanult. Indexében Kodály, Bartók, Thomán István (Liszt Ferenc tanítvány) aláírás.
Tehát az apai ági rokonság is kedvelte a művészeteket.

Ennek az ágnak a történeteit Szabó Magda elsőfokú unokatestvére, Szentmihályiné Szabó Mária írta meg kétkötetes regényben. Az első kötet címe: Emberé a munka (1935), a másodiké: Istené az áldás (1936).

Szentmihályiné Szabó Mária Ottomány településen született 1888. október 31-én. Középiskoláit a debreceni református (Dóczi) Leánynevelő Intézetben kezdte, de négy osztály után anyagi okok miatt abba kellett hagynia tanulmányait. Széles körű műveltségét, történelmi tájékozottságát, nyelvismeretét autodidakta módon szerezte. A középosztály népszerű írójává vált, főképp asszonyhősöket a cselekmény középpontjába állító társadalmi és részletgazdag korhűséggel megírt történelmi és életrajzi regényei révén. (Lorántffy Zsuzsanna, 1938; Zrínyi Ilona, 1939) Lorántffy Zsuzsannáról szóló regénye még a Kádár-korszakban is két kiadást megért. Az írónő 1969-ben a leányfalusi református szeretetotthon fogadta be, s ennek lakója volt. 1982. június 24-én halt meg Leányfalun.

Szabó Magda apja és Szentmihályiné anyja testvérek voltak. A 14 Szabó-testvér között Szentmihályiné anyját Szabó Máriának hívták. Szentmihályiné azért lett Szabó, mert édesapja szintén Szabó volt: Visontay Szabó Mihály ottományi lelkész, de nem volt rokon.

A testvérek:

szmközös

A két írónő kapcsolatáról nem tudunk sokat. Bár unokatestvérek voltak, mégis nagy volt közöttük a korkülönbség. Ez annak tudható be, hogy akkoriban a nők fiatalon szültek,  Szabó Magda apja, Szabó Elek pedig későn házasodott. Így Szentmihályiné 29 évvel volt idősebb Szabó Magdánál.

Szabó Magda szerette Szentmihályiné könyveit, de valószínűleg nem találkoztak sokszor.

A vizsgált két dedikáció kapcsolatot teremt közöttük. Mindketten dedikáltak ugyancsak elsőfokú unokatestvérüknek, Szabó Ilona gyulai zongoratanárnőnek. Szabó Ilona édesapja Szabó László vármegyei törvényszéki elnök volt, Szabó Elek és Szabó Mária testvére.

A dedikációk személyesek, mindketten a zongoratanárnő családi becenevét használják. (Cuci)

felfelé

Szentmihályiné Szabó Mária dedikációja Szabó Ilonának

 

Míg Szentmihályiné a század első felének kedvelt írónője, addig Szabó Magda a század második felének megbecsült szerzője volt.

pilátus

Szabó Magda dedikációja Szabó Ilonának

családikapcs

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Szabó Magda-dedikációk nyomában I.

becsybels

Szabó Magda és Gion Nándor rokoni szálai a dedikációk tükrében

 

„Rokon-lelkek”

szm gn

Szabó Magda anyai ági családjáról elég pontos képünk van. Az írónő számos írásában megörökítette, illetve felhasználta rokonságának históriáit. Édesanyjának, Jablonczay Lenkének fiatal éveit a Régimódi történet című regényében beszélte el.

Édesapja, Szabó Elek családjáról már kevesebbet tudunk. Az Ókút című művében állít emléket ennek az ágnak. Annyit azért leszűrhetünk a Für Elise életrajzi regényéből, hogy mindazt a tudást, amivel a szülői ház felvértezte, édesapjától kapta. Édesanyjában a „művészt” ismerjük meg. (A kor tipikus középpolgári asszonya: még nem dolgozik, vizitel, nőegyletbe jár, otthon zongorázik, olvas.)

Gion Nándor anyai ági családjáról is elég pontos képünk van. A latroknak is játszott címet viselő tetralógiájában írja meg történetüket (Virágos katona, 1973; Rózsaméz, 1976; Ez a nap a miénk, 1997; Aranyat talált, 2002). Ő más társadalmi közegből jött. Náluk a nők is keményen dolgoztak. Művészetre nem volt idő. Az író szerencséjére nagyapja, Gallai István, aki a fentebb említett tetralógia főszereplője is, mezőőr volt. Sokat foglalkozott unokájával, szépen citerázott, és nagyon jól tudott mesélni. Utóbbi tehetségét örökölte az író.

Az apai ág itt is hiányzik.

