Sinka István dedikációi

Sinka-portré

Sinka István (1897–1969) nem tartozik a magyar irodalom legismertebb alakjai közé, bár tény, hogy a második világháború előtt jóval nagyobb volt az olvasótábora, mint manapság. Nagyszalontán született, majd egy ideig Vésztőn élt, onnan Budapestre költözött. A harmincas és negyvenes évek jobboldali politikai szerepvállalása miatt az ötvenes években nem jelenhettek meg művei, ekkor kéziratos füzetekben terjesztette verseit (ezekből is ismert dedikált példányt). Élete vége felé ismét publikálhatott, a rendszerváltás után műveit újra kiadták, monográfia és népszerűsítő kötet született életéről, munkásságáról. Verses és novellás kötetei mellett a Fekete bojtár vallomásai című önéletírása kortörténeti és életrajzi szempontból is jelentős.

Egyedi, mindig személyre szóló dedikációnak gyűjteményét 1992-ben adták ki, Vésztőn, kis példányszámban. Sajtó alá rendezője, a maga is ismert könyvgyűjtő, Balogh Ferentz ezt írja Sinka kézjegyeiről a rövid előszóban: „Sorsféltő aggódás, a szülőföldhöz ragaszkodás olvasható ki a fellelt könyvek, kéziratos füzetek ajánlásaiból, melyek nem egyszer irodalomtörténeti adalékot is szolgáltatnak. Sajnálatosan szépen az ötvenes évek kéziratos füzeteire rótt sorok és megindítóan gyönyörű vallomások a feleségéhez írt szavak. Jóízű humor csillan meg a baráti hangulatban íródott ajánlásokban, ezek között számos Békés megyei vonatkozású is akad.”

Mindezek „igazolására” elég csupán két, összefüggő dedikációját idézni a kötetből. Sinka a Fekete bojtár vallomásai első kötetébe ezt írta:

– Most, hogy évek után, a megsűrűsödött magyar sors idején erre járok az én jó komámnál, Thury Sanyinál, ajánlom neki szeretettel – (olyan szeretettel, mint egyik megtépett fa a másikhoz odahajlik –) ezeket a vallomásokat, itt a Körözstájon, ami az én hazám is…

Ó, bizony, szeretettel, mert más alig, alig maradt nekünk körözstáji embereknek… És igaz, még azért maradt valami más is: az hogy a félhalál ellenére is magyarok és emberek maradunk, s maradtunk – itt a nevem reá:

Sinka István

Gyoma, 1946 nov. 23.

 

Az önéletrajz második kötetébe pedig ez került:

– Hát ide már, ebbe a második kötetbe, Sanyikám csak annyit írok, hogy fene módon megnőtt a sorsunk szakálla – no, de majd megborotváljuk.

Elégedj meg ennyivel, Thury Sándor, mert egy napon két csók nem jár sem az élettől, sem a haláltól.

Sinka Pista

Gyoma, 946, nov. 23.

 

Sinka István műveinek esztétikai és politikai szerepvállalásainak objektív értékelése még nem történt meg a rendszerváltást követő több, mint húsz évben. Viszont az 1992-ben kiadott kötetben közölt 225 ajánlás óta jó pár előkerült, ezek közlése hamarosan megtörténik.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 3.67 out of 5)
Töltés ... Loading ...