Kuriózumból kötethulla

sanci

A Szép versek antológiasorozatról

 

 

A Szép versek kortárs költészeti antológia bizonyára sokaknak ismerős másik két „testvére”, a Körkép és a Rivalda mellett – az évenkénti kortárs költészeti „seregszemléről” van szó. Régebbi példányaival manapság leggyakrabban a százforintos könyvek és a könyvtári selejtezések szemétdombjain találkozhatunk. Ez azonban nem volt mindig így. Fénykorukban a Szép versek-kötetek ott sorakoztak minden magára valamit adó értelmiségi polcán, sőt bérszámfejtők, áruházi osztályvezetők és irodalmat nem olvasó, de “kultúrabarát” káderek, átlagemberek polcain is. Ezek a kötetek a “kulturált, modern lakásbelső” kötelező elemei voltak. Minden hónapban elmegy a kultúrember színházba, minden évben megveszi a Szép verseket és a Rivaldát, esetleg a Körképet. Hasonlóan reprezentatív sorozat volt a “30 év”, az arany kötetek, mely a kortársak és a közelmúltban elhunyt öregek klasszicizálásának volt a sorozata.

A Szép versek-sikersztorinak érezhetően a rendszerváltás vetett véget: bár életben maradt az antológia, a kivitelezés, az azt körülvevő érdeklődés érezhetően hanyatlott. Manapság pedig bár még mindig él, újra mint könyvtárgyat igyekszik vonzóvá tenni a Magvető, a kiadó, a külcsín minden évben más, a belbecs színvonala általában vagy esik, vagy jobb esetben stagnál.

Szép versek 1964

A sorozat kiadása az 1964-es Szép versek 1963 című kötettel kezdődött, s a Költészet Napjára jelent meg, ami ezen évtől került bevezetésre. A kiadás gyakorlata, mely szerint a címben jelölt évvel megjelenő Szép versek az előző évbeli „termésből” szemléz, így egy adott év válogatása mindig a következő évben jelenik meg, nos, ez a metódus egészen 1998-ig tartotta magát, amikor is megjelent a Szép versek 1997, majd 1999 első felében a Szép versek 1999. A tartalom lényegében nem változott, hiszen zömmel az előző év lírájából válogatott, lévén a június eleji könyvhétre jelent meg. Mindenesetre Szép versek 1998 mint olyan nem létezik, s az ezredfordulótól megjelenő antológiák már eszerint a szisztéma szerint kerülnek az olvasóközönség elé.

A Szép versek 1963-at egy bizonyos Versbarátok Köre nyújtotta át tagjainak, mint ajándékkönyvet (példányszám: 2100). Nem könyvesbolti terjesztésre szánták eredetileg, hanem mintegy exkluzív, mondhatni bibliofil kiadványként, ha a korszak példányszámaihoz is viszonyítunk. A Versbarátok Köre amennyire tudható, valamiféle könyvklub lehetett, a korszak irodalompártoló civil kezdeményezése – bizonyára szigorú ellenőrzés alatt.

A Szép versek 1964 volt még ilyen relatíve alacsony példányszámban megjelenő kötet az antológia történetében, ám itt már csaknem duplázódott a megjelenés: 4000-et nyomtak belőle.

Országosan terjesztetté és igencsak népszerűvé az 1966-ban kiadott Szép versek 1965-tel vált a kiadvány, amely ekkor nyeri el sokak által jól ismert, az 1987-es darabig élő, hagyományos formátumát. Azaz: az igazolványkép-méretű kisportrékkal telepöttyözött borítót, a minden évben más (ezévben piros) háttérszínű feliratot, a kötet elején pedig a szerzőlista után található, egész oldalas portrékat, mely a kötetek egyik fő vonzereje és egyben védjegye lett az ezt követő több mint húsz évben.

Szép versek 1986

A sematikus és sokszor erőltetetten művészieskedőnek ható portrék cigarettával, sokszor kalapban-kabátban, az íróasztalnál, roskadozó könyvespolc előtt, távolba (a jövőbe vagy ki tudja hová) révedő, elgondolkodó arccal álló költőkről sokak számára ismerős lehet, aki fogott kezébe ebből az időszakból „klasszikus” Szép versek-kötetet. A kétezres évek elején próbálta a Magvető feléleszteni a portrék mellékelésének gyakorlatát, ám ez hamar elhalt, nem tudni, miért.

