Móricz Zsigmond (író, 1879-1942) géppel írt levele autográf aláírásával 1930. / Kézirat

moricz

MÓRICZ Zsigmond (író, 1879-1942) géppel írt levele autográf aláírásával, „Igen tisztelt Uram!” megszólítással. „A Nyugat kisérletképpen a könyvesboltjával kapcsolatban képkiállítást rendez. Ezen kiállításon Basilides Barna és Sándor, Fáy Dezső, Kohán György, Szobotka Imre és Szőnyi István egész kollekcióval vesznek részt s a Nyugat kedvéért műterem-árakat szabtak meg. Ilyen olcsón ilyen szép képeket még nem lehetett Budapesten kiállításon kapni. Kérjük, látogassa meg a Nyugat boltját, amely a Vilmos Császár út 34 sz. házban van. Nyitva hétköznaponként de. 9-től du. 4-ig. – Tisztelettel a Nyugat Móricz Zs.” Kelt: Budapest, 1930. jún. 6. A Nyugat fejléces levélpapírján, egy gépelt oldal, alul Móricz autográf aláírásával, szép állapotban.

moricz_nyugat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

literary manuscripts 1930. /

Zsigmond Móricz, (June 29, 1879, Tiszacsécse — September 4, 1942) was a major Hungarian novelist and Social Realist. During the revolutionary government after World War I, he was vice president of the Vörösmarty Academy. After its fall, his plays were not performed in the National Theater, and his work was published only in Nyugat and Az Est. At the end of 1929 he became the prose editor for Nyugat.

 

