Változatok egy énre

img663_

Kántás Balázs négy szamizdat-verseskötetéről

 

 

Egy kiskocsmában ülünk valahol a Király utcában, nem messze Szomory Dezső szülői házától egy félhomályos sarokasztalnál, mint akik rosszban sántikálnak. Az emberek doromboló beszédfoszlányai körbevesznek, ölelnek minket. Az asztalon három vékonyka füzet hever, – valójában négyről van szó, csak az elsőt még előbb kaptam, amelyből ötven számozott példány készült – a felületesen odapillantó akár termékkatalógusnak, vagy Jehova tanúi ismertetőnek is nézheti őket. Csak ketten tudjuk, a füzetek valójában kis példányszámú szamizdat kiadványok, amelyek verseket rejtenek. Magától a szerzőtől, Kántás Balázstól lehet őket beszerezni. A kötetek természetesen nem korlátlan mennyiségben, hanem limitált szériában, mindössze háromszor harminchárom példányban lettek a nagyérdemű elé bocsájtva. A Nap Alapítvány utolsó könyvei ezek, egy kiskiadó hattyúdalai, mondhatnánk. Este Facebook-chaten beszéltem meg a találkozót Balázzsal, és alig negyven perccel később már Király utcai törzshelyünkön ültünk egy-egy korsó hideg sörrel az asztalunkon. A beszélgetés titkos fonala, miután kibeszéltük a minket foglalkoztató irodalmi pletykákat, hamar a szamizdatra terelődött. A szamizdat fogalmáról, lényegéről, hogy minek ad valaki ilyen címet egy könyvnek, hiszen elmúltak már a szamizdatos idők, mikor sok könyv gépelt vagy stencilezett példányokban terjedt. Manapság már nincsen cenzúra, bármit meg lehet írni – és sajnos, szinte bármit ki is adnak. Mindenki tudja, mire gondolok, nem hozok fel példákat.

img664

            A szamizdatirodalom Magyarországon és a többi szocialista országban a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben élte fénykorát. Ezekben az országokban az írók nem írhatták le szabadon a gondolataikat, véleményüket azokról a dolgokról, amelyek nem tükrözték a szocialista társadalmi berendezkedés nézeteit. Nem írhattak, vagy csupán alig a nyugat-európai művészeti, társadalmi változásokról, a fogyasztói társadalom kialakulásáról, ami végül is ugyanolyan zsákutcának bizonyult, mint a szocialista rendszer. Kulturális és társadalmi némaságra voltak ítélve. Ebből a némaságból csak egyetlen kiút nyílt: az illegalitás. Csak az illegalitásban tudták terjeszteni gondolataikat, véleményüket a kor társadalmi változásairól és a múlt tényeiről, amit a szocialista rendszer a saját képére akart formálni, de leginkább el akarta hallgatni. Ezt az illegális terjesztési módot, megnyilvánulási felületet hívjuk szamizdatnak. Ezeket a könyveket és folyóiratokat titokban gépelték és stencilgéppel sokszorosították, majd árulták vagy éppen ingyen osztogatták. Így, ha nem is mindenki, de egy szűkebb réteg, kör hozzá tudott férni bizonyos szövegekhez. Direkt nem könyvet írok, hiszen a legtöbb szamizdat kiadvány alig volt pár oldal, így jobban illik rá a szöveg meghatározás. A legtöbb ilyen szöveg inkább elméleti jellegű volt, amelyeket filozófusok, történészek és közgazdászok írtak. Szépirodalmi szöveg a magyar szamizdat történetében csak kevés akadt, azok közül is a legtöbb fordítás. A legismertebb szépirodalmi szamizdat Petri György Örökhétfő című verses kötete, amely két kiadásban is napvilágot látott. Ezekre a hagyományokra épít Kántás Balázs, mikor úgy döntött, szamizdat címszó alatt jelenteti meg közéleti verseit. Igaz, ezekre a hagyományokra épít, de nem annyira követi őket, nála a szamizdat nem az illegalitásból ered, hiszen a versek jó része már megjelent különböző folyóiratokban. Nála ez inkább gesztus és tisztelgés. Egy alternatív kommunikáció lehetősége az irodalomban, ahogyan, ő mondja. A közéleti költészet, mint műfaj nem kap elég hangsúlyt az irodalomban, mintha valamiféle szégyellt / szégyellni való műfaj lenne, s inkább a pillanatnyi sikerre hajtó, nyerészkedő alkotók próbálkoznának vele. Pedig új színt visz az irodalomba, és lehet benne maradandót alkotni, igazi költőként, ahogyan ezt Kántás Balázs versei is bizonyítják.

