A szavak zamata. Két Szentkuthy-dedikáció

Az asztalomon két dedikált Szentkuthy Miklós (1908-1988, író, esszéíró, műfordító) kötet fekszik, s ahogy elnézem, – mindkettő első kiadás – arra a mondatra gondolok, amit Németh László írt Szentkuthyról a Prae kapcsán: „művelt író. Vannak pontjai a földnek, ahol természetesnek találják, hogy az író művelt legyen. [...] Magyarország nem tartozik ezek közé a helyek közé; itt a művelt írók külön szektát alkotnak, műveltnek lenni: dacos merészség, meghasonlás az otthonnal, majdnem hazaárulás.” Németh László mondatai 2012-ben is aktuálisan szólnak úgy, mint 1934-ben mikor papírra vetette őket. Szentkuthy húsz és huszonhárom éves kora között írta ezt a nagy ívű szöveghalmazt, amit inkább így nevezek, mint regénynek, hiszen műfajilag meghatározhatatlan. De Szentkuthynak ez a hatalmas vállalkozása csak alap, kiindulás volt egy hatalmas életműhöz, melyből két dedikált kötet hever előttem az asztalon. Az egyik egy naplószerű szövegtöredék: Az egyetlen metafora felé 1935-ös kiadása Béládi Miklósnak (1928-1983, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár) szóló ajánló sorokkal, melyek a következők: „Béládi Miklósnak Szentkuthy Miklós, – ezt az anakronisztikus kamaszkori naplótöredéket, sajnos annál aktuálisabb öregkoromban 1959 július. 15. –”

A másik kötet Szentkuthy következő vállalkozása, ami haláláig kísérte, és be nem fejezett műként maradt utána, még a Prae-nél is hatalmasabb szövegkolosszus, a Szent Orpheus breviáriuma. A kritika azóta sem tudta hová helyezni, illeszteni, maga a szerző szent életrajzként határozta meg azokat a fejezeteket, részeket, amik végül kiadják a Szent Orpheus breviáriumának végtelen történetét. Az előttem heverő kötet az Orpheus sorozat hatodik fekete füzete, és a Vallomás és bábjáték címet viseli.1942-ben jelent meg, és szintén Béládi Miklósnak szóló dedikáció van benne. „Béládi Miklósnak: immár 40 vaskos kötetet kitevő élet- és téma – tárából ezt a szerény kis kiollózást: Tiédnek tarja Szentkuthy Miklós 1971. II. 6.”

Ezekből a dedikációkból is kitűnik Szentkuthynak a szavakhoz fűződő, határtalan, mindent elsöprő szeretete. Az a szeretet, ami szójátékokban kicsúcsosodó, metaforákkal tarkított, hasonlatoktól és jelzőktől hemzsegő cizellált mondatait, kizárólagosan „szentkuthyssá” teszi. Érezzük minden mondatban a szavak zamatát, mintha egy érett almába, vagy lédús narancsba harapnánk.

(Fenti két ajánlás nem szerepel a Szentkuthy dedikációs könyvben. Kapcsolódó anyagunk: Szentkuthy Miklós dedikációi.)

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 4.50 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Szentkuthy Miklós dedikációi

szentkut

Néhány önálló forráskiadvány is megjelent már a dedikációkból. Ezek közül elsőként szerepeljen itt a Szentkuthy Miklós válogatott dedikációt megjelentető Örök közelség, ezer emlék című kötet, amely Tompa Mária szerkesztésében és a Hamvas Intézet gondozásában látott napvilágot 2007-ben.

A kötet Tompa Mária bevezető tanulmánya és a rádiós szerkesztő-irodalomtörténész, Salamon István kerekasztal-beszélgetése után közel százötven oldalnyi terjedelemben közli Szentkuthy Miklós majd’ kétezer válogatott dedikációját.

Szentkuthy a magyar irodalom egyik, ha nem a legnagyobb dedikálója volt. Szinte alig akad sablonszövegű kézjegye, mindig igyekezett egyéníteni az ajánlásokat. Nem ritka, hogy oldalakon keresztül szólnak dedikációi, melyek vizuálisan is extravagánsak.

Fekete J. József, a Szentkuthy-életmű egyik legjobb ismerője így ír a kötet kapcsán Szentkuthy dedikációiról: „Az egyedi dedikációkban a zenész a kottaszerűségükre, az irodalmár a sűrítésre és tömörítésre, a képzőművész az ornamentikus megjelenítésre érez rá. A Szentkuthy-dedikációkban a tartalmi közléssel azonos hatású az íráskép. A nevek csupa nagybetűkkel írva, ha kell, ha nem, nagybetűk mindenütt, nyilak, gondolatjelek, színes tollakkal jegyzett szavak, nyelvi lelemények, a képzőművészeti igényen túlmutatva arra a felfokozott, erősen lírizáló és hatványozottan teátrális lelkiállapotra utalnak, amely közepette a dedikáció megszületett. Ki is futnának ezek az ajánlások – úgy tartalmilag, mint grafikailag – a könyvlapokról, ha alul és felül nem határolnák őket a már említett csillagok, amelyek jelentése sokféleképpen értelmezhető, az egyszerű grafikai megoldástól kezdve, stilizált rajzszögként, amivel mintha egy külön fóliót illesztene a szerző a könyvtest élére, egészen a misztikus kézjegyig. Most úgy tűnik, a magánmitológia eme parányi részletére is fény derült. Tompa Mária talált rá a Szentek élete harmadik kötetében egy Szent Domonkosról készített rajzon az alak feje fölé illesztett csillagra, és a kép mellett Szentkuthy széljegyzetére: »Mint Beato Angelico képein = * = az én ’kézjegyem!’…« Vagyis: a Szentkuthy-dedikáció csillagok közé feszített miniatűrként is értelmezhető” (Fekete J. József: Csillagok közé feszítve. Új Könyvpiac, 2008. jan.–febr.).

A kötetet fotómelléklet és a dedikációk címzettjeinek rövid életrajzi jegyzéke zárja.

A dedikációk iránt érdeklődők számára alapvető mű.

 

A kötetről megjelent írások:

Fekete J. József: Csillagok közé feszítve. Új Könyvpiac, 2008. jan.–febr.
Beck András: A fölülírt mű. Élet és Irodalom, 2008. jún. 13. 27.
Bálint Péter: Magam ajánlása. Forrás, 2008. dec. 108–112.
Fekete J. József: „A miniatúrákba hágjanak bele a mindennapok”. Műfaji marginalitás Szentkuthy Miklós életművében. Forrás, 2009. jan. 61–70.

Az Abaúj Antikvárium decemberi árverésén a Prae (1934) dedikált példánya kerül kalapács alá:

 

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 3.67 out of 5)
Töltés ... Loading ...