A Jánosként dedikáló Bor Ambrusról

TT-portré

Sok esetben – barátainak – Jánosként dedikált Heltai Jenő is. Most mégsem róla lesz szó.

 „Könyvtáramban szinte egyetlen olyan Bor Ambrus-könyv sincs, amelyet nekem dedikált volna, holott a mi kettőnk viszonya, bizonyos szembefeszülésektől eltekintve, sosem romlott meg, sőt, egyetemista koromtól kezdve oldott, színes, tartalmas lett” – írja Tarján Tamás a Kézjegyek a múltról című sorozatának harmadik részében.

 Bor Ambrus (1921–1995) író, fordító, a Magvető kiadó főszerkesztője volt. Egyik dedikációja nem mindennapi irodalomtörténeti és életrajzi forrás is. Az Útlevélkép háttérrel kötetébe írt ajánlás így szól:

Azaz: „Gizkének, / szeretettel, / és azért se Tamásnak, ámbár / jó tudnia – az irodalomtörté- / net háborítatlan jövője érde- / kében is –, hogy én novella- / válogatással szívesebben szere- / peltem volna ebben a már le- / csúszott sorozatban, hogy továbbá / ez a rövidített szöveg, ez a hi- / teles, és hogy végül hárman / korrigálták, amíg az ispotály- / ban feküdtem, ezért van tele / hibával. / Még egyszer szeretettel / Jancsi / 78. 11.”

 

Tarján Tamás cikke itt olvasható.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Tarján Tamás Hubay Miklós dedikációjáról

TT-portré1

„Hubayval döcögve, összetűzésekkel indult, később néha így folytatódott személyesebb ismeretségem. Fiatal éveiből ugyan jól emlékezett apámra, valamint nagybátyámra, Bor Ambrus íróra (polgári nevükön »a két Hovhannesian fiúra«): a jogi kar környékén és a fiatalság irodalmi törzshelyein találkozott velük. Írt is erről s róluk, emlegette őket. Tőlem viszont kétszer is zokon vette, hogy – mivel szabott idejű nyilvános megszólalásait ő maga nemigen korlátozta, egy ötperces beszéd, hozzászólás, köszöntő nála huszonöt perceg is eltarthatott – műsorvezetőként két alkalommal kénytelen voltam óvatosan gátat szabni mondandójának. Haragja azonban hamar elillant, […] s 1980-tól már korántsem formálisan dedikált köteteivel ajándékozott meg.”

A Könyvhét honlapján futó Kézjegyek a múltból sorozatának második darabjában az irodalomtörténész feleleveníti a drámaíróval való több évtizedes kapcsolatát, és Hubay Miklós kék dedikációjának keletkezéstörténetét osztja meg az olvasóval.

 

 

Tarján Tamás írása itt olvasható.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Tarján Tamás egy Illés Endre-dedikációról

TT-portré

“Könyvtáram minden ötödik-hatodik kötete dedikált példány. Tekintélyes részük íróbarátok, irodalomtörténész kollégák ajándéka. Kisebb hányadukat megfelelő alkalommal magam dedikáltattam. Végül harminc könyv családi örökségből vagy antikváriumi vásárlásból származik. Valamennyi dedikált könyvoldalt fénymásoltam, hogy e mintegy ezerötszáz kiadványról keresgélés nélkül is áttekintő, ábécébe rendezett képem legyen. Egyetemi munkámban is jó hasznát veszem a nemegyszer vaskos kötetek cipelése nélkül kezelhető, beszédes dokumentumoknak.”

Így kezdi Tarján Tamás cikkét (Kézjegyek a múltból), amelyben Illés Endre Homokóra című kötetének duplán (!) dedikált példányát ismerteti a Könyvhét folyóirat honlapján. A kötet értékét növeli, hogy a dedikáció címzettje maga is a magyar irodalom ismert alakja volt, Boldizsár Iván.

Tarján Tamás írása itt olvasható.

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (1 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Németh László könyvtárának dedikált kötetei

Németh-port

Szintén a dedikációkkal foglalkozó önálló kötet a Németh László írói könyvtárában található dedikált kötetek és az ajánlások regiszterét adó „A nemzet lelkiismeretének” című kötet, amely az idei könyvhéten jelent meg, Gál Mihály szerkesztésében, a Gondolat Kiadónál.

Németh László lányai egyben tartották apjuk könyvtárát, ezért az anyaggyűjtés itt nem ütközött nehézségekbe, „csupán” katalogizálni kellett a Németh Lászlónak (majd később feleségének) szóló dedikációkat. A gyűjtemény azonban sajnos így sem teljes, nem lehet az: Németh László (első) magánkönyvtára a második világháborúban gyakorlatilag megsemmisült, s könyvei később is nem egyszer méltatlan kezekbe kerültek.

A kötet a szerkesztő bevezetésével indul: Gál Mihály ismerteti a könyvtár sorsát, a közreadás szempontjait, majd külön kiemel a Németh Lászlónak dedikáló szerzőtársak közül párat, és a Némethtel való kapcsolatukat elemzi röviden. Ezt követi a Németh Lászlónak írott ajánlások katalógusa. A dedikációsorozatból jól kirajzolódik a huszadik század egyik legjelentősebb magyar szerzőjének irodalmi kapcsolathálózata: azt mutatja meg, Németh László kik számára volt fontos, ki milyen viszonyban állt vele. (Természetesen máshogy dedikáltak neki a kezdő írók, mint a régi barátok, vagy akár „ellenségek” – mert ilyenre is van példa.) A kötet egyik kritikusa – aki újabban maga is foglalkozik dedikációkutatással –, Tarján Tamás megfigyelése szerint a kötet anyagában „a dilettáns roppant kevés, a jelentős írók száma magas. […] Rengeteg az irodalom- és kapcsolattörténeti unikum. A Németh oldalán kevéssé emlegetett nevek viselői sorából Kassák Lajos 1933 és 1957 között küldött munkáiból, Szentkuthy Miklós 1935 és 1974 között hangsúlyozta gyakorta a meleg barátságot.” A kötetet a katalogizálás során a dedikált könyvekben talált, s eddig publikálatlan levelek közreadásával zárul.


A regiszter-szerű könyv elsősorban az irodalomtörténészeknek, köztük is leginkább természetesen a Németh László-kutatóknak mond a legtöbbet. Ugyanakkor más is „szemezgethet” az irodalmi személyesség itt közreadott dokumentumaiból.

 

A kötetről megjelent írások:

Laik Eszter: „Németh Lászlónak mély tisztelettel”. Könyvhét, 2012. 3. sz. 139.
Tarján Tamás: Arcok, kézjegyek. „A nemzet lelkiismeretének”. kultúra.hu, 2012. aug. 17.

 

Megvásárolható a Bookline-on.

 

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 3.67 out of 5)
Töltés ... Loading ...