Mindkét szerző írásaiban az anyai ág dominál. Szabó Magda esetében azért, mert édesanyja otthon volt vele és saját történeteit beszélte el lányának. Gion Nándor esetében anyai nagyapja fogta az író kezét és mesélt a felmenők dolgairól.

Szabó Magda Mondjátok meg Zsófikának regényének egy aláírt példánya dr. Juba Adolfné könyvtárában maradt fönn. A két író későbbi rokoni kapcsolatának jelképe is lehetne ez.

Szabó M aláírás 1

A szerzői névbeírás keletkezésének történetét sem lehet tudni. A címzett Gyulán élt, így gyanítható, hogy az írónő valamelyik gyulai író-olvasó találkozóján készülhetett az aláírás.

Szabó Magda többször járt Gyulán, rokoni szálak is fűzték a városhoz. Édesapjának testvére, Szabó László törvényszéki elnök volt a vármegyei rendszer idején, egyúttal az írónő keresztapja is. Lászlónak három gyermeke volt: János, Mária, Ilona. Őket, elsőfokú unokatestvéreit látogatta a városban az írónő. Jánosnak három lánya közül a középső gyermekének egyik fia dr. Juba Adolfné unokáját vette feleségül, amely házasságból két gyermek, Sarolta és Zsombor született.

Dr. Juba Adolfné lánya Jugoszláviában kötött házasságot az akkor még pályakezdő Gion Nándorral. Így lett a hölgy a határon túli író anyósa.

szabó m aláírás 2

A házaspár gyermeküket Magyarországon, a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban taníttatta. A lány itt ismerkedett meg későbbi férjével, Szabó Magda elsőfokú unokatestvérének unokájával.

családfa

A vizsgált dedikációkor még nem tudta a dedikáló Szabó Magda, hogy elsőfokú unokatestvérének dédunokái és a dedikációt kapó dr. Juba Adolfné dédunokái egy és ugyanazon személyek lesznek.

Szabó Magda elsőfokú unokatestvérének dédunokái Gion Nándor unokái is egyben.

 

 

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Egy elfelejtett költő portréjához

Fenyő Lászlóról, dedikáció-történeti kontextusban

 

1

A modern irodalom – ellentétben korábbi korszakok irodalmával – voltaképpen nagyüzem. Szereplői sokan vannak, s hogy hosszabb távon közülük kik kerülnek be a kánonba, s ezzel kik váltják meg belépőjegyüket az élő irodalomba, sok mindenen múlik. A tehetség és a teljesítmény, azaz a „mű” csak az egyik komponens. Az elfeledettséget – gyakorta méltatlanul – sokszor teljesen véletlenszerű elemek váltják ki. (A „hatástörténet” terminus annak a folyamatnak a hermeneutikai fedőneve, amelyet a hermeneutika nem ért, s nem is igyekszik megérteni.) A legfőbb szelekciós elv, a helycsinálás az újonnan föllépők számára, persze érvényesül – s a nyers érdekek szempontjából ez a lényeges. De a tudat, mely a mához vezető folyamatokat megérteni is akarja, s a lehető legmagasabb szintről szeretné azt folytatni – sérül, csonkul. Az okvetetlenkedő filológusok munkája így egyszerre terhes az irodalmi élet számára és nélkülözhetetlen. Terhes, mert „fölöslegesnek” ítélt dolgokkal bajlódnak, a „tudni nem érdemes dolgok tudományát” művelik, s nélkülözhetetlen, mert föltáró és emlékeztető munkájuk eredményei nélkül a (mindenkori) aktuális irodalmi élet önmagát csapja be, vezeti félre. Az aktuális irodalom önmaga emlékezetét számolja föl (vagy – „jobbik” esetben – redukálja fölismerhetetlenné), s ez Nietzsche óta meglehetősen tudatos, ám önromboló gyakorlat.

      A felejtés ellen vívott harc persze végső soron reménytelen, eredménye a legjobb esetben is csak részleges. Ez sem lebecsülendő azonban, ez is gazdagabbá teszi a megértést, az élő folyamatok vezérlő tudatát. A költő, akiről az alábbiakban egy meghatározott aspektusban szó lesz, jó példa minderre. Szinte teljesen elfeledett, ám saját kora irodalmában szerepe volt. Becsülték, s a maga eszközeivel ő is alakította az irodalmat. Az alaktalan, amorf tapasztalatnak alakot talált, megnevezte azt.