>>KönyvLap

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

[Kovács Júlia]: Az árva Mariska napjai

0149010287473

A könyv hosszas előkészületek, tervezgetések után végül 1911 elején jelent meg a Nyugat Kiadó sorozatában, meglehetősen magas (hatezres) példányszámban. (De nem fogyott el: Buda Attila szerint még a húszas években is volt belőle raktáron.) A címet meglehetősen következetlenül idézik: az „árva” időnként nagybetűvel szerepel, a „napjai” helyett pedig olykor „naplója”.
Hatvany többekkel elolvastatta a szöveget, s azon feltehetőleg többen „csiszolgathattak” is: a levelezésből kiderül, hogy a kézirat már 1904-ben járt Ignotusnál (aki a közlés lehetőségét is meglebegteti, de aztán elhárítja), 1910-ben Szép Ernőnél (eredetileg az előszót is ő írta volna), és természetesen Bródynál (aki végül megírta az előszót). Valószínű, hogy maga Hatvany is hozzányúlt.
A kötet nem keltett túlságosan nagy visszhangot, de a kevés fellelt kritika – az adott fórum „világnézetének” megfelelően – jól leképezi mind a „kényes” téma, a szokatlan hang iránti érdeklődést, mind az ellenállást, megbotránkozást. Közös bennük, hogy az „irodalmi minőség” elé helyezik – és attól mereven el is választják – a szöveg különleges, közvetlen dokumentum értékét. Bródy előszava is ezt az olvasatot erősíti: „Írói készséget már nem is kerestem bennük, hanem szépet a magam számára, és még abban reménykedtem, hogy helyzeteket találok itt, amelyeknek semmi köze az irodalomhoz, amelyekhez mesterségbeli nem nyúl soha. […] Fájdalmas gyönyörűséggel olvastam végig a könyvet, amely a legritkább emberi dokumentumokkal van teli, a léleknek olyan szűzi tájairól szól, ahol soha még senki se járt.” Ugyanakkor azt is megpendíti, hogy minőség mintha éppen a tudatos megformálás hiányában, a nyers, közvetlen elbeszélésben rejlene. A szöveg „több, mint az irodalom, mert nem kész, nyers és friss, új és becsületes”. Bródy a nőírókat illető várakozással, azaz inkább szkepszissel kezd neki a szöveg olvasásának, amely aztán gyorsan beszippantja: „A tizedik lap felé már egyszerű és mohó olvasó lett belőlem”. Gonda József ugyancsak eredeti, friss kísérletként üdvözli a kötetet, mint „új, érdekes irodalmi eseményt”. De szintén inkább tartalmánál, mint megformálásánál fogva: „Írói kvalitásokat […] ne keressünk a könyvben, mert ilyenek nincsenek. Nyers, természethű nyelv, szinte durván is érdes.” Lesznai Anna Nyugat-beli recenziója14 sem elsősorban művészi alkotásként fogadja be a szöveget, maga az „élet” rendíti meg benne. „A művészi mérlegelés lehetősége és az, hogy jól van-e írva, milyen irodalmi értékű és jellegű, ez a könnyek és véletlenség szülte élettörténet – elenyésznek számomra. Árva Mariskát, magát, látom.”
A kritikák másik visszatérő eleme a reflektálás a tisztaság/bűn/szenvedés motívumra, disszonanciára: a már-már idealisztikus és irracionális ártatlanságot képviselő hangra, amely egy hagyományosan (és persze a nő oldaláról) az erkölcstelenséggel asszociált világból szól. Ezt a kettősséget többen is megemlítik, már Bródy előszava is: „az a »rossz« leány, akinek itt a legőszintébb hangját fogjuk hallani, egyike a legjobb és legerkölcsösebb lényeknek, akikkel az életben – elevenen vagy írásban – találkoztam. […] Tudatlanság és esprit, szemérmesség és szemérmetlenség, reszkető babona és egy huszár bátorsága.” Gonda (egyébként nemcsak itt) szinte szó szerint a Bródy-előszó zárószavait ismétli: „Erkölcstelen egy könyv, amelyből erkölcsöt lehet tanulni.” Lesznai Anna egyfajta „női” szolidaritással és tisztelettel nyúl a szöveghez; a könyvből áradó szenvedés, áldozat, félelem és részvét hatása alá kerülve. A Katholikus Szemle15 azonban nem talál semmi felemelőt a könyvben: rávetíti saját, meglehetősen szűk értékrendszerét, s ezen a mérlegen a kötet könnyűnek találtatik. A testiség, a bordélyház, mint téma megjelenése már önmagában garantálja a szenny, a bűn, a perverzió, az olvasó „provokálását”. (Ilyen „szennyes” dolgokról nem szabad írni, még ha részei is az életnek…) Az ellenállás moralizálásban és patologizálásban fejeződik ki. A recenzens „erkölcsi” szempontból marasztalja el a művet és a kiadást, és oldalvágásként a Nyugat Kiadó is megkapja a magáét.
Bródy az előszó zárásában megnyugtatja az olvasókat Mariska további sorsát illetően: „Biztosítottak engem – és én is biztosíthatom a megértő és jószívű olvasót –, hogy Juliska hites feleség, úri nő lett, aki élni és írni is megtanult, és jóakaratú mosollyal szánakozik vergődésének e naplóján. Mintha, aki ezt írta, más személy lett volna, nem ő, mégis a legigazibb testvére, akinek megalázott és hősi korszakára büszkén gondol.” Juliska történetének ez a fázisa, a „hites feleséggé, úrinővé” válás folyamata azért feltehetőleg nem volt ennyire zökkenőmentes. Nem tudni, milyen volt a viszonya korábbi életéhez, hogyan viselte a „felemelkedést”, körülményei radikális megváltozását. Kár, hogy erről már nem olvashatjuk naplójegyzeteit – legalább ennyire érdekes lenne az is. Talán egyszer majd előkerül egy „Napjaim Hatvanyval” című kézirat is…

>>Bookline

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 3.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Gellért Oszkár: Velem vagytok – Dedikált példány!

0149010287220

GELLÉRT Oszkár: Velem vagytok - Új versek.

Bp., 1926. Genius. 67 p. 1 sztl.lev. fametszetes könyvdíszekkel, amelyek Kozma Lajos munkái. Első kiadás!
Kiadói, Kozma metszettel illusztrált papírborítóban.

„Osváth Ernőnek baráti öleléssel és arra gondolva, hogy ő van a leginkább velem…” dedikált példány!

20 éves volt, amikor Osvát Ernővel megismerkedett, az Új Időkben és a Budapesti Naplóban közölte műveit, majd különösen szoros barátja s munkatársa lett a Nyugatnál.

>>Bookline

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 3.67 out of 5)
Töltés ... Loading ...