A „nagylelkű kupléíró” és József Attila

JA bélyegkép

Az Esti Hírlap 1982. április 8-i számában, Boríték címmel, Szász Péter kis cikket írt József Attiláról. E cikk az úgynevezett „kis színesek” közé tartozik, de nemcsak atmoszférateremtő erejével hat. Egy becses filológiai csemegét is kínál: egy sehol máshol meg nem jelent József Attila-szöveget, egy elismervényt. S ez a szöveg elég fontos ahhoz, hogy kicsit közelebbről szemügyre vegyük.

      Az elismervény, mint a cikkből kiderül, a Japán kávéház levélpapírjára íródott: „Japán kávéház. Tulajdonos Kraszner Menyhért, VI., Andrássy út 47.” Maga a papír a közlés időpontjában már „[f]oszladozó, összevissza ragasztott, kizöldült, merített levélpapír, amin az idő alapos munkát végzett.” A szöveg pedig, amelyet – sajnálatos módon – Szász Péter némileg „anonimizált”, a benne szereplő nevet kezdőbetűivel jelölve, ez:

      Elismerem, hogy H. R. úrral a mai estén két parti sakkot játszottam, s mindkét alkalommal 20-20 filléres mattot adott. Ugyanakkor H. R. úr elismeri, hogy az első partit én nyitottam jobban, de a B2 huszár lépést elnéztem. Tehát, ezért, 40 fillérrel tartozom. Ki kell jelentenem, hogy H. Rudolf úr a mai napon felvett busás honoráriumából, amely összeg valószínűleg az 5 pengőt is meghaladta, nekem fenti tartozáson kívül még 60 fillért kölcsönzött, mely összegért az éjszaka folyamán három tejeskávét és 6, azaz hat darab vajas, illetve dzsemmes zsemlét fogyaszthatok. H. Rudolf író úrnak így összesen 1 pengővel tartozom, ami összeget megállapodásunk szerint a távoli jövőben megadok. H. R. úr kijelentette, hogy akár egy évet is vár. H. R. úr ezennel nagylelkűnek nyilváníttatik.
Budapest, 1932. április 9.
Tisztelettel:
József Attila újságíró

 

     Az első kérdés, ami fölmerül, nyilvánvalóan az: hiteles-e ez a szöveg? Megítélésem szerint, igen. Az észjárás, amely e pár sorban megjelenik, jellegzetesen József Attila-i. De ettől függetlenül is: Szász Péter (1927–1983), a jeles filmes szakember, aki ekkor már, betegen, a filmszakmától visszavonulva,  csak alkalmi cikkeket írt, aligha mert volna egy fiktív „dokumentummal” előállni – a fikció és a valóság művészieskedő keverése még nem volt divatban. Egy fiktív szöveg közlése akkor s az ő részéről nem irodalmi gesztus, hanem hamisítás lett volna. S a fikcióteremtés szándékának ellentmond a cikk funkciója is. E cikk ugyanis, a József Attila-évforduló kapcsán, kihasználva a költő iránti érdeklődést, voltaképpen egy – tapintatból – névtelenségbe burkolt régi „lumpnak” állít emléket, aki halálos ágyán, pénze nem lévén, e kézirattal fizetett orvosának (innen a cím is, a Boríték). A cikk tehát a „nagylelkű kupléíró” emlékműve. A József Attila-szöveg pedig ennek az „emlékműnek” az alapzata. Az egész monumentum, amelyet a cikk H. R.-nek állít, ezen az alapzaton áll vagy bukik. A szövegnek mindenképpen hitelesnek kell lennie – másképp az egész megemlékezés értelmét veszti.

szaszpeter

Szász Péter

     De ha így van, Szász miért nem nevezi nevén azt, akiről beszél, s akinek nevét még a József Attila-szövegben is kezdőbetűire redukálja? A válasz, azt hiszem, nyilvánvaló: tapintatból. Egy elesett, „lepukkadt” régi pesti lumpról szól története, s ezt az embert, kevéssel halála után, e minőségében „nem illett” kiszerkeszteni. Márpedig a portré szerves része az, amit H. R.-ról az orvosa szavait megismételve Szász állít: „Volt ebben a megsemmisült emberben, ahogy ő mondta, lumpban és pesti linkben, alapvető önirónia és intelligencia. Felismerte, hogy az embernek egy sorsa van csak, és az is tele tragikomédiával.”  S Szász nemcsak elfedte a nevet, de az emberről azért annyit mégis csak elárult, amennyiből azok, akik ismerték, azonosítani tudták.