 

2

fenyo_laszlo

Fenyő László

Fenyő László (1902—1945) természetesen szerepel az irodalmi lexikonokban, nevét a lexikográfia már rögzítette. Életrajza néhány eleme folytán olykor az irodalomtörténet-írás is emlegeti. Tudható róla például, hogy József Attilával is volt kapcsolata, méghozzá meglehetősen ambivalens kapcsolata: a barátságból féltékenykedés és szerelmi rivalizálás alakult ki. (József Attila előtt ő volt Szántó Judit élettársa.)  Az is tudható róla, egyike volt a Nyugat viszonylag sokat szereplő munkatársainak – versek mellett úgynevezett „figyelőkkel” is. S az is fölemlegetődik olykor, hogy ő is a holocaust áldozata lett. Egyik mozzanat sem lényegtelen persze, valamit mindegyik elárul róla. Meggyilkolása például, mint sok más irodalmi és „civil” sorstársa esetében is, azzal az egyáltalán nem lényegtelen következménnyel járt, hogy kézirati hagyatéka, levelezése stb. is csaknem teljesen elpusztult. Megismerése szempontjából a legfőbb forrást így kinyomtatott művei (folyóiratközlései és könyvei) jelentik. Azaz megismerhetősége beszűkült s áttételessé vált. Az irodalomtörténet-írás, kellő motiváció híján, nem is bajlódik sokat az ő megismerésével sem.

      Mindeközben azonban szerencse, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtára speciális könyvtár. Egy-egy műből nemcsak egy példányt gyűjt, hanem – fölismerve a könyveknek az írókhoz való tartozásából fakadó jelentőségét – írói könyvtárakat, ajánlással ellátott példányokat is. Mindazt, ami könyv és író összetartozása révén valamiképpen az irodalmi reálfolyamatokat segít megérteni. S mivel a könyveknek csakugyan megvan a maguk külön sorsa, amely olykor megfigyelhető és leírható, e könyvtár Fenyő László irodalmi szerepével kapcsolatban is megőrzött sok mindent. Így – ha sajnos, nem is teljes körűen – a Fenyőnek dedikált művek egy része is megmaradt, s Fenyő ajánlásaiból is jónéhány. Ezzel pedig Fenyő irodalmi kapcsolathálójának egy része dokumentálhatóvá és elemezhetővé válik. A töredékanyag töredékességében is sok mindent megvilágít tehát – így, egyebek közt, Fenyőnek saját kora irodalmi életébe való beágyazottságára is következtethetünk.

 

3

Illyés

Illyés Gyula

A Fenyő Lászlónak dedikált könyvek egyik jelentős tömbje Illyés Gyulától (1902—1983) származik. Hat kötet maradt meg, az 1929 és 1940 közötti évekből. Az első kötet a Nehéz föld (1929) – Illyésnek ez volt debütáló könyve, de már ezt is Osvát Ernő pártfogolta, s a Nyugat adta ki. Ebben az ajánlás ez: Fenyő Lászlónak őszinte barátsággal Illyés Gyula Budapest, 1929. január 7. A második kötet a Sarjúrendek (1931), ez is Nyugat-kiadvány, a dedikáció itt ez:  Fenyő Lászlónak őszinte nagyrabecsülése jeléül A Szerző Kelébia 1931. I. 8.  (Hogy miért Kelébiából kelt a bejegyzés, nem tudjuk, valami közös alkalom állhatott a háttérben.)  Az időrendben következő könyv a magánkiadásban megjelent Három öreg (1931). Ebben ezt az ajánlást olvashatjuk: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Illyés Gyula 1932. jan. A negyedik kötet debreceni kiadvány, ezt a Nagy Károly könyvnyomda adta ki, címe: Ifjúság (1933). A szerző tájékozódásában ennek is megvan a maga speciális szerepe. Nemcsak azért, mert az Új írók című sorozat nemzedéki kereteiben, az úgynevezett irodalmi decentralizáció jegyében jelent meg – itt már a népi szervezkedés is tetten érhető. Az e kötetben olvasható ajánlás ez: Fenyő Lászlónak őszinte barátsággal Illyés Gyula 1933. Az ötödik könyv a Szálló egek alatt (1935), s ez újra Nyugat-kiadvány. Az ajánlás itt, talán játékból, talán némi rejtőzködésből, francia nyelvű: A mon cher ami et confrére congéniál L. Fenyő cordialement, Illyés Gyula 1935. VI. 4. Az utolsó kötet évekkel későbbi, ez az 1940-ben megjelent Illyés Gyula összegyűjtött versei – az addigi verstermés reprezentatív gyűjteménye, a Nyugat kiadásában. Az ajánlás itt csak ennyi: Fenyő Lászlónak szeretettel Illyés Gyula. A szerző ekkor már irodalomközéleti nagyhatalom volt, közvetlenül Babits irodalomszervezői szerepének átvétele előtt. Sajnos, nem lehet eldönteni, az 1935 és 40 közötti, illetve az 1940 utáni hiány miből adódik. Elkallódtak a példányok, azaz a véletlen szelektált, avagy a tiszteletpéldányok küldése szakadt meg. Elvileg mindkét lehetőség fönnáll, de a nagyobb valószínűsége a véletlen szelekciónak van. (Illyés és Fenyő kapcsolatára 1940 utáni adatok is rendelkezésre állanak.) S ami megmaradt a könyvek közül, az is arra vall, Illyés nagyon is számolt Fenyővel. Illendőnek tartotta, hogy az írók egymás közötti konvenciójának eleget tegyen vele kapcsolatban.

