Ritka, mint a fehér holló?

pofikép

Bibliofil csapdák 1.

 

A hazai antikvár könyvkereskedelemben időnként előfordul, hogy az eladó megtéveszti a vevőt. Nem meglepő, az élet minden területére igaz ez.

Vannak, akik profi hamisítványokkal próbálkoznak – ami, akárhogy is nézzük, a büntetendő kategóriába tartozik – és vannak, akik annyira nyilvánvalóan gagyi utánzatokkal, hogy vevőjük szinte csak magára vethet, ha megvásárolja az adott terméket. Nem kis összegekről van szó, és utóbbi esetben minimális utánajárással elkerülhető lenne a pénzkidobás.

Vannak azonban olyan könyvek, ahol a rutinosabb gyűjtő is elbizonytalanodik, és nemegyszer belesétál a talán nem is tudatosan felállított csapdába. Amikor maga a kötet valóban bibliofilnak látszik. Annyira, hogy megtéveszti az eladót is.

*

Az Erdős Renée kézjegyével ellátott kötetek gyakran előforduló tételei nemcsak az internetes könyvárveréseknek, hanem a hagyományos aukcióknak is.

Erdős Renée (1879–1956) saját korában hallatlan népszerűségnek örvendett, amit a mai irodalomtörténeti besorolása nem tükröz. Pályája második szakaszában leginkább lektűrbe hajló regényeket írt, melyek nagy példányszámban, több kiadásban és számos utánnyomásban jelentek meg.

Az aukciókon rendszerint aláírt kötetei szoktak szerepelni.

Aki így hirdeti az eladni szánt könyvet, nem valótlant állít. Viszont Erdős esetében a szerzői aláírás éppenhogy nem bibliofil kézjegy.

Ha kézbe veszünk egy Erdős Renée-kötetet, mindig valami nyomtatott szöveget találunk az aláírás fölött. A gyűjteményes kiadás darabjaiban például ezt: „A szerző fenntartja magának a fordítás jogát minden nyelvre és minden egyéb jogot, így különösen színdarab, mozgófénykép-műre, stb. való átalakítás jogát.” A szerzői kézjegy itt mintha valami jogi szerződés aláírása lenne. Más esetekben konkrétan kiderül, hogy miről van szó. „E könyvnek minden eladásra jogosult példányát szerző aláírta”, szerepel az egyikben, „E mű minden eladásra jogosult példányát szerző aláírásával hitelesítette”, olvasható a másikban. Egy harmadikban ez áll: „Ezen regényből az írónő aláírásával ellátott példányok kerülhetnek csak forgalomba”, egy negyedik nagyon röviden, tömören és éppen ezért egyértelműen így rendelkezik: „E könyvnek csakis aláírásommal ellátott példányai adhatók el”.

De mi késztethet egy írót arra, hogy ennyit körmöljön?

A választ Kosztolányi Dezsőné Karinthy Frigyesről írott könyve adja meg: „Azok, akik nem élvezték a hivatalos körök kegyeit, s kezdetben […] a közönségét sem, ki voltak szolgáltatva a nyakló nélküli kizsákmányolásnak. Egyikét-másikát szőröstől-bőröstül örökáron, úgyszólván krajcárokért vették meg a könyvkiadók, de megesett, hogy egy fillért sem fizettek nekik, s még jó volt, ha a nyomdaköltséget nem az ő nyakukba varrták. Arról még szó sem volt, hogy példányszám vagy ív szerint kapnának százalékos tiszteletdíjat. Ezt csak sokkal-sokkal később tették kötelezővé. De még ezután is nem egy könyvkiadó nagyon tágan értelmezte ezt a kötelezettségét. Közben-közben nyomatott néhányszáz, olykor ezer olyan példányt is valamelyik műből, amelyről elfelejtette értesíteni annak íróját, s természetesen elszámolni is megfeledkezett róla. Ki ellenőrizte ezt? Ki tudta, vagy merte volna ellenőrizni? Hogy bizonyíthatta volna? Erdős Renée volt az egyetlen, aki minden megjelent példányát, az »előkelő« kiadó bosszúságára aláírta, s így próbálta ellenőrizni, s úgy mondták, hogy akadt a könyvkereskedőknél és az antikváriumokban olyan példányokra, melyek nem voltak aláírva” (Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről. Sajtó alá rend.: Kovács Ida. Bp., 1988. 58.)

Ráadásul az írónő egy idő után aláírás-bélyegzőt használt. Már nem aláírt, csak alápecsételt.

Mindenesetre az a furcsa fordított helyzet állt elő, hogy ritkábbak azok a kötetek, melyeket nem írt alá. Meglehet, ezeket kellene árverésen indítani.

*

Hasonló példaként említhető Mécs László (1895–1978) költő számos „bibliofil” kötete. Az irodalomtörténeti besorolása még neki sem történt meg, de kijelenthető, hogy nem tartozott az élmezőnybe.

Mécs más utat választott: ő aláírt ex libriseket ragasztott a kötetekbe. A könyvjegy már maga bibliofil tárgy lehetne, a szerző által aláírva még inkább; kérdés, hogy hány példányban létezik.

mécsMécs sok könyvében élt ezzel a lehetőséggel. Az Élőket nézek (1938) példányai „a szerző által aláírt, Bajor Ágost által rajzolt ex-libris”-t tartalmazzák. Egy aukción ebből a 8690. számú példány kelt el. És ez nem a legkisebb szám. A költő Összes versei kiadásában (1943) Stanisław Ostoja-Chrostowski fametszetes ex librise található, Mécs által aláírva. Árverésen a 16380. számú futott, online piactéren volt kapható a 18278. számú, egy budapesti antikváriumban – 8000 forintért – pedig bárki megveheti a 19198. számú példányt.

Húszezer bibliofil darab? Nem éppen fehér holló.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...