Édes-keserű szólikőr, némi önéletrajzzal ízesítve

avasikicsi

kabai lóránt avasi keserű című verseskötetéről

 

 

kabai lóránt ötödik verseskötete provokatív költői vállalkozás, mely nem csupán radikálisan új hangnemet szólaltat meg a szerző életművén belül, hanem egyúttal a líra műfajának határait feszegeti. A kötet három ciklusra tagolódik, melyek más-más nézőpontból, más poétikai eszközökkel, ám ugyanarról az élményvilágról adnak számot.

vasgyár

            Az első ciklus, a váróterem központi élménye a költői beszélő társadalom peremére vetettsége – nem kevés önéletrajzi utalással a költő szülővárosára, Miskolcra. Már a kötet nyitóverse, a vasgyári capriccio is a kelet-magyarországi iparvárosi környezet, az e tájékon uralkodó, olykor kilátástalannak ható életviszonyok olyan képeit tárja elénk, melyekről csak az szólhat hitelesen, aki testközelből ismeri őket:

vasgyári capriccio

savószín égbolt, elvárakozások,
megtévedő visszhangok a gépházban,
a kohósalakon gaz szökken szárba,
mint valami idebent, és csak zálog

a fáradtolajszag, várandós párna
az éhség, aminek mélyére ások,
gépzsír, kacaj, kín és dac, talán már sok
ez így, egyben, rendesen összerázva.

van, amire nem lehet gondolni sem.
van, amit át csak felesleges, eldől.
indulnom kell mégis, muß und soll. ilyen

nagy levegő az élet, szép is ettől,
miként a név, birtokosa, de minden;
fű és magának-való-lét és felhők.

A ciklus szinte összes versének egyik fő szövegszervező elvét képzik az önéletrajzi elemek. Mindazonáltal találhatunk a ciklus poémái között József Attila-parafrázist (ami azt illeti, kettőt is, melyek közül az egyikben kabai nem átallott az egész Ódát oly módon átértelmezni, hogy az eredeti szövegből kihagyott bizonyos szintagmákat), Guilhém de Cabestanh, a középkori katalán trubadúr emlékére írott hommage-verset, valamint az 1956-os forradalomra reflektáló szöveget (Coda). A műveket meghatározó elsődleges tényező mégis végig a Miskolcon felnőtt, az életet és az őt körülvevő világot keserédes iróniával egyszerre imádó és gyűlölő, a perifériára szorulni látszó művész perspektívája, miként az az önéletrajz 2009-ből című versből is kitűnik, mely talán az egész kötet egyik legőszintébb hangvételben megszólaló szövege a maga minimalizmusával:

önarckép 2009-ből

és még egyszer megnézi magát a tükörben.
hátratántorodik, de nem attól, ahogy kinéz;
a megszokott arcvonások, ugyanaz a haj.
hanem a tekintete. eszelős pillantás,
a viharral szembenéző kapitányé.
és a kapitány azt mondja: „a kurva úristenit!”
de utána rögtön ezt: „gyere csak, gyere, küzdjünk meg!”
nyilván a mosoly teszi.
az a kései, keserű mosoly.

A második, munkacím: élethasználatiútasítás című versblokk egészen más poétikai elvek szerint megszólaló, számozott prózaversek gyűjteménye. Az önmagát olykor ugyancsak nem kevés iróniával kísérleti filozófusnak aposztrofáló költő egyes szám második személyű felszólító módban megszólalva életvezetési és / vagy lelki túlélési tanácsokat ad a mindenkori olvasónak, s persze egyúttal önmagának is. A perspektíva itt sem változik, ám a lírai beszélő még jobban kitárulkozik. Megosztja olvasójával nem kevés élettapasztalatát, s a szinte minden szöveget továbbra is átható, egyfajta túlélési stratégiaként működő iróniába nem kevés életbölcsesség is vegyül, filozófiai mélységeket kölcsönözve a prózaverseknek. Erre egyik legjobb példa a 11-es számú szöveg:

(11)

ne gondolkozz a gyűlöleten, csak tedd; okát keresned felesleges időtöltés, ha már megvan, él és aktív is, hasztalan az eredetvizsgálat, és a legnagyobb hiba lenne belegondolva esetleg revideálnod álláspontod – hiszen gyűlöleted a leghűségesebb kísérőd, éned árnyéka, hát taroljon le az undor, gyűlölj masszívan, üss és vess be mindent: nincs alku, legyen boldogtalan nyomorult, lehetetlenítsd el egészen azt, akire támaszkodik gyűlöleted, facsard ki és daráld le; éld fel.