Weöres

Weöres Sándor

Illyés az élvonalbeli költők közül csak az egyik, aki megtisztelte könyveivel Fenyőt. Az egészen más alkatú, sok vonatkozásban Illyés ellentétének tekinthető Weöres Sándor (1913—1989) több ajánlása is megmaradt. (A sorozat teljessége itt sem bizonyos, a megmaradás esetlegességével itt is számolnunk kell.) Az egyik Weöres-kötet, amelybe Fenyőnek szóló ajánlás van, a pécsi „illetékességű” Hideg van (1934). Ebben ez a dedikáció olvasható: Fenyő Lászlónak becsüléssel és barátsággal Weöres Sándor Csönge, 1935. jan. 31.

Vas

Vas István

A másik a Nyugat-kiadványként megjelent A kő és az ember (1935), amelyben ez áll:  Fenyő Lászlónak tisztelettel és barátsággal Weöres Sándor Pécs, 1935. dec. 30.

Itt is magyarázó értékkel bír a konvencionális gesztus. A csodagyerekként indult fiatal Weöres, úgy látszik, szükségesnek ítélte, hogy könyvét megküldje Fenyőnek (is).  Illyéshez és Weöreshez képest is megint más irodalmi képlet Vas István (1910—1991), aki két dedikált kötettel ugyancsak ott volt Fenyő könyvtárában. A Levél a szabadságról című kötetben (1935) a fiatal, de Kassáktól már a Nyugathoz megtérő költő ezt jegyezte be: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Vas István 1935 szeptember.  A három évvel későbbi Menekülő múzsa (1938) dedikációja pedig ez: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Vas István.

       A megmaradt dedikált kötetek közül két további példány még ugyanebbe a sorba tartozik. Az egyik, az Ébredj fel bennem, álom (1935) a ma már méltatlanul keveset emlegetett, ám mindenképpen figyelemre méltó költőnő, Hajnal Anna (1907—1977) könyve. Ő saját kiadású vékony kis kötetébe ezt írta be: Fenyő Lászlónak barátsággal: Hajnal Anna Bp. 1935. A másik könyv, a Pap Károlyé (1897—1945)  kirí ugyan a verskötetek közül, de a magyar irodalomnak mindenképpen egyik paradigmatikus műve. Ez a Zsidó sebek és bűnök című „vitairat” (1935) a Kosmos kiadásában jelent meg, s ez az ajánlás olvasható benne: Fenyő Lászlónak baráti szeretettel Pap Károly Bpest 1935 júniusán.

Hajnal

Hajnal Anna

       Egy tucat könyv: nem sok, elenyésző töredéke a Fenyőt irodalmi szerepe és rangja okán „megillető” példányoknak. De mint cseppben a tenger, ez is sokat megmutat irodalmi fogadtatásából. Nemzedéktársai (Illyés, Pap) s a nála fiatalabbak (Weöres, Vas, Hajnal) figyelme, gesztusa jelzi, nagyon különböző karakterű költők becsülték, fedezték föl benne az írótársat, a maguk közé tartozót. S ez a minta kicsisége ellenére is irodalomszociológiai relevanciával bír. Ha valaki, akkor az írók tudják, kire kell figyelniük, ki a számukra fontos. Az a bizonyos, teljességgel informális, ám a hivatalos kánonnál is pontosabban mérő „hamburgi mérték” mindig működik. Itt is. Megmutatja Fenyő életművének és szerepének irodalmi relevanciáját.

