Egy elfelejtett költő portréjához

Fenyő Lászlóról, dedikáció-történeti kontextusban

 

1

A modern irodalom – ellentétben korábbi korszakok irodalmával – voltaképpen nagyüzem. Szereplői sokan vannak, s hogy hosszabb távon közülük kik kerülnek be a kánonba, s ezzel kik váltják meg belépőjegyüket az élő irodalomba, sok mindenen múlik. A tehetség és a teljesítmény, azaz a „mű” csak az egyik komponens. Az elfeledettséget – gyakorta méltatlanul – sokszor teljesen véletlenszerű elemek váltják ki. (A „hatástörténet” terminus annak a folyamatnak a hermeneutikai fedőneve, amelyet a hermeneutika nem ért, s nem is igyekszik megérteni.) A legfőbb szelekciós elv, a helycsinálás az újonnan föllépők számára, persze érvényesül – s a nyers érdekek szempontjából ez a lényeges. De a tudat, mely a mához vezető folyamatokat megérteni is akarja, s a lehető legmagasabb szintről szeretné azt folytatni – sérül, csonkul. Az okvetetlenkedő filológusok munkája így egyszerre terhes az irodalmi élet számára és nélkülözhetetlen. Terhes, mert „fölöslegesnek” ítélt dolgokkal bajlódnak, a „tudni nem érdemes dolgok tudományát” művelik, s nélkülözhetetlen, mert föltáró és emlékeztető munkájuk eredményei nélkül a (mindenkori) aktuális irodalmi élet önmagát csapja be, vezeti félre. Az aktuális irodalom önmaga emlékezetét számolja föl (vagy – „jobbik” esetben – redukálja fölismerhetetlenné), s ez Nietzsche óta meglehetősen tudatos, ám önromboló gyakorlat.

      A felejtés ellen vívott harc persze végső soron reménytelen, eredménye a legjobb esetben is csak részleges. Ez sem lebecsülendő azonban, ez is gazdagabbá teszi a megértést, az élő folyamatok vezérlő tudatát. A költő, akiről az alábbiakban egy meghatározott aspektusban szó lesz, jó példa minderre. Szinte teljesen elfeledett, ám saját kora irodalmában szerepe volt. Becsülték, s a maga eszközeivel ő is alakította az irodalmat. Az alaktalan, amorf tapasztalatnak alakot talált, megnevezte azt.

 

2

fenyo_laszlo

Fenyő László

Fenyő László (1902—1945) természetesen szerepel az irodalmi lexikonokban, nevét a lexikográfia már rögzítette. Életrajza néhány eleme folytán olykor az irodalomtörténet-írás is emlegeti. Tudható róla például, hogy József Attilával is volt kapcsolata, méghozzá meglehetősen ambivalens kapcsolata: a barátságból féltékenykedés és szerelmi rivalizálás alakult ki. (József Attila előtt ő volt Szántó Judit élettársa.)  Az is tudható róla, egyike volt a Nyugat viszonylag sokat szereplő munkatársainak – versek mellett úgynevezett „figyelőkkel” is. S az is fölemlegetődik olykor, hogy ő is a holocaust áldozata lett. Egyik mozzanat sem lényegtelen persze, valamit mindegyik elárul róla. Meggyilkolása például, mint sok más irodalmi és „civil” sorstársa esetében is, azzal az egyáltalán nem lényegtelen következménnyel járt, hogy kézirati hagyatéka, levelezése stb. is csaknem teljesen elpusztult. Megismerése szempontjából a legfőbb forrást így kinyomtatott művei (folyóiratközlései és könyvei) jelentik. Azaz megismerhetősége beszűkült s áttételessé vált. Az irodalomtörténet-írás, kellő motiváció híján, nem is bajlódik sokat az ő megismerésével sem.