Az életfilozófiai traktátus azonban egy ponton, kabai költészetére jellemző avantgárd(os) gesztussal egyszer csak félbeszakad, az alábbi, egy egész oldalt elfoglaló mondattal: mindezt elég hosszan lehetne folytatni.

            A harmadik ciklus, a sötétkamra a kötet leghosszabb tematikus egysége. Ez is kizárólag prózaversekből áll, ám ezek egyrészt sokkal minimalistább, másrészt sokkal fragmentáltabb szövegek, mint a munkacím: élethasználatiutasítás ciklus filozófiai traktátusra emlékeztető versei. Sokkal inkább naplóbejegyzésekre emlékeztető, ugyancsak önéletrajzi elemekkel telített szövegek:

élni világnézet

van, aki szerint hiú vagyok hozzá, mások viszont úgy tartják, hogy csak gyáva, azaz konkrétan dadogok ugyan róla, miközben pusztán hangolok, akad olyan is, aki szerint mégiscsak a felelősségtudat tart vissza tőle, és ez nagyon rendben is van így, megint más hangoztatja, hogy rég rossz az, ha mindössze a felelősség jelent akadályt, és van, aki szerint időm sincs rá – mindez csak úgy, voltaképp mellékesen jutott eszembe a naptárra nézve, ma is szerda van.

olvashatjuk az élni világnézet című bejegyzést e lírai napló vége tájékán, melyben a beszélő immár nem először szembesül, vagy inkább kíméletlenül szembesíti önmagát saját élete hétköznapiságával és kisszerűségével. A XXI. században már a művészember sem feltétlenül érzi kiválasztottnak magát problémái az átlagember problémái, élményei a mi élményeink, s éppen ez a leplezetlen hétköznapiság teszi kabai lóránt verseit annyira átélhetővé. Alanyi líra ez, mely egyúttal túl is lép a puszta alanyiságon, hiszen a megszólaló alany végső soron bármelyikünkkel behelyettesíthető.

avasibor

            Kabai e kötetben helyet kapott versei is azon az úton járnak, melyet a magyar neoavantgárd költészet immár klasszikus számba menő jelesei, mint Zalán Tibor, Géczi János, Bíró József vagy Szkárosi Endre tapostak ki a magyar irodalomtörténeti tradícióban, vagy éppenséggel, miként arra a fülszöveg is utal, többek között Hajas Tibor, Balaskó Jenő vagy Szentjóby Tamás poétikai örökségét viszi tovább. Mindezzel párhuzamosan a kötet számos újszerű elemet, poétikai megoldást is tartalmaz. Való igaz, e versekben erőteljesen jelen vannak a neovantgárd poétikái, elsősorban a vállalt profanitás és provokativitás terén. Összességében azonban már vajmi kevéssé van jelen a magát rendületlenül avantgárd alkotónak valló szerző e könyvében az experimentális regiszter, a korábbi köteteire oly jellemző kísérletezés – egy érett, a végletekig letisztult költői hang szólal meg az avasi keserű verseiben, akinek, miként találó fülszövegében Keresztury Tibor fogalmaz: „semmi se drága és semmi se szent”, „aki senkinek sem akar megfelelni, verseiben nem köt kompromisszumot”.

            Az avasi keserű, e keserédességében önmagát saját címe felől a mindenkori olvasónak valóban egyfajta fanyar lírai likőrként felkínáló verseskötet a már-már végletes alanyiság és önéletrajziság (a kettő nem válik el szorosan egymástól), a biográfiai én kendőzetlen versbe öntése által emelkedik a kortárs magyar líra fontos alkotásává. kabai, az eddig előszeretettel kísérletező szerző (egyúttal eddig sikeresen titokban tartott álneves prózaírói alteregójáról, Spiegelmann Lauráról is lerántva a leplet) új könyvében átütő közvetlenséggel szólal meg, mely újszerűségéből kifolyólag talán a szerző pályáján fordulópontnak is tekinthető.

 

(Miskolc, Szoba Kiadó, 2013, 120 oldal)  


Képek forrása: az avasi keserű Facebook-oldala.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...