 

4

A dedikálók egyike, a költőként jelentéktelen Izsó Sámuel, akinek még születési és halálozási évét sem ismerjük, más szempontból érdekes, gesztusa más összefüggésben tanulságos. Ő ugyanis, ha nem is alkotóként, de anyagi támogatóként, Kassák mozgalmainak mecénásaként valódi irodalmi szerepet töltött be. S ha ő úgy vélte, hogy Fenyő is azok közé tartozik, akiket érdemes dedikációval megtisztelni, az arra vall, Fenyő az ő nézőpontjából is érdemes alkotónak számított. Izsó mindenesetre Hirdess hitet című verskötetét (1940) így ajánlotta: Fenyő Lászlónak nagyrabecsüléssel Izsó Sámuel 1940. VI. 21. Majd két évvel később, Tasnádi bazár (1942) című kötetébe ezt írta be: Fenyő Lászlóéknak baráti szeretettel Izsó Sámuel 1942. V. (Itt a többes szám is beszédes, Izsó – úgy látszik – ekkor már nemcsak Fenyővel, de annak feleségével is személyes kapcsolatban állt. Nyilván anyagilag is támogatta a mindig máról-holnapra élő, teljességgel bizonytalan egzisztenciának számító költőt.) A mecénás szimata azonban maga is értékítélet, nem is akármilyen.

 

5

A dolog természete szerint fordított irányú dedikálás is zajlott: köteteit Fenyő is ajánlással ellátva küldte meg írótársainak, az irodalmi élet (számára valamiért fontos) egyéb szereplőinek. A múzeumi könyvtár ezekből a példányokból is őriz egy kollekciót. (A véletlen szelekcióval persze itt is számolni kell. A megmaradt példányok nyilvánvalóan csak egy kis töredékét alkotják a ténylegesen megszületett ajánlásoknak.)

     Ez a kollekció is tanulságos azonban, ez Fenyő László preferenciáiba enged bepillantást, s azt mutatja meg, őt milyen stratégia vezette gesztusaiban, e speciális önreprezentációkban.

     Az ajánlásokban legalább két vagy három különböző stratégia nyomát lehet fölfedezni. Többnyire a szöveg is, a megajándékozott személye is beszédes. Az egyik stratégia a megbecsülésé (s persze ezzel együtt a kapcsolatápolásé). Elküldöm könyvem annak, akit becsülök, s szeretném, ha tudna munkámról, eredményeimről. Ez a hasonszőrűekkel való kapcsolattartás érthető igény, mondhatnánk természetes gesztus. A szakmai alapú íróbarátság fönntartásának kézenfekvő eszköze és módja. A másik stratégia a számításé, annak is elküldöm könyvem, akit alkotóként esetleg nem is tartok igazán jelentősnek, de szerepe az irodalmi életben meghatározó, s „jó jóban lenni vele”. A gesztus persze itt legalábbis ambivalens, az ajánló nem teljesen őszinte, de a gesztus irodalomszociológiai funkciója valóságos. Az irodalmi élet szekunder alakítóinak, szerkesztőknek, lehetőség- és pénzosztóknak is érezniük kell az irántuk megnyilvánuló respektust. Ha ők kapnak dedikált példányt, az persze elsődlegesen csak captatio benevolentiae. A jóindulat megnyerése.

Déry Tibor

      Az első stratégiát Fenyő esetében elsősorban a Déry Tibornak (1894—1977) szóló gesztusok mutatják. Déry, akinek négy (megmaradt) ajánlás jutott, közel egy évtizeddel volt idősebb, mint Fenyő, de irodalmi helyzete még legalábbis bizonytalan és felemás volt. Beérkezése a harmincas években még nem történt meg, közéleti súlya nem volt számottevő. A Nyugatban is, Kassák lapjaiban is szerepelt, de nem tartozott azok közé, akiktől valakinek az irodalmi besorolása vagy pénze függött. Aki becsülte, önmagáért, illetve műveiért becsülte. S Fenyő, úgy látszik, a magyar irodalom e szegmenséhez tartozott. 1931 és 1939 közt négy könyvét is ajánlással küldte meg Dérynek. 1931-ben a Szavak, sebek című kötetében ez a dedikáció olvasható: Déry Tibornak szeretettel Fenyő László ’931. II. 13. Sztereotip formula ez, nehéz megítélni mögöttes tartalmát. De a kapcsolat meglétét, az irodalmi konvencióba való illeszkedést azért megmutatja. A három évvel későbbi Elítélt című kötet (1934) már beszédesebb. Ennek ajánlása ugyanis közös, bensőséges korrelációt idéz föl: Dérynek, szeretettel táncos-jelölt-társa Fenyő 1934. V. 23. A Déry-specialista Botka Ferenc lett volna a megmondhatója, milyen közös élményre, milyen életrajzi háttérre utal a szöveg, az azonban így is bizonyos: volt ilyen közösség kettejük közt. Az Őszi kávéház (1936), Fenyő e fontos kötete visszatér a szokványos formulához — Déry Tibornak szeretettel Fenyő László –, de ez az előzmények ismeretében mégis beszédesebb. Itt alighanem a megszokott, közeli nexusra vall. (Ezt erősíti, hogy datálva sincs.) Az utolsó – megmaradt – kötet a Hűség (1939), amelyet ezúttal maga a szerző adott ki. Ennek érdekessége, hogy a nyomtatott szöveget a szerző autográf javításai egészítik ki. Fenyő, úgy látszik, ügyelt rá, hogy írótársa pontos, jó szöveget olvashasson. Az ajánlás itt ez: Déry Tibornak / szeretettel / Fenyő László / 1939, III. 18.