      Mindeközben azonban szerencse, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtára speciális könyvtár. Egy-egy műből nemcsak egy példányt gyűjt, hanem – fölismerve a könyveknek az írókhoz való tartozásából fakadó jelentőségét – írói könyvtárakat, ajánlással ellátott példányokat is. Mindazt, ami könyv és író összetartozása révén valamiképpen az irodalmi reálfolyamatokat segít megérteni. S mivel a könyveknek csakugyan megvan a maguk külön sorsa, amely olykor megfigyelhető és leírható, e könyvtár Fenyő László irodalmi szerepével kapcsolatban is megőrzött sok mindent. Így – ha sajnos, nem is teljes körűen – a Fenyőnek dedikált művek egy része is megmaradt, s Fenyő ajánlásaiból is jónéhány. Ezzel pedig Fenyő irodalmi kapcsolathálójának egy része dokumentálhatóvá és elemezhetővé válik. A töredékanyag töredékességében is sok mindent megvilágít tehát – így, egyebek közt, Fenyőnek saját kora irodalmi életébe való beágyazottságára is következtethetünk.

 

3

Illyés

Illyés Gyula

A Fenyő Lászlónak dedikált könyvek egyik jelentős tömbje Illyés Gyulától (1902—1983) származik. Hat kötet maradt meg, az 1929 és 1940 közötti évekből. Az első kötet a Nehéz föld (1929) – Illyésnek ez volt debütáló könyve, de már ezt is Osvát Ernő pártfogolta, s a Nyugat adta ki. Ebben az ajánlás ez: Fenyő Lászlónak őszinte barátsággal Illyés Gyula Budapest, 1929. január 7. A második kötet a Sarjúrendek (1931), ez is Nyugat-kiadvány, a dedikáció itt ez:  Fenyő Lászlónak őszinte nagyrabecsülése jeléül A Szerző Kelébia 1931. I. 8.  (Hogy miért Kelébiából kelt a bejegyzés, nem tudjuk, valami közös alkalom állhatott a háttérben.)  Az időrendben következő könyv a magánkiadásban megjelent Három öreg (1931). Ebben ezt az ajánlást olvashatjuk: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Illyés Gyula 1932. jan. A negyedik kötet debreceni kiadvány, ezt a Nagy Károly könyvnyomda adta ki, címe: Ifjúság (1933). A szerző tájékozódásában ennek is megvan a maga speciális szerepe. Nemcsak azért, mert az Új írók című sorozat nemzedéki kereteiben, az úgynevezett irodalmi decentralizáció jegyében jelent meg – itt már a népi szervezkedés is tetten érhető. Az e kötetben olvasható ajánlás ez: Fenyő Lászlónak őszinte barátsággal Illyés Gyula 1933. Az ötödik könyv a Szálló egek alatt (1935), s ez újra Nyugat-kiadvány. Az ajánlás itt, talán játékból, talán némi rejtőzködésből, francia nyelvű: A mon cher ami et confrére congéniál L. Fenyő cordialement, Illyés Gyula 1935. VI. 4. Az utolsó kötet évekkel későbbi, ez az 1940-ben megjelent Illyés Gyula összegyűjtött versei – az addigi verstermés reprezentatív gyűjteménye, a Nyugat kiadásában. Az ajánlás itt csak ennyi: Fenyő Lászlónak szeretettel Illyés Gyula. A szerző ekkor már irodalomközéleti nagyhatalom volt, közvetlenül Babits irodalomszervezői szerepének átvétele előtt. Sajnos, nem lehet eldönteni, az 1935 és 40 közötti, illetve az 1940 utáni hiány miből adódik. Elkallódtak a példányok, azaz a véletlen szelektált, avagy a tiszteletpéldányok küldése szakadt meg. Elvileg mindkét lehetőség fönnáll, de a nagyobb valószínűsége a véletlen szelekciónak van. (Illyés és Fenyő kapcsolatára 1940 utáni adatok is rendelkezésre állanak.) S ami megmaradt a könyvek közül, az is arra vall, Illyés nagyon is számolt Fenyővel. Illendőnek tartotta, hogy az írók egymás közötti konvenciójának eleget tegyen vele kapcsolatban.