     S ezt az azonosítást a filológia is el tudja végezni. A szignóból, a Rudolf keresztnévből, s az életrajzi utalásokból (Komédia Orfeum, Moulin Rouge, az operettszerzőség, valamint a „zenés micsodák” emlegetése) jól körül lehet határolni H. R. személyét. József Attila sakkpartnere és hitelezője (de úgyis mondhatnánk: „mecénása”) Halász Rudolffal (1907—1981) azonosítható. Ő a hozzáférhető adatok szerint 1907. június 15-én született Nagyváradon (1932-ben tehát 25 éves volt!), s 1981. május 5-én halt meg Budapesten – amikor tehát történetét Szász megírta, még egy év sem telt el halála után. A lexikonok besorolása szerint zeneszerző és szövegíró volt. A bohémvilág krónikásai a „békebeli Moulin Rouge” egyik vezető figurájaként tartják számon, olyan szerzőként, akitől „sok nevezetes operett és sláger szövege származott”. Ismertebb dalai között olyanok említhetők meg, mint például: A haja szőke volt, Este fess a pesti nő, Lehet könny nélkül sírni, Csak a szépre emlékezem stb. A Halász csak művészneve volt, polgári neve haláláig a Siliga maradt. (Apja, a maga korában nevezetes „Siliga bácsi” gyermekszínházat működtetett.) A magyar szórakoztatóipar történetébe mindenesetre beírta (művész)nevét. (Olykor, némi bennfentességből, Siliga-Halászként is emlegetik, de neve még a sírkutatónak is gondot okozott. Halász Rudolf sírját hiába kereste, csak Siliga Rudolfé van meg.) Műveiről – mutatis mutandis – alighanem az mondható el, amit Molnár Gál Péter Szenes Iván dalairól írt: „Megannyi léha örökbecs.” (Magát Halászt egyébként MGP „a méltatlanul elfeledett dalköltő”-ként emlegette – valószínűleg joggal.)

JA_1932

József Attila 1932-ben

     József Attila számára Halász Rudolf természetesen egyike volt a kávéházi ismeretségeknek. Találkozásuk jelentőségét nem is a lejátszott két sakkparti s a hatvan fillér adja (bár valószínű, hogy a soha vissza nem fizetett „kölcsön” is jól jött neki). A találkozás igazi jelentőségét az elismervény adja meg. Ez nemcsak az életrajz egyik jellegzetes kávéházi epizódját teszi felidézhetővé, de elemezhetővé teszi azt az attitűdöt is, amellyel a költő lereagálta ezt a helyzetet.  Az elismervény: személyiségtörténeti dokumentum. Egy nagyon összetett emberi viszonyulás dokumentuma. A kiszolgáltatottság „játékos” és önérzetes „beismerése” és vállalhatóvá transzformálása. Halászt „íróvá” emeli, önmagát „újságíróvá” fokozza le, elismeri a sakkvereséget és a „kölcsönfelvételt”, de mindezt olyan verbális (s mentális) ellenpontozással, amely számára mindezt „lenyelhetővé”, elviselhetővé tette. Sajátos önvédelmi rabulisztika ez tehát, a kiszolgáltatott ember reakciója, aki önbecsülése feladása nélkül másként nem reagálhat. Aki verbális transzformációval védi meg önérzetét. Nincs más eszköze. Mert a pénzre, bármily kis összeg is, szüksége volt.

     Érdekes, hogy ezt az elismervényt Halász megőrizte. Úgy látszik, a kettőjük irodalmi jelentősége közötti aszimmetriával tisztában volt. (Nemcsak 1937, vagy 1945 után, de a jelek szerint már 1932 és 1937 között is.) Amikor pedig már semmije nem volt, orvosát ezzel az elismervénnyel „honorálta”.