img662

            Nem kapta meg ez a műfaj a neki járó rangot, csak megtűrik, mint egy árvagyereket a gazdag rokonok. Pedig Petri óta kialakulhattak volna a kortárs magyar közéleti költészet hagyományai, megkerülhetetlenné, átugorhatatlanná kellett volna válnia az elmúlt húsz-harminc évben, de úgy látszik, a szabadság nehéz mámora ezt is elsodorta magával. Ez az a lírai megnyilatkozási mód, amelyre mindig van igény, és szükség van rá, nem csak a valós és vélt diktatúrák szezonjában. A közéleti költészet, mint ahogyan nevéből is ered, a köz, az emberek hangján beszél, az emberek vélt vagy problémáiról szól, felhasználva a költészet adta lehetőségeket. Ezért lesznek ezek a versek egyrészről művészeti alkotások, másrészről kordokumentumok, egy adott kor lenyomatai, miként az ősember talpnyoma a megkövesedett iszapban.

            Az előbb felsoroltak ellenére, mostanában újra divatba jött a közéleti versek írása, nem csak köz/bérköltők tollából, hanem rangos alkotók, a költészet mostani mesterei – egy-két példát említve, Kemény István, Kántor Péter, Sajó László, stb. – közül is hozzányúltak ehhez a műfajhoz. Nem akarom értékelni ezeket a verseket, elég, ha elfogadjuk, hogy ahány költő, annyi vers, hiszen mindenki a saját stílusa, habitusa szerint írja meg közéleti verseit. Mindenkitől azt kapjuk, amit vártunk, csak Kántás Balázstól kapunk valami mást a közéleti verseiben, mint amire számítottunk. Nem vártuk ezt a vallonmásszerű, életrajzi elemeket is felvillantó hangot, amelyen természetesebben hatnak a szavak, a költői képek, metaforák, hasonlatok, mint korábbi verseiben. Megtalálta önmagát, a hangot, amelyen alkotni fog, amelytől majd fokozatosan meg akar majd szabadulni, amelyet folyton mag akar újítani írás közben.

img663

            Ha ezt a négy könyvet egy kötetként kezelnénk – s akár nyugodtan kezelhetjük is egyként –, akkor négy versciklust kapunk kézhez. Mindegyik ciklusnak hasonló a szerkezeti felépítése, a szövegek biztos költői érzékkel íródtak, felhasználva és kihasználva a nyelvi és poétikai lehetőségeket. A témájuk adott, az egyén élete a XXI. század Magyarországán. Társadalom- és korrajz, mégis az értelmezések végtelenében csak a mű egy, néha a kritikus mégis eltéved az olvasatok labirintusában. Ajánlatos kiválasztani egy-egy értelmezési pontot, ahonnan körbenézve csak a lényegre, az értelmezés sarokpontjaira tud figyelni. Végigolvasva a verseket egy lírai elbeszélő ciklus körvonalai rajzolódtak ki előttem. A szövegből kibontakozó élethelyzetekben, életképekben sok az önéletrajzi motívum, mintha nem csupán a köz, hanem az élet is megszólalna ezekben a versekben. Az önéletrajzúságot csak erősíti a kántál kifejezés, amely, mint célzás, humoros szófordulat talán magára a szerző nevére utal, mintha ő maga is csak kántálná ezeket a verseket. A visszatérő motívumok, szófordulatok csiszoltabbá, erősebbé teszik a szövegek alanyiságát. Ilyen visszatérő motívum még példának okáért a kutya képe, aki hol csahol, hol meghúzza magát, mint a versek szereplője, akinek nem mindig van más választása, ha talpon akar maradni egy szétesett társadalomban. A szövegekben kibontakozik egy apokaliptikus világ víziója, egy kifosztott és elhagyott országról, ahonnan már a tolvajok is elmenekültek. Érezni ezeken a költeményeken egy űrbe kivetett lélek szorongását, egy káoszba fulladt és összeomlott társadalom egzisztenciális félelmét.

            Kántás új hagyományokat teremtett a meglévők felhasználásával a közéleti költészetben. A személyes hang, amelyet megüt ezekben a kötetekben eddig nem volt jellemző ebben a műfajban. A lírai én hangjai inkább a belső érzelmek, érzések ábrázolására voltak hivatottak, amelyeket általában egy-egy elvont fogalom – szerelem, halál, stb. – képzete ihletett. Itt az elbeszélői én körül történő események kapnak lírai töltetet, ezáltal pedig a hétköznapok apró-cseprő dolgai, realitásai emelkednek költészetté. A költő maga beszél, pontosabban az ember, aki jelen esetben egyenlő a művésszel. Így kap hitelességet a mondanivaló és a szerző, Kántás Balázs hangja, aki új ösvényre lépett nem csupán a közéleti költészet sűrű erdejében, hanem talán a saját életművén belül is.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...