Weöres

Weöres Sándor

Illyés az élvonalbeli költők közül csak az egyik, aki megtisztelte könyveivel Fenyőt. Az egészen más alkatú, sok vonatkozásban Illyés ellentétének tekinthető Weöres Sándor (1913—1989) több ajánlása is megmaradt. (A sorozat teljessége itt sem bizonyos, a megmaradás esetlegességével itt is számolnunk kell.) Az egyik Weöres-kötet, amelybe Fenyőnek szóló ajánlás van, a pécsi „illetékességű” Hideg van (1934). Ebben ez a dedikáció olvasható: Fenyő Lászlónak becsüléssel és barátsággal Weöres Sándor Csönge, 1935. jan. 31.

Vas

Vas István

A másik a Nyugat-kiadványként megjelent A kő és az ember (1935), amelyben ez áll:  Fenyő Lászlónak tisztelettel és barátsággal Weöres Sándor Pécs, 1935. dec. 30.

Itt is magyarázó értékkel bír a konvencionális gesztus. A csodagyerekként indult fiatal Weöres, úgy látszik, szükségesnek ítélte, hogy könyvét megküldje Fenyőnek (is).  Illyéshez és Weöreshez képest is megint más irodalmi képlet Vas István (1910—1991), aki két dedikált kötettel ugyancsak ott volt Fenyő könyvtárában. A Levél a szabadságról című kötetben (1935) a fiatal, de Kassáktól már a Nyugathoz megtérő költő ezt jegyezte be: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Vas István 1935 szeptember.  A három évvel későbbi Menekülő múzsa (1938) dedikációja pedig ez: Fenyő Lászlónak őszinte szeretettel Vas István.

       A megmaradt dedikált kötetek közül két további példány még ugyanebbe a sorba tartozik. Az egyik, az Ébredj fel bennem, álom (1935) a ma már méltatlanul keveset emlegetett, ám mindenképpen figyelemre méltó költőnő, Hajnal Anna (1907—1977) könyve. Ő saját kiadású vékony kis kötetébe ezt írta be: Fenyő Lászlónak barátsággal: Hajnal Anna Bp. 1935. A másik könyv, a Pap Károlyé (1897—1945)  kirí ugyan a verskötetek közül, de a magyar irodalomnak mindenképpen egyik paradigmatikus műve. Ez a Zsidó sebek és bűnök című „vitairat” (1935) a Kosmos kiadásában jelent meg, s ez az ajánlás olvasható benne: Fenyő Lászlónak baráti szeretettel Pap Károly Bpest 1935 júniusán.

Hajnal

Hajnal Anna

       Egy tucat könyv: nem sok, elenyésző töredéke a Fenyőt irodalmi szerepe és rangja okán „megillető” példányoknak. De mint cseppben a tenger, ez is sokat megmutat irodalmi fogadtatásából. Nemzedéktársai (Illyés, Pap) s a nála fiatalabbak (Weöres, Vas, Hajnal) figyelme, gesztusa jelzi, nagyon különböző karakterű költők becsülték, fedezték föl benne az írótársat, a maguk közé tartozót. S ez a minta kicsisége ellenére is irodalomszociológiai relevanciával bír. Ha valaki, akkor az írók tudják, kire kell figyelniük, ki a számukra fontos. Az a bizonyos, teljességgel informális, ám a hivatalos kánonnál is pontosabban mérő „hamburgi mérték” mindig működik. Itt is. Megmutatja Fenyő életművének és szerepének irodalmi relevanciáját.

 

4

A dedikálók egyike, a költőként jelentéktelen Izsó Sámuel, akinek még születési és halálozási évét sem ismerjük, más szempontból érdekes, gesztusa más összefüggésben tanulságos. Ő ugyanis, ha nem is alkotóként, de anyagi támogatóként, Kassák mozgalmainak mecénásaként valódi irodalmi szerepet töltött be. S ha ő úgy vélte, hogy Fenyő is azok közé tartozik, akiket érdemes dedikációval megtisztelni, az arra vall, Fenyő az ő nézőpontjából is érdemes alkotónak számított. Izsó mindenesetre Hirdess hitet című verskötetét (1940) így ajánlotta: Fenyő Lászlónak nagyrabecsüléssel Izsó Sámuel 1940. VI. 21. Majd két évvel később, Tasnádi bazár (1942) című kötetébe ezt írta be: Fenyő Lászlóéknak baráti szeretettel Izsó Sámuel 1942. V. (Itt a többes szám is beszédes, Izsó – úgy látszik – ekkor már nemcsak Fenyővel, de annak feleségével is személyes kapcsolatban állt. Nyilván anyagilag is támogatta a mindig máról-holnapra élő, teljességgel bizonytalan egzisztenciának számító költőt.) A mecénás szimata azonban maga is értékítélet, nem is akármilyen.