*

Ki volt az az orvos, aki „hálapénzként” megkapta ezt a kéziratot?  Egyelőre nem tudjuk. De valószínűleg Szász Pétert is kezelte, s az „íróbetegnek” ő mutatta meg, amit másik betegétől kapott.  Neve nemcsak a filológiai pedantéria szemszögéből fontos. A kézirat ugyanis vagy ma is az ő birtokában van, vagy ha ő már nem él, az örökösei birtokában. S az elismervény kézirata filológus kezében olyasmiről is vallhat, amire Szász Péter nem figyelt föl.

     E cikket nem utolsósorban annak reményében írtam, hátha segít nyomára akadni a lappangó dokumentumnak.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Antikváriumok: hullámzó őszi-téli szezon

69arvbori

Jól kezdett az aukciós antikvár könyvpiac 2012 őszén. Néhány szép eredménnyel zárult árverést követően, aztán fokozatosan visszaesett az érdeklődés. Év végére a legnagyobb várakozással kísért ritkaságoknak sem akadt vevőjük.

Jellemzően a dedikált könyveknek, kéziratoknak, történelmi dokumentumoknak és az avantgárd műveknek volt keletjük. A csúcsra Ady Endre, József Attila, Pilinszky János, Karinthy Frigyes ajánlásokat tartalmazó kötetei jutottak.

Különleges dedikált könyvekkel parádézott az Abaúj Antikvárium októberi és decemberi árverése is. Az előbbin Ady Endre Vér és arany 1910-es kiadásának egy, a költő által aláírt, „Bertának ajánlom – Ady Endre 1911 XII. 20” beírással ellátott kötete ért meg valakinek 1,4 millió forintot. A decemberi aukción is a szerzői dedikációk vonzották a gyűjtőket. Ekkor egymillió forintra licitálták a mindössze háromszáz példányban kiadott a Szépség koldusa, és 420 ezerre a Nem én kiáltok kötetet. Amelyekbe makói és szegedi pártfogójának szóló sorokat írt József Attila. Juhász Gyula három dedikált versgyűjteménye, 100, illetve 130-130 ezer forintot ért. Visszamaradt viszont a Holnap antológia második könyve, Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka új költeményeivel, a szerzők ajánló soraival.

Egy József Attila dedikáció az évad legsikeresebbnek mondható aukcióját rendező Krisztina Antikváriumnak is bejött. Több mint háromszoros áron, félmillióért kelt el a Medvetánc, a költő által kézzel számozott, dedikált példánya. Nagyváthy János A’ szorgalmatos mezei-gazda című kétkötetes munkájának ritkasága és a dedikáció címzettjének (Széchényi Ferenc) személye is közrejátszhatott, hogy ezt a tételt is félmillióra licitálták. 360 ezer forint lett Pilinszky János első verseskötete, a Trapéz és korlát Weöres Sándornak szóló ajánlással. 260 ezer forintért vették meg Kosztolányi Dezső Csak csont vagyok, csak hús vagyok kezdetű ötsoros versének zöld tintával írt kéziratát. Babits Mihály Őszinteség című versének kéziratos első versszakát és a költő aláírását 60 ezerről 160 ezerre juttatták. 240 ezer forintért ütötték le a trianoni béketárgyalások teljes magyar vonatkozású anyagát tartalmazó, a külügyminisztériumi kiadásban 1920-21-ben megjelent három kötetet és azt a térkép- és statisztikai gyűjteményt, amellyel a magyar küldöttség megpróbálta a magyar álláspontot megvédeni, eredménytelenül.