Röviden kitérve az 1965-ös kötetre: a kiadványban eredetileg nem szerepelt előszó, második kiadásában ugyanakkor már találunk, köszönhetően annak, hogy „napok alatt elfogyott a könyv”. Ezen kis szöveg konstatálja, hogy az antológia néhány év alatt „elkötelező hagyománnyá vált”. Mint írja, idén először került nyilvános forgalomba, s „alaposan megtréfált bennünket”. Állítólag külföldről is több ezer példányra érkezett megrendelés, s „apró szervezési hibák” miatt még a Versbarátok Köre tagjai sem jutottak mindannyian a számukra ezek szerint még mindig alanyi jogon járó kötethez. Az előszó legerősebb mondata, mely szerint „Látszólag »magától értetődő« dolog történt, költő és nép szerencsés egymásra találását – hét évszázad örökségének világszínvonalon álló folytatását – jelképezte a vártnál is nagyobb siker” – azért hagy némi kívánnivalót maga után. Mindesetre megszületett a második kiadás. Az első példányszáma 9200 volt, a másodiké 10 ezer.

Az ezt követő időszakban indult csak be igazán a Szép versek-divat, mint olyan, elég csak megvizsgálunk a többi példányszámot. Az 1966-osból már, talán okulva az előző évből 27 900-at nyomtak (!), az 1967-esből 36 ezret, az 1968-asból 45 300-at, az 1969-esből 52 400-at, az 1970-esből 54 ezret, az 1971-72-73-asokról pedig pontos információink nincsenek, de 50-54 ezer körülit.

szépversek

Fénykorként és ugyanakkor poétikai és szerzői szempontból legérdektelenebb korszakként a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig terjedő időszakot szokták emlegetni, amiben van is némi igazság, mindenesetre a példányszámok ekkor szöktek manapság már szinte elképzelhetetlen magasságokba. A Kardos György által összeállított ’74-esből 80 ezret nyomtak, a ’75-’83-asokból 90-91 ezret, a Szép versek 1984-ből pedig 86 ezret. Természetesen kérdés, hogy mennyire olvasták a köteteket, és mennyire képezték mindössze a könyvtárak kötelező beszerzési tételeit és az értelmiségi, szocialista enteriőr részét. A szakmai érték és a reprezentatív szerep viszonya ebben az időszakban a legkevésbé vitatott, kevésbé, mint az indulás környékén, és kevésbé, mint 1990 után.

1985 után aztán megfigyelhető a meredek lefelé ívelés. Pár példányszám: 1987 és 1988: 61 ezer, 1989: 43 ezer, 1990: 25 ezer.

A Szép versek 1987 az utolsó antológia, amely a klasszikusnak mondható, „rácsos” védőborítóval jelent meg.  Az 1988-as darabtól változik a kötet külcsínre is. Vastagsága a megszokott, kötése ugyanakkor puha lesz valamiféle sajátos, különböző színekben játszó vaktérképpel a borítón, s ez a külcsín marad az 1990-es, utolsó általunk tárgyalt kötetig, hátul a szerzőlistával. A képek 1988-1989-ben még nagyalakúak, majd az 1990-esben már csak igazolványkép-méretűek, egyszerre 4 darabbal egy oldalon. A „hanyatlás” valamelyes jelzője lehet tehát a sima papírkötés, valamint, hogy a fényképek már csak matt papírra lettek nyomva, nem pedig fényképnyomóra (bár ez utóbbi már az 1979-es kötettől megfigyelhető) majd pedig a képek mérete is csökken.

A rendszerváltást követően az 1993-masig mutat egységes képet a megjelenés, majd 1994 kakukktojásként szerepel, s 1995-1997-ig újra egy egységes arculat látszik kibontakozni Bán Zoltán András szerkesztése alatt, s ez az egyetlen időszak, ami szakít a hagyományos, névsort szerinti szerkesztéssel, és mintegy tematikus ciklusokba vannak rendezve az adott évi „szép” versek.

1999-től a lehető legnagyobb a borítók varianciája, a szerzőgárda pedig napjaink felé haladva egyre kevésbé.

Szép versek 2013

Az antológiasorozatnak idén jelenik meg a 49. kötete, és ötvenedik születésnapját is idén ünnepli (ha szigorúan vesszük, akkor csak a negyvenkilencediket, de nem vesszük szigorúan). Népszerűsége és presztízse kérdéses és vitatható, mint ahogyan ez születésétől kezdve elmondható, egy dolog viszont biztos: olyan hagyománya a kortárs magyar költészetnek, amelyre vétek nem odafigyelni. S hogy hogyan lett a bibliofil seregszemléből kötethullák tömege? Nem lehet tudni. A Szép versek régi kötetei a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek magyar költészetének devalválódott pénze. Talán érdemes eltenni és nézegetni néha, mint a régi egymilliárd milpengősöket szokás.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (13 szavazat alapján, az átlag: 4.69 out of 5)
Töltés ... Loading ...