Somlyó György

       Hasonló, mondhatnánk „érdek nélküli” stratégia figyelhető meg, amikor az irodalom peremén elhelyezkedő, de valamiért mégis figyelemre méltatott fiatalok az ajánlás címzettjei. Ilyenkor nem az irodalmi élet hierarchiája, hanem a személyes motívum a döntő. Így ajánlotta Elítélt című könyvét (1934) még a hivatalos megjelenés előtt egy fiatal, de az irodalomhoz sok szállal kapcsolódó hölgynek: Bálint Klárának / őszinte rokonszenvvel: Fenyő László / 1933, december. (Bálint Klára Bálint Aladár lánya, Endre testvére, előbb Szabó Lajos, utóbb Szerb Antal felesége volt. A könyv is Szerb könyvtárának részeként maradt meg.) Ugyanilyen megbecsülő, pusztán rokonszenvre épülő ajánlás szól a még nagyon fiatal Somlyó Györgynek (1920—2006). Ő a Városliget (1942) egyik példányát kapta meg, ezzel az ajánlással: Somlyó Györgynek szeretettel Fenyő László. Itt a dedikáció az idősebb költőnek egy szépreményű fiatal költő iránti megerősítő gesztusa.

 

6

A második stratégia nyomai – különböző változatokban – szerkesztőknek szánt ajánlásokban érhetők tetten. Ilyennek tekinthető például a Mikes Lajosnak adott példány, mindenekelőtt azonban a Gellért Oszkárnak szóló, egész sorozatot alkotó szerzői gesztus.

Mikes       A Fojtott virágzás (1928) Mikes Lajosnak (1872–1930) dedikált példánya a „rejtélyes doktornak”, Az Est-lapok befolyásos irodalmi szerkesztőjének szól, szövege ez: Dr Mikes Lajosnak / mély tisztelettel / Fenyő László / 1928 márc. 24. Mikes valódi tekintély volt, szerkesztői szerepe megkülönböztetett figyelmet érdemel, hiszen egy egész konszernt: három nagy lapot állított az élő magyar irodalom szolgálatába, s külön figyelt a fiatalok szerepeltetésére is. A dedikálás gesztusát e tény önmagában is jól magyarázza. Nem kizárható azonban egy ezzel a méltánylással egybeszövődő hátsó szándék sem: a szerkesztő jóindulatának megnyerése. Ez utóbbi szempont jelenléte csaknem teljesen bizonyos a Gellért Oszkárnak (1882–1967) szóló ajánlások

esetében. Gellért könyvtárában hét Fenyő-könyv maradt meg, s ez a folyamatosan kifejezett írói tiszteletadás csakis a Nyugat „szürke eminenciásának”, az Osvát majd Babits mögött is fontos informális szerepet betöltő irodalmi „adminisztrátornak” szólhatott. (Költészete mindezt önmagában nem indokolta volna, s életstílusa, alkata sem igen rokonítható a Fenyőével.) Nem is véletlen, hogy a Gellértnek szóló ajánlások gyakorlatilag teljes sorozatot alkotnak. Megvan már az 1926-ban kiadott Elveszett évek is,

Gellért Oszkár

Gellért Oszkár

ezzel az ajánlással: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel, / Fenyő László / 926 ápr 1. De megvan az 1928-a Fojtott virágzás, benne e sorokkal: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel / Fenyő László / 1928 márc. 24. Megvan a Szavak, sebek (1931) is, ezzel a dedikációval:

Gellért Oszkárnak / tisztelet, szeretet: / Fenyő László / 931, II/ 12. Az Elítélt (1933) ugyancsak megmaradt Gellértnek szóló sorokkal is: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel: / Fenyő László / 1933, XII. 1. De megvan az Őszi kávéház (1935) is: Gellért Oszkárnak / szeretettel: / Fenyő László / 1935. XII. 5. Majd következik a Hűség (1939), megintcsak ajánlással: Gellért Oszkárnak / szeretettel: Fenyő László / 939. III. 4. A sort az utolsó megjelent Fenyő-könyv, a Városliget (1943) zárja, ezúttal is dedikálva: Gellért Oszkárnak / tisztelő híve: Fenyő László. (Az ajánlásból most hiányzik a keltezés, maradt a pőre gesztus.)