 

5

A dolog természete szerint fordított irányú dedikálás is zajlott: köteteit Fenyő is ajánlással ellátva küldte meg írótársainak, az irodalmi élet (számára valamiért fontos) egyéb szereplőinek. A múzeumi könyvtár ezekből a példányokból is őriz egy kollekciót. (A véletlen szelekcióval persze itt is számolni kell. A megmaradt példányok nyilvánvalóan csak egy kis töredékét alkotják a ténylegesen megszületett ajánlásoknak.)

     Ez a kollekció is tanulságos azonban, ez Fenyő László preferenciáiba enged bepillantást, s azt mutatja meg, őt milyen stratégia vezette gesztusaiban, e speciális önreprezentációkban.

     Az ajánlásokban legalább két vagy három különböző stratégia nyomát lehet fölfedezni. Többnyire a szöveg is, a megajándékozott személye is beszédes. Az egyik stratégia a megbecsülésé (s persze ezzel együtt a kapcsolatápolásé). Elküldöm könyvem annak, akit becsülök, s szeretném, ha tudna munkámról, eredményeimről. Ez a hasonszőrűekkel való kapcsolattartás érthető igény, mondhatnánk természetes gesztus. A szakmai alapú íróbarátság fönntartásának kézenfekvő eszköze és módja. A másik stratégia a számításé, annak is elküldöm könyvem, akit alkotóként esetleg nem is tartok igazán jelentősnek, de szerepe az irodalmi életben meghatározó, s „jó jóban lenni vele”. A gesztus persze itt legalábbis ambivalens, az ajánló nem teljesen őszinte, de a gesztus irodalomszociológiai funkciója valóságos. Az irodalmi élet szekunder alakítóinak, szerkesztőknek, lehetőség- és pénzosztóknak is érezniük kell az irántuk megnyilvánuló respektust. Ha ők kapnak dedikált példányt, az persze elsődlegesen csak captatio benevolentiae. A jóindulat megnyerése.

Déry Tibor

      Az első stratégiát Fenyő esetében elsősorban a Déry Tibornak (1894—1977) szóló gesztusok mutatják. Déry, akinek négy (megmaradt) ajánlás jutott, közel egy évtizeddel volt idősebb, mint Fenyő, de irodalmi helyzete még legalábbis bizonytalan és felemás volt. Beérkezése a harmincas években még nem történt meg, közéleti súlya nem volt számottevő. A Nyugatban is, Kassák lapjaiban is szerepelt, de nem tartozott azok közé, akiktől valakinek az irodalmi besorolása vagy pénze függött. Aki becsülte, önmagáért, illetve műveiért becsülte. S Fenyő, úgy látszik, a magyar irodalom e szegmenséhez tartozott. 1931 és 1939 közt négy könyvét is ajánlással küldte meg Dérynek. 1931-ben a Szavak, sebek című kötetében ez a dedikáció olvasható: Déry Tibornak szeretettel Fenyő László ’931. II. 13. Sztereotip formula ez, nehéz megítélni mögöttes tartalmát. De a kapcsolat meglétét, az irodalmi konvencióba való illeszkedést azért megmutatja. A három évvel későbbi Elítélt című kötet (1934) már beszédesebb. Ennek ajánlása ugyanis közös, bensőséges korrelációt idéz föl: Dérynek, szeretettel táncos-jelölt-társa Fenyő 1934. V. 23. A Déry-specialista Botka Ferenc lett volna a megmondhatója, milyen közös élményre, milyen életrajzi háttérre utal a szöveg, az azonban így is bizonyos: volt ilyen közösség kettejük közt. Az Őszi kávéház (1936), Fenyő e fontos kötete visszatér a szokványos formulához — Déry Tibornak szeretettel Fenyő László –, de ez az előzmények ismeretében mégis beszédesebb. Itt alighanem a megszokott, közeli nexusra vall. (Ezt erősíti, hogy datálva sincs.) Az utolsó – megmaradt – kötet a Hűség (1939), amelyet ezúttal maga a szerző adott ki. Ennek érdekessége, hogy a nyomtatott szöveget a szerző autográf javításai egészítik ki. Fenyő, úgy látszik, ügyelt rá, hogy írótársa pontos, jó szöveget olvashasson. Az ajánlás itt ez: Déry Tibornak / szeretettel / Fenyő László / 1939, III. 18.

Somlyó György

       Hasonló, mondhatnánk „érdek nélküli” stratégia figyelhető meg, amikor az irodalom peremén elhelyezkedő, de valamiért mégis figyelemre méltatott fiatalok az ajánlás címzettjei. Ilyenkor nem az irodalmi élet hierarchiája, hanem a személyes motívum a döntő. Így ajánlotta Elítélt című könyvét (1934) még a hivatalos megjelenés előtt egy fiatal, de az irodalomhoz sok szállal kapcsolódó hölgynek: Bálint Klárának / őszinte rokonszenvvel: Fenyő László / 1933, december. (Bálint Klára Bálint Aladár lánya, Endre testvére, előbb Szabó Lajos, utóbb Szerb Antal felesége volt. A könyv is Szerb könyvtárának részeként maradt meg.) Ugyanilyen megbecsülő, pusztán rokonszenvre épülő ajánlás szól a még nagyon fiatal Somlyó Györgynek (1920—2006). Ő a Városliget (1942) egyik példányát kapta meg, ezzel az ajánlással: Somlyó Györgynek szeretettel Fenyő László. Itt a dedikáció az idősebb költőnek egy szépreményű fiatal költő iránti megerősítő gesztusa.

 

6

A második stratégia nyomai – különböző változatokban – szerkesztőknek szánt ajánlásokban érhetők tetten. Ilyennek tekinthető például a Mikes Lajosnak adott példány, mindenekelőtt azonban a Gellért Oszkárnak szóló, egész sorozatot alkotó szerzői gesztus.

Mikes       A Fojtott virágzás (1928) Mikes Lajosnak (1872–1930) dedikált példánya a „rejtélyes doktornak”, Az Est-lapok befolyásos irodalmi szerkesztőjének szól, szövege ez: Dr Mikes Lajosnak / mély tisztelettel / Fenyő László / 1928 márc. 24. Mikes valódi tekintély volt, szerkesztői szerepe megkülönböztetett figyelmet érdemel, hiszen egy egész konszernt: három nagy lapot állított az élő magyar irodalom szolgálatába, s külön figyelt a fiatalok szerepeltetésére is. A dedikálás gesztusát e tény önmagában is jól magyarázza. Nem kizárható azonban egy ezzel a méltánylással egybeszövődő hátsó szándék sem: a szerkesztő jóindulatának megnyerése. Ez utóbbi szempont jelenléte csaknem teljesen bizonyos a Gellért Oszkárnak (1882–1967) szóló ajánlások

esetében. Gellért könyvtárában hét Fenyő-könyv maradt meg, s ez a folyamatosan kifejezett írói tiszteletadás csakis a Nyugat „szürke eminenciásának”, az Osvát majd Babits mögött is fontos informális szerepet betöltő irodalmi „adminisztrátornak” szólhatott. (Költészete mindezt önmagában nem indokolta volna, s életstílusa, alkata sem igen rokonítható a Fenyőével.) Nem is véletlen, hogy a Gellértnek szóló ajánlások gyakorlatilag teljes sorozatot alkotnak. Megvan már az 1926-ban kiadott Elveszett évek is,

Gellért Oszkár

Gellért Oszkár

ezzel az ajánlással: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel, / Fenyő László / 926 ápr 1. De megvan az 1928-a Fojtott virágzás, benne e sorokkal: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel / Fenyő László / 1928 márc. 24. Megvan a Szavak, sebek (1931) is, ezzel a dedikációval:

Gellért Oszkárnak / tisztelet, szeretet: / Fenyő László / 931, II/ 12. Az Elítélt (1933) ugyancsak megmaradt Gellértnek szóló sorokkal is: Gellért Oszkárnak / mély tisztelettel: / Fenyő László / 1933, XII. 1. De megvan az Őszi kávéház (1935) is: Gellért Oszkárnak / szeretettel: / Fenyő László / 1935. XII. 5. Majd következik a Hűség (1939), megintcsak ajánlással: Gellért Oszkárnak / szeretettel: Fenyő László / 939. III. 4. A sort az utolsó megjelent Fenyő-könyv, a Városliget (1943) zárja, ezúttal is dedikálva: Gellért Oszkárnak / tisztelő híve: Fenyő László. (Az ajánlásból most hiányzik a keltezés, maradt a pőre gesztus.)

       A Nyugathoz való tartozásnak, mint Fenyő számára fontos szempontnak a jelenlétére mutat rá a Baungarten Alapítvány jogtanácsosának, Basch Lórántnak (1885—1966) szóló ajánlás. Ennek érdekessége, hogy az 1928-ban megjelent Fojtott virágzásban olvasható, de maga a bejegyzés évekkel későbbi: Dr. Basch Lórántnak igaz tisztelője Fenyő László. 1935. jan. 2. Ez az erősen „megkésett”, mondhatnánk post festa dedikáció kétségkívül azért született meg, mert Fenyő számára (segély vagy díj reményében) fontossá vált a pénzcsap-kezelő ügyvéd. Jóindulatát megnyerni (vagy visszaigazolni) pedig célirányos volt, egy kötetet s a gesztust mindenképpen megért.

      A pénz, Fenyő helyzetében teljességgel érthetően, más dedikációk hátterében is alighanem ott volt. A Kunvári Bellának (1895—1979) adott Elveszett évek (1926) például ezért egészülhetett ki dedikációval: Dr. Kúnvári Bellának tisztelete jeléül 1926. május Fenyő László. Az irodalmi és művészeti érdeklődésű fogorvosnő ugyanis (akit egyébként a József Attila-irodalom is számon tart) könyvvásárlóként, esetleg alkalmi támogatóként is szóba jöhetett. (A verseskönyvért pénzt adó vásárló megbecsülendő ritkaság volt, üzletileg is értékelhető kereslet legfeljebb a legnagyobb „nevek” verseskönyvei iránt volt. A többieké kézen-közön kelt el.)

 

7

A dedikáció-kutatás tárgya, egyre bizonyosabb, nem pusztán a bibliofília körébe tartozó „kézírással ékes könyv”, hanem maga az irodalomszociológiai folyamat. A dedikáció-szöveg ugyanis kettős természetű, mint írásaktus és mint rögzített tudattartalom is érdekes. Egyszerre „kemény” és „puha” irodalmi tény. Kemény, mert eseményként megfogható cselekvés, s puha, mert értelmezésre szoruló megnyilatkozás. Az irodalomszociológiai szempontból alapvető jelentőségű kapcsolatháló vázát a kemény irodalmi tények (a dedikálások) sorozata önmagában is megadja (kiemelve e kérdéskört az úgynevezett szubjektivitás köréből), a puha, értelmezést igénylő szövegek pedig e kapcsolatháló finomhangolását teszik lehetővé.

     A gyűjtők kedvtelésében tehát benne rejlik egy professzionális stúdium lehetősége.

 

JEGYZET: A Fenyőnek dedikált kötetek könyvtári jelzete a következő: Illyés Gyula (C. 6.035, B 18.405, C 6.034, B 18.403, B 18.404, B 18.402), Weöres Sándor (C. 6.144, C 6.142), Vas István (B 18.400, C 6.145), Hajnal Anna (A 7.679), Pap Károly (B 18.401)., Izsó Sámuel (C 6.150, C 6.149). A Fenyő által dedikált kötetek jelzete: Déry Tibornak (B 25.828, B 25.829, B 25.827, C 8.453), Bálint Klárának (B 49.352), Somlyó Györgynek C 22.411), Mikes Lajosnak (B 16.475), Gellért Oszkárnak (B 9.660, B 9.624, B 9.584, B 9.447, B 9.688, C 3.223C 3.236), Basch Lórántnak (B 19.727), Kunvári Bellának (B 23.917).

1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (3 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...

Antikváriumok: hullámzó őszi-téli szezon

69arvbori

Jól kezdett az aukciós antikvár könyvpiac 2012 őszén. Néhány szép eredménnyel zárult árverést követően, aztán fokozatosan visszaesett az érdeklődés. Év végére a legnagyobb várakozással kísért ritkaságoknak sem akadt vevőjük.

Jellemzően a dedikált könyveknek, kéziratoknak, történelmi dokumentumoknak és az avantgárd műveknek volt keletjük. A csúcsra Ady Endre, József Attila, Pilinszky János, Karinthy Frigyes ajánlásokat tartalmazó kötetei jutottak.

Különleges dedikált könyvekkel parádézott az Abaúj Antikvárium októberi és decemberi árverése is. Az előbbin Ady Endre Vér és arany 1910-es kiadásának egy, a költő által aláírt, „Bertának ajánlom – Ady Endre 1911 XII. 20” beírással ellátott kötete ért meg valakinek 1,4 millió forintot. A decemberi aukción is a szerzői dedikációk vonzották a gyűjtőket. Ekkor egymillió forintra licitálták a mindössze háromszáz példányban kiadott a Szépség koldusa, és 420 ezerre a Nem én kiáltok kötetet. Amelyekbe makói és szegedi pártfogójának szóló sorokat írt József Attila. Juhász Gyula három dedikált versgyűjteménye, 100, illetve 130-130 ezer forintot ért. Visszamaradt viszont a Holnap antológia második könyve, Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka új költeményeivel, a szerzők ajánló soraival.

Egy József Attila dedikáció az évad legsikeresebbnek mondható aukcióját rendező Krisztina Antikváriumnak is bejött. Több mint háromszoros áron, félmillióért kelt el a Medvetánc, a költő által kézzel számozott, dedikált példánya. Nagyváthy János A’ szorgalmatos mezei-gazda című kétkötetes munkájának ritkasága és a dedikáció címzettjének (Széchényi Ferenc) személye is közrejátszhatott, hogy ezt a tételt is félmillióra licitálták. 360 ezer forint lett Pilinszky János első verseskötete, a Trapéz és korlát Weöres Sándornak szóló ajánlással. 260 ezer forintért vették meg Kosztolányi Dezső Csak csont vagyok, csak hús vagyok kezdetű ötsoros versének zöld tintával írt kéziratát. Babits Mihály Őszinteség című versének kéziratos első versszakát és a költő aláírását 60 ezerről 160 ezerre juttatták. 240 ezer forintért ütötték le a trianoni béketárgyalások teljes magyar vonatkozású anyagát tartalmazó, a külügyminisztériumi kiadásban 1920-21-ben megjelent három kötetet és azt a térkép- és statisztikai gyűjteményt, amellyel a magyar küldöttség megpróbálta a magyar álláspontot megvédeni, eredménytelenül.

Széchenyi István kötetekért mindig sokat adnak. A Krisztina aukcióján 300 ezer forintért kelt el a szerző egyik legritkább műve, a Balatoni gőzhajózás 1846-os első kiadása, csakúgy, mint a Lovakrul első kiadása. A vadászati irodalom ritka darabja, Széchényi Lajosnak a vadászati törvényről írt, és öccsének ajánlott példánya, amelyben Széchenyi István beírása is szerepel, már a Központi Antikváriumnak hozott eredményt, midőn 1,6 millióra duplázott. Juhász Jácint emlékiratai, a Hetven év reményei és csalódásai Mária Valéria főhercegnő Wallsee-i könyvtárából 1,3 millióra ötszörözött. A tudós paptanár, akadémikus, a szabadságharc tábori papja, Kossuth, majd Ferenc József és Erzsébet királyné gyermekeinek nevelője volt. Ugyancsak egy főúri könyvtárból, a Rákócziakéból maradt fenn Pázmány Péter fő műve, az Isteni igazságra vezérlő kalauz első kiadása. Kuriózumát az adja, hogy benne a protestáns Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem kisebbik fiának tulajdonosi bejegyzése szerepel. A katolikus hitvédelem szintézisét az a Rákóczi Pál tanulmányozta, aki e mű hatására és mostohaanyja, Telegdi Borbála ösztönzésére katolikussá lett. (egymillió forint).

Központi Antikváriumban folytatódott az év eleji Petőfi-boom három első kiadással ( Czipruslombok Etelke sírjáról, A helység kalapácsa és A hóhér kötele 1,5 millió, 600 illetve 300 ezer forint) és a még ezeknél is becsesebb könyvtöredékkel, az Apostollal, a Petőfi újabb versei 1847 és 1849 – Emich Gusztáv-féle 1851-es kiadásból (950 ezer forint).
Ennél magasabb liciteket is adtak a legrangosabb antikvárium árverésén: egy XVII- XVIII. századi arab nyelvű Koránért 2,8 milliót, Johannes Kellner von Kirchheim 1500-es orvosi munkájáért 2 milliót és Laurentius Corvinus Cosmographiájáért 1,7 milliót. De nehezen értelmezhető, miért maradtak vissza az olyan egyedülálló dokumentumok, mint Andrássy Gyula miniszterelnök Erzsébet királynéhoz írt hosszú, személyes hangú levele, vagy Fáy Dezső festmények, grafikák százait, az általa illusztrált és neki dedikált könyveket, leveleket tartalmazó hagyatéka, avagy Szathmáry Lajosnak, az amerikai emigráció jelentős alakjának háromszáz darabos kéziratgyűjteménye, egyebek mellett egy dedikált József Attila-kötettel (Döntsd a tőkét) egy Ady kézirattal és három Kossuth levéllel. Ha csak arra nem gondolunk, hogy ezek jószerivel közgyűjteményekbe való, múzeumi darabok. Márpedig ezek anyagi helyzetét ismerve, nincs is min csodálkozni.

A Szőnyi Antikváriumának is volt fényesebb aukciója, mint a novemberi, ahol ugyan húsz tételért adtak százezer forintnál többet, de sok tétel bennragadt. Ami kelendő volt, az a dedikált kötetek és az avantgárd irodalom. Egy Ortutay Gyulának dedikált Radnóti Miklós kötet, az 1943-as első kiadású Orpheus nyomában Műfordítások kétezer év költőiből 270 ezer forintra ötszörözött. A Kassák Lajos köréhez tartozó, vasmunkásból lett költő, Lantos Béla Gyere te szomjas című, mindössze száz példányban megjelent avantgárd kötetéért 175 ezer forintot adtak. 130 ezer forintra licitálták Déry Tibor Énekelnek és meghalnak című versgyűjteményét, Kassák Lajos borítójával.

Az Antiquarium Hungaricum stratégiája a visszafogott árakra épült. Így aztán az októberi árverésén alig maradt vissza 20 százaléknyi a 340 tételből, és magas licitek is voltak. Ezek közé tartozott két dedikált Karinthy Frigyes könyv, a Nem mondhatom el senkinek Márai Sándornak ajánlva, a megajándékozott exlibrisével 120 ezer, az Utazás a koponyám körül 1936-os dedikált, első kiadása 65 ezer forintért. A legtöbbet, 240 ezer forintot pedig a falusi nótárius és Rontó Pál történeteinek szerzőjétől, Gvadányi Józseftől egy 1783-ban írt hadtörténeti munka ért.

Kádár Márta


1 csillag2 csillag3 csillag4 csillag5 csillag (2 szavazat alapján, az átlag: 5.00 out of 5)
Töltés ... Loading ...