Széchenyi István kötetekért mindig sokat adnak. A Krisztina aukcióján 300 ezer forintért kelt el a szerző egyik legritkább műve, a Balatoni gőzhajózás 1846-os első kiadása, csakúgy, mint a Lovakrul első kiadása. A vadászati irodalom ritka darabja, Széchényi Lajosnak a vadászati törvényről írt, és öccsének ajánlott példánya, amelyben Széchenyi István beírása is szerepel, már a Központi Antikváriumnak hozott eredményt, midőn 1,6 millióra duplázott. Juhász Jácint emlékiratai, a Hetven év reményei és csalódásai Mária Valéria főhercegnő Wallsee-i könyvtárából 1,3 millióra ötszörözött. A tudós paptanár, akadémikus, a szabadságharc tábori papja, Kossuth, majd Ferenc József és Erzsébet királyné gyermekeinek nevelője volt. Ugyancsak egy főúri könyvtárból, a Rákócziakéból maradt fenn Pázmány Péter fő műve, az Isteni igazságra vezérlő kalauz első kiadása. Kuriózumát az adja, hogy benne a protestáns Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem kisebbik fiának tulajdonosi bejegyzése szerepel. A katolikus hitvédelem szintézisét az a Rákóczi Pál tanulmányozta, aki e mű hatására és mostohaanyja, Telegdi Borbála ösztönzésére katolikussá lett. (egymillió forint).

Központi Antikváriumban folytatódott az év eleji Petőfi-boom három első kiadással ( Czipruslombok Etelke sírjáról, A helység kalapácsa és A hóhér kötele 1,5 millió, 600 illetve 300 ezer forint) és a még ezeknél is becsesebb könyvtöredékkel, az Apostollal, a Petőfi újabb versei 1847 és 1849 – Emich Gusztáv-féle 1851-es kiadásból (950 ezer forint).
Ennél magasabb liciteket is adtak a legrangosabb antikvárium árverésén: egy XVII- XVIII. századi arab nyelvű Koránért 2,8 milliót, Johannes Kellner von Kirchheim 1500-es orvosi munkájáért 2 milliót és Laurentius Corvinus Cosmographiájáért 1,7 milliót. De nehezen értelmezhető, miért maradtak vissza az olyan egyedülálló dokumentumok, mint Andrássy Gyula miniszterelnök Erzsébet királynéhoz írt hosszú, személyes hangú levele, vagy Fáy Dezső festmények, grafikák százait, az általa illusztrált és neki dedikált könyveket, leveleket tartalmazó hagyatéka, avagy Szathmáry Lajosnak, az amerikai emigráció jelentős alakjának háromszáz darabos kéziratgyűjteménye, egyebek mellett egy dedikált József Attila-kötettel (Döntsd a tőkét) egy Ady kézirattal és három Kossuth levéllel. Ha csak arra nem gondolunk, hogy ezek jószerivel közgyűjteményekbe való, múzeumi darabok. Márpedig ezek anyagi helyzetét ismerve, nincs is min csodálkozni.

A Szőnyi Antikváriumának is volt fényesebb aukciója, mint a novemberi, ahol ugyan húsz tételért adtak százezer forintnál többet, de sok tétel bennragadt. Ami kelendő volt, az a dedikált kötetek és az avantgárd irodalom. Egy Ortutay Gyulának dedikált Radnóti Miklós kötet, az 1943-as első kiadású Orpheus nyomában Műfordítások kétezer év költőiből 270 ezer forintra ötszörözött. A Kassák Lajos köréhez tartozó, vasmunkásból lett költő, Lantos Béla Gyere te szomjas című, mindössze száz példányban megjelent avantgárd kötetéért 175 ezer forintot adtak. 130 ezer forintra licitálták Déry Tibor Énekelnek és meghalnak című versgyűjteményét, Kassák Lajos borítójával.

Az Antiquarium Hungaricum stratégiája a visszafogott árakra épült. Így aztán az októberi árverésén alig maradt vissza 20 százaléknyi a 340 tételből, és magas licitek is voltak. Ezek közé tartozott két dedikált Karinthy Frigyes könyv, a Nem mondhatom el senkinek Márai Sándornak ajánlva, a megajándékozott exlibrisével 120 ezer, az Utazás a koponyám körül 1936-os dedikált, első kiadása 65 ezer forintért. A legtöbbet, 240 ezer forintot pedig a falusi nótárius és Rontó Pál történeteinek szerzőjétől, Gvadányi Józseftől egy 1783-ban írt hadtörténeti munka ért.

Kádár Márta


1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...