       A Nyugathoz való tartozásnak, mint Fenyő számára fontos szempontnak a jelenlétére mutat rá a Baungarten Alapítvány jogtanácsosának, Basch Lórántnak (1885—1966) szóló ajánlás. Ennek érdekessége, hogy az 1928-ban megjelent Fojtott virágzásban olvasható, de maga a bejegyzés évekkel későbbi: Dr. Basch Lórántnak igaz tisztelője Fenyő László. 1935. jan. 2. Ez az erősen „megkésett”, mondhatnánk post festa dedikáció kétségkívül azért született meg, mert Fenyő számára (segély vagy díj reményében) fontossá vált a pénzcsap-kezelő ügyvéd. Jóindulatát megnyerni (vagy visszaigazolni) pedig célirányos volt, egy kötetet s a gesztust mindenképpen megért.

      A pénz, Fenyő helyzetében teljességgel érthetően, más dedikációk hátterében is alighanem ott volt. A Kunvári Bellának (1895—1979) adott Elveszett évek (1926) például ezért egészülhetett ki dedikációval: Dr. Kúnvári Bellának tisztelete jeléül 1926. május Fenyő László. Az irodalmi és művészeti érdeklődésű fogorvosnő ugyanis (akit egyébként a József Attila-irodalom is számon tart) könyvvásárlóként, esetleg alkalmi támogatóként is szóba jöhetett. (A verseskönyvért pénzt adó vásárló megbecsülendő ritkaság volt, üzletileg is értékelhető kereslet legfeljebb a legnagyobb „nevek” verseskönyvei iránt volt. A többieké kézen-közön kelt el.)

 

7

A dedikáció-kutatás tárgya, egyre bizonyosabb, nem pusztán a bibliofília körébe tartozó „kézírással ékes könyv”, hanem maga az irodalomszociológiai folyamat. A dedikáció-szöveg ugyanis kettős természetű, mint írásaktus és mint rögzített tudattartalom is érdekes. Egyszerre „kemény” és „puha” irodalmi tény. Kemény, mert eseményként megfogható cselekvés, s puha, mert értelmezésre szoruló megnyilatkozás. Az irodalomszociológiai szempontból alapvető jelentőségű kapcsolatháló vázát a kemény irodalmi tények (a dedikálások) sorozata önmagában is megadja (kiemelve e kérdéskört az úgynevezett szubjektivitás köréből), a puha, értelmezést igénylő szövegek pedig e kapcsolatháló finomhangolását teszik lehetővé.

     A gyűjtők kedvtelésében tehát benne rejlik egy professzionális stúdium lehetősége.

 

JEGYZET: A Fenyőnek dedikált kötetek könyvtári jelzete a következő: Illyés Gyula (C. 6.035, B 18.405, C 6.034, B 18.403, B 18.404, B 18.402), Weöres Sándor (C. 6.144, C 6.142), Vas István (B 18.400, C 6.145), Hajnal Anna (A 7.679), Pap Károly (B 18.401)., Izsó Sámuel (C 6.150, C 6.149). A Fenyő által dedikált kötetek jelzete: Déry Tibornak (B 25.828, B 25.829, B 25.827, C 8.453), Bálint Klárának (B 49.352), Somlyó Györgynek C 22.411), Mikes Lajosnak (B 16.475), Gellért Oszkárnak (B 9.660, B 9.624, B 9.584, B 9.447, B 9.688, C 3.223C 3.236), Basch Lórántnak (B 19.727), Kunvári Bellának (B 23.917).

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Zoltánka karrierje

kelecsenyi1

Krúdy portréA még mindig ritkának számító Krúdy-dedikációk sorában különleges helyet foglal el a Nyugat antikvárium 2013. áprilisi aukcióján felbukkant kis kötet. A Zoltánka című színmű 1913-as kiadásáról van szó. Ennek a könyvnek eleddig két aláírt példányáról tudtunk. A Törzs Jenő színművésznek még a kiadás évében dedikált példányt a Széchényi Könyvtár őrzi, a másik egy 2010 decemberében rendezett árverésen talált gazdára 55 000 Ft-os leütési áron.

Most azonban felülírja e példányok érdekességét és jelentőségét ez az újabb lelet. Valóban olyan ez kötetke, mint egy régészeti felfedezés. Krúdy Gyula ugyan senkinek sem dedikálta, de a bejegyzések többszörösen őrzik keze nyomát. A belső címlapon kétszeresen is: ceruzával, majd tintával.

A ceruzás bejegyzés a következő sorokat tartalmazza:

Ez a színdarab Petőfi Zoltánról, Petőfi fiáról és özv. Petőfi Sándornéról, Szendrey Júliáról szól – Szendrey Júliának ez évben van 100 esztendős születésnapja. 1929.

Az aláhúzott szövegrészek későbbi, tintával írott kiegészítések. Ugyancsak tintával írta a darab címe fölé: Krúdy Gyula könyveiből. További, apró, de nem jelentéktelen érdekesség, hogy feltehetőleg ugyanaz a kéz, azaz az író keze ékezetet tett az alcímben a nyomda által rövid u betűvel szedett szomorújáték szó fölé.

S még nincs vége a kézjegyeknek. Ha lapozunk egyet a kötetben a (számozatlan) 3. oldalon Krúdy Péternek, az író unokaöcsének haránt irányú, sajnos részleteiben kiolvashatatlan ceruzás ajánlását találjuk. Hogy kinek ajánlja – emlékül – ezt a ritkaságot, sajnos kiolvashatatlan. A dátum viszont igen: 1944. XI. 5.

Meglódulhat a fantáziánk. Kinek adja, írja alá nagybátyja kötetét a vészterhes történelmi hetekben?

Ám még nincs vége a szenzációknak. A java most jön. A belső címlap verzóján aprócska lapkivágat. A tenyérnyi kötetben bélyegnyi méretű beragasztott újságrészlet, rajta a színdarab történetének egy eddig ismeretlen dokumentuma.

7.40 Előadás a Stúdióból

Zoltánka. Szomorújáték egy élőképben és három felvonásban. Írta: Krúdy Gyula

Személyek:

Júlia – Péchy Blanka

Balázs Sándor – Hegedűs Tibor

Az öreg úr – Hajnal György

Házmesterné – Haas Lili

Zoltánka – Palásthy Géza

Völgyi – Baló Elemér

Pataky – Szerémy Zoltán

Öreg dajka – Iván Liza

Csizmadia – Anday Béla

Pici – Horváth Éva

A tiszteletes – Szeghő Endre

A doktor bácsi – Vándory Géza

Házmester – Keleti László

Rendezik: Hegedűs Tibor, a Vígszínház és Gyarmathy Sándor, a Stúdió rendezője.

Ha ez nem lenne eléggé szenzációs, a tetejébe még a lapkivágat szélére oda van írva a dátum, amikor a stúdió-előadás zajlott. Minden kétséget kizáróan Krúdy Gyula keze által: 1928 máj 16. /sic/.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tehát a Zoltánkát ezen a napon előadták a Magyar Rádióban. Nem felvették – hol volt még akkor a korszerű rögzítési technika –, hanem valamennyi színész jelenlétében megelevenítették, és sugározták az éterbe, már annak, akinek volt készüléke, amelyen meghallgathassa. Erről az eseményről nem tud a Krúdy-kutatás. Ő maga szerepelt ugyan a rádióban, például 1932. július 21-én, mikor is egyik novelláját olvasta föl, de 1928 májusából nincsen adat színdarabja előadását illetően. Könnyebb dolgunk lenne, ha a dátumozó kéz az újság címét is odaírta volna a cetlire, de hát ne legyünk telhetetlenek.

A kezdési időpont természetesen nem reggeli órát jelölt. Esti program volt ez. Nyilván megelőzte egy-két próba az adást, s elképzelhetjük magunknak a kor ismert és kevésbé ismert színészeit, akik a – feltételezhetően egyetlen – mikrofon előtt egymást váltogatva olvasták a szerepeiket, kínosan ügyelve arra, hogy ne nagyon zörögjenek a papírossal. Hegedűs Tibor, az ismert rendező magára osztotta az egyik főszerepet, és Péchy Blanka, Keleti László, Baló Elemér oldalán megelevenítette azt a darabot, melynek a maga idejében nem volt közönségsikere. Miért is lett volna, hiszen Krúdy nem volt vérbeli drámaíró, dramatikus művei csak egy karcsú kötet tesznek ki a Kalligram Kiadó gyűjteményes összkiadásában.

Ez a kis lelet bibliofil szenzáció, gyűjtők csemegéje, s nem mellesleg igen fontos rádiótörténeti